EgyedĂŒlĂĄllĂł relaxĂĄlĂĄs, a szĂł legszorosabb Ă©rtelmĂ©ben
A kĂŒlönfĂ©le Ă©lethelyzeteknek megvannak a maga nehĂ©zsĂ©gei. KĂĄr is belekezdeni melyiknek mik a sajĂĄtossĂĄgai, plĂĄne mĂ©rleget elĆvenni Ă©s lemĂ©rni a kĂŒlönbsĂ©get, kinek könnyebb vagy nehezebb, mert nem lehet. MĂ©gis nap mint nap beleĂŒtközĂŒnk az összehasonlĂtĂĄsokba. Ami alĂłl muszĂĄj lenne kimenteni magunkat.
Akaratlanul
Lehet nem is panaszkodunk, csak vĂĄzolunk egy pillanatot, amire a mĂĄsik reagĂĄl. Ăs mĂĄris elĆkerĂŒl a mĂ©rleg. A patikai.
Akaratlanul.
Egy gyerekkel nehezebb szĂŒlĆnek lenni, vagy többel? HĂĄzassĂĄgban Ă©lni boldogabb, vagy szinglinek lenni? PĂĄrban egyszerƱbb gyereket nevelni, vagy egyedĂŒlĂĄllĂłkĂ©nt? IdĆsnek lenni jobb, vagy fiatalnak? A beosztottnak több a munkĂĄja vagy a fĆnöknek? MagĂĄnyos csak az lehet, akinek nincs pĂĄrja vagy az is, akinek van? Ăs a többi. KĂŒlönbözĆsĂ©gek, amik feszĂŒltsĂ©gre, vitĂĄra, neheztelĂ©sre, veszekedĂ©sekre adhatnak okot.
Akaratlanul.
Mindenki arrĂłl tud beszĂ©lni hitelesen, amit mĂĄr ĂĄtĂ©lt vagy amiben Ă©ppen benne van, a többirĆl csak elkĂ©pzelĂ©se lehet. LeginkĂĄbb arrĂłl, valĂłszĂnƱleg Ć sajĂĄt maga hogyan Ă©lne meg egy-egy szĂĄmĂĄra ismeretlen helyzetet. De azt nem tudja megmondani, a mĂĄsik azt hogyan viselheti. Nem, mert nincs abban a szituĂĄciĂłban, amiben a mĂĄsik, Ă©s Ć nem a mĂĄsik szemĂ©vel lĂĄt, fĂŒlĂ©vel hall, szĂvĂ©vel Ă©rez Ă©s agyĂĄval gondolkodik.
EgyedĂŒlĂĄllĂł relaxĂĄciĂł
ElĆfordulhat az is, hogy az Ă©letĂŒnk nagyot vĂĄltozik Ă©s az egyik helyzetbĆl a mĂĄsikba esĂŒnk. BeosztottbĂłl-fĆnök leszĂŒnk, vagy fordĂtva, egyedĂŒlĂĄllĂłbĂłl hĂĄzas, vagy Ă©ppen hĂĄzasbĂłl egyedĂŒlĂĄllĂł. NevelhetĂŒnk pĂĄrban, majd egyedĂŒl gyereket, Ă©s az is elĆfordulhat, hogy vĂĄlĂĄs utĂĄn Ășjra csalĂĄdban Ă©lhetĂŒnk.
PĂ©ldĂĄul Ă©n ismerem azt, milyen hĂĄzassĂĄgban Ă©lni Ă©s gyereket nevelni, Ă©s azt is, milyen azt egyedĂŒl. Mindegyik szituĂĄciĂłrĂłl tudom szĂĄmomra azokban mi volt a szĂ©p, a jĂł, a könnyƱ, a vidĂĄm, illetve mi volt benne a csĂșnya, a rossz, a nehĂ©z Ă©s a szomorĂș.
ArrĂłl, hogy egyedĂŒlĂĄllĂł anyĂĄnak nehĂ©z lenni, a mindennapjaimban nem Ă©rek rĂĄ gondolkodni, csak teszem a dolgomat. Legtöbbször akkor jövök erre rĂĄ, amikor egyedĂŒlĂĄllĂł relaxĂĄlĂĄsra van lehetĆsĂ©gem. EgyedĂŒlĂĄllĂł, mert egyedĂŒl nevelem a gyerekem, Ă©s relaxĂĄciĂł mert egyszerre old fel Ă©s tölt fel teljes egĂ©szĂ©ben. Valami, amire csak nagyon ritkĂĄn van lehetĆsĂ©gem, vĂĄratlanul adĂłdik, avagy meglepetĂ©sszerƱen.
Ilyen az, amikor nemcsak magamra rĂĄnthatok egy ruhĂĄt a prĂłbafĂŒlkĂ©ben, hanem legalĂĄbb egyszer szemĂŒgyre vehettem magamat elölrĆl Ă©s hĂĄtulrĂłl is benne. Vagy amikor anĂ©lkĂŒl olvashatom ki egy könyv utolsĂł ötven oldalĂĄt, hogy arra, nem az alvĂĄsidĆmbĆl kell elvonnom az idĆt.
VirtuĂĄlis prĂłba
A legutĂłbbi ilyen pillanat teljesen vĂĄratlanul Ă©rt. AzutĂĄn, hogy a tizenegy Ă©ves fiam az ĂĄgyba zuhanva, a napi home school fĂĄradalmaitĂłl egyperc alatt elaludt, Ă©s Ă©n bevĂĄsĂĄrolni indultam. Online. A beszerzendĆ listĂĄmra a karton tej, a burgonya, a tĂĄlcĂĄnyi eper Ă©s a több kilĂłnyi cukor utĂĄn, mĂ©g a kontaktlencsĂ©m is oda volt jegyezve. Görbe betƱkkel. A fiam Ărta fel ezeket a kĂ©rĂ©semre. Arra, hogy a lekvĂĄrfĆzĂ©shez szĂŒksĂ©gesek utĂĄn tulajdonkĂ©ppen hogyan terelĆdhetett el a gondolataim a lĂĄtĂĄsomra, egyĂĄltalĂĄn nem emlĂ©kszem. A kontaktlencse utĂĄn egyĂ©birĂĄnt rögtön a ruha csipeszek, majd a bazsalikom, mint kiĂŒltethetĆ friss fƱszernövĂ©ny Ă©s a tonhal konzerv szerepeltek. HiĂĄba na, lĂĄtszik, egyedĂŒlĂĄllĂł anyĂĄnak lenni, olykor kĂ©sz tĂ©boly tud lenni!
A vĂĄsĂĄrlĂĄst a kontaktlencsĂ©vel kezdtem. Az optikai webĂĄruhĂĄzban rutinosan a kosĂĄrba is tettem a szokĂĄsos tĂpusĂș, Ă©s mennyisĂ©gƱ kontaktlencse rendelĂ©semet, amikor a figyelmem valahogy a napszemĂŒvegekre tĂ©vedt. ZĂĄrĂłjelben megjegyzem, a KN95-ös lĂ©gzĂ©svĂ©dĆ arcmaszkot szĂĄndĂ©kosan nem akartam meglĂĄtni, talĂĄn ezĂ©rt is kezdtem el a szĂnes ĂŒvegeket nĂ©zni. Amik annyira magukkal ragadtak, hogy hirtelen ötlettĆl vezĂ©relve, bekapcsoltam a kamerĂĄt Ă©s virtuĂĄlisan felprĂłbĂĄltam az összes rĂłzsaszĂn Ă©s zöld lencsĂ©jƱ, macskĂĄs, pilĂłta Ă©s kerek formĂĄjĂș napszemĂŒvegkeretet.
Amire nekem szemĂ©lyesen, ennyire rĂĄĂ©rĆsen Ă©s ilyen felszabadultan sokat nevetve, szinte soha nem jutna idĆm. Ez a kis jĂĄtĂ©k komolyan mondom, egyedĂŒlĂĄllĂł relaxĂĄciĂł volt! A szĂł legszorosabb Ă©rtelmĂ©ben.
Azt hiszem, ilyen egyedĂŒlĂĄllĂł relaxĂĄciĂłra, ami kĂ©pes elfeledtetni velĂŒnk, vagy legalĂĄbb ĂĄtlendĂteni bennĂŒnket az adott Ă©lethelyzetĂŒnk nehĂ©zsĂ©geinken, mindannyiunknak szĂŒksĂ©ge van, fĂŒggetlenĂŒl attĂłl, hogy mĂĄs szerint hogyan ĂĄll a mi mĂ©rlegĂŒnk. Mert a pontos szĂĄmokat csak mi magunk tudhatjuk, Ă©rezhetjĂŒk. Senki mĂĄs.
SzerzĆ: PolgĂĄr Ăgnes
KĂ©p: A szerzĆ sajĂĄt tulajdona