Ékszer nélkül

Fülbevaló, nyaklánc, gyűrű, karkötő és karóra, ezek egyikét sem viselte. Az egyetlen nő volt a bálban, akit az estélyin kívül más nem ékesített. Legfeljebb a lazán kontyozott hajkölteményéből itt-ott a vállára lekunkorodó hajtincse.

Elérkezett a táncos mulatságok és bálok ideje. Nem lehetett azt mondani, hogy Anna ebben nőtt volna fel, mert a rendszerváltás előtt nemigen voltak bálok. Legalábbis olyan nem, ahová a kispolgári szülei bejuthattak volna. Mit kispolgárok, prolik. Akik amúgy csak munkájukat és társadalmi szintjüket tekintve voltak proliknak mondhatók.

Titkos könyvtár 

Anna szülei több könyvet olvastak ki, és vitattak meg egymás közt, mint amennyi kötet a helyi, kerületi könyvtárban helyben elérhető volt. Már csak azért is, mert olvastak angolul és németül is. Az idegennyelvű szépirodalmat fű alatt szerezték be, és nem könyvespolcon, hanem az ágyneműtartóban tárolták. Jobban mondva rejtegették. De csak az eszmeileg értékesebbeket. Féltek, bajuk lehet még abból, ha kiderül, nem egy szobafestőtől és fodrásztól elvárható, hanem jóval szélesebb világlátással rendelkeznek.

Anna az édesanyján sem látott sosem ékszert. Az egyszerűen öltöző asszony anélkül is csinos volt. Egészen pontosan addig volt az, míg a férjét nem vitte el a rák. Anna fiatal felnőttként nézte végig, ahogy az édesanyja beleszürkült a gyászba és abba, hogy a rendszerváltásban is megtalálja a helyét.

Robot üzemmód

De végül sikerült. Véletlen folytán lehetett üzletvezető a fodrászatban, ahol eddig jóformán csak a dauerburát üzemeltette és a hajsütővasat csattogtatta. És mivel a magasabb fizetését nem kellett kire költenie, mert a lánya az egyetem mellett dolgozott, a fizetéséhez jóformán hozzá sem nyúlt, és amikor megvásárolhatta a fodrászüzletet, akkor Anna szalonnak neveztette.

De ékszert azután sem viselt Anna édesanyja, hogy gond nélkül vásárolhatott volna magának. Ezüstöt, aranyat és akár apró gyémántot is, ahogy az Anna szalon kibővült és terjeszkedett. Fodrászat, kozmetika, manikűr és pedikűr mellett  a szolárium is. Az oroszok után mindenki napfényre vágyott. Kivéve Anna anyukáját, aki mindezt azért tette, hogy ne gondolkodjon. Napközben, mint a robot hajtott, esténként meg olvasott. Az egész lakás tele volt könyvekkel. Szabadon, a por elől üveg mögé zárt plafonig érő hófehér könyvszekrényekben. Anna édesanyjának ezek ékesebbek voltak bármilyen ékszernél. Igen, mert a férjével eltöltött estéket hozta vissza a számára.

Ékszer nélkül

Anna a mélyzöld estélyiben állt a báli forgatagban. Ékszerek nélkül. Sosem viselt semmilyent. Kivéve a házassága ideje alatt a karikagyűrűjét, amit a válás után letett. A betörők meg elvittek több más értékkel együtt. Kislányként úgy értelmezte, ékszert, főleg aranyat csak az asszonyok hordanak. Ő meg legfeljebb elvált asszonynak volt mondható. Annak se nagyon látszódott, hiába hozott a világra két fiút. Pici volt és vékony. Mint egy kislány. Ékszer nélkül is csinos. A januári báli forgatagban.

Szerző : Polgár Ágnes

Kép: Unsplash