Egy fiús anya üzenete a jövendőbeli menyének: Én kérek elnézést!

Egy anyából a legtöbb esetben anyós lesz. Csak az nem mindegy milyen. Az a típus, akiről az anyósviccek születnek, vagy az, akit szeretnek, tisztelnek? Akihez a fia, a menye, és majd az unokái rendszeresen mennek látogatóba? Én az utóbbi jó fej anyós szeretnék lenni.

Anyósnak lenni mondhatni nem egy kedvelt titulus, elég, ha csak a különféle anyósviccekre gondolunk. Amik, előbb szólnak az anyós és veje, mintsem az anyós és menye kapcsolatáról. Pedig ez utóbbi a nehezebb műfaj. Mintha a fiús anyák úgy éreznék, rajtuk nagyobb lenne a nyomás, egy fiút nehezebb lenne felnevelni, mint egy lányt. Valahogy több elismerést várnak el. Éppen ezért menyként megfelelni egy anyósnak, mindig nehezebb ügy, mint vejként.

Amit én nem nagyon értek, pedig fiús anya vagyok. Szerintem, nem több feladat és nem is nagyobb felelősség fiút nevelni, mint lányt, csak más. A felelősség mindkét nemű gyermeknél ugyanaz: fel kell készíteni az életre. Nevelésünk minősítését pedig majd a jövő adja meg, kinek a menye, kinek a veje.

Anyaként magam is anyós leszek egyszer. A szó legszorosabb értelmében. Az a bizonyos rettegett: kedves mama. Ha akarom, ha nem, pejoratív jelzővel indulok.

Fiús anya, lányos anya

Talán azok az anyák a legáldottabbak tapasztalás szempontjából, akik lányt és fiút is nevelhetnek egyszerre. Ők valóban láthatják, hogy nem egyszerűbb lányt nevelni, mint fiút, csak éppen más. Ők élesebben megismerhetik a két nem közti különbözőségeket, egyenlőségeket és egyenjogúságot. Mindabban ahogy cseperednek, ahogyan viselkednek, ahogyan játszanak, tanulnak, és amit a társdalalom elvár a gyerekeiktől és tőlük, mint anyától.

Szülőnek lenni sosem volt könnyű feladat, de be kell látni, ma ez mindennél „egyszerűbb”, hiszen már tényleg minden megadatik arra, hogy jó szülők lehessünk: a társadalom „megértő és nyitott”, annyi, de annyi – egymást ütő – szakirodalom és vélemény áll a rendelkezésünkre, hogy azokból kiigazodni, nem is olyan nagy ügy!

Mert manapság már egy lány is mászhat fára, vagy nem? Egy fiú is játszhat Barbie-babával, vagy nem? A lányoknak meg kell tanítani, hogyan kell szoknyát viselni, vagy nem? – mert ők is hordhatnak nadrágot, és egy fiú is viselhet rózsaszínt, vagy nem?

Már tudjuk, hogy a menstruáció, a női ciklus nem hiszti. Vagy mégsem? A fiúknak a mai nevelési trend szerint már szabad sírniuk, ugye megengedett, ha okuk van rá? Vagy mégsem, mert az nem elég férfias? Egy fiú ne legyen anyámasszony katonája!?

A lányoknak meg kell tanítani ugye a háztartás vezetését, a mosás, a takarítás, a mosogatás és a főzés szépségét, hasznát és örömét, vagy nem? Mert egy nő igenis mondhat nemet a háztartás vezetésre?!

Különben is, jobb, ha egy férfi tud gondoskodni magáról, és nyugodtan mondhat igent arra, hogy nemcsak besegít a háztartásba és a gyereknevelésbe, hanem aktívan ki is veszi részét a feladatokból? – hiszen a lakás amiben együtt él a gyermeke anyjával, az az ő otthona is, és az utód az ő gyereke is?

Mennyi kérdés így hirtelen, ugye? És mennyi van még, amire nem is gondolunk! Vagyis jól látható, mi sem „egyszerűbb” feladat, mint jól felnevelni egy lányt vagy egy fiút. Olyan jól, hogy a legjobb anyós válhasson belőlünk!

Igen, igen, el kell ismernem, én hajazom a legjobb anyós címre!

A legjobb anyós

A legjobb anyós címhez, úgy érzem, már most meg kell fogalmaznom egy levelet a leendő menyemnek. Csakhogy lássa, én tényleg igyekszem. Egyszerűen azért, mert nem akarok olyan Kedves mama lenni, aki megnehezíti a fia életét.

Ehhez a közvetlen környezetemet már előre fel is jogosítottam, ha kötekedő, minduntalan a fiamat védő, akadékoskodó, mindent jobban tudó anyós lennék valaha, szóljanak majd rám!

Miért? Mert a tapasztalat azt mutatja, az ilyen fajta magatartással nem érhető el semmi jó. Akkor sem, ha úgy érzi egy anya, hogy nem a gyermekéhez való a választottja.

Tapasztalatból állítom, nem könnyű a fiús anyukákkal. Akinek lánya is van, talán, mert ismeri a másik oldalt, kevésbé bír elvárásokkal. A legtöbb fiús anyának viszont komoly, és nagyon részletes elképzelése van arról, hogy szerinte, milyen nőre van szüksége a fiának, amiknek, ha a kiválasztott nem felel meg, akkor akár képes pokollá is tenni a gyermeke, és mindenki más életét. Száz kilométeres körzetben.

Kizárólag azért, mert teljesen meg van arról győződve, hogy neki minden joga meg van arra, hogy beleszóljon a fia életébe. Mert saját megítélése alapján, csakis ő ismerheti jól a fiát, és akarhat neki jót. És ha szerinte, a kiválasztott lány nem megfelelő, akkor jogosultnak érzi magát arra, hogy megvétózza a kapcsolódást. Akár azon az áron is, hogy a gyerekének kellemetlenséget, fájdalmat okoz azzal, hogy szétválasztja őket.

Túl sarkosan fogalmaznék? Talán azért van így, mert az édesanyám kéretlenül még sosem adott tanácsot nekem, de a választottamnak sem. Ha megkérdeztem őt valamiről, elmondta a véleményét, de a döntést minden esetben rám bízta. Én sem szeretnék más anya, anyós lenni. Jót akarok a fiamnak, mint minden anya, de nem úgy, hogy megmondom, kit kellene választania, vagy hogyan kellene élnie. Mert a fiam élete nem az enyém!

Fiús anyaként: Kedves leendő menyem!

Ezúton is kérlek, ha lehet tegeződjünk. Magázva is nagyon jól el lehet küldeni valakit melegebb éghajlatra, nem ezen áll vagy bukik majd a tiszteletünk egymás felé. Igen, nemcsak tőled felém, hanem fordítva is. Mert szerintem mindenféle kapcsolat, a bizalomra, szeretetre és a kölcsönösségre épül.

Lehet, elnézést kell kérnem ezért, hogy ezekben az alapelvekben hiszek. És ezekre tanítottam eddig a fiamat. Most ugyan még csak tizenegy éves, de tudom és látom még nincs vége a nevelésének. Szeretném, ha minden fontos dolog szépen berögzülne neki addigra, hogy megismer téged. Például, hogy a férfi a nő bal oldalán halad, hogy előzékenynek és udvariasnak illik lennie a nőkkel, és ezt hogyan kell tennie. Kérlek, ne csodálkozz, ha a fiam kinyitná előtted az ajtót, előzékenyen kihúzná az étteremben a székedet, és elvenné a kezedből a nehéz dolgokat, hogy ne te cipeld.

Valószínűleg azért is elnézést kell kérnem, mert a fiamat arra tanítottam, hogy könnyebb rendben és tisztaságban élni, mint sem, amihez viszont én kevés vagyok egyedül. Ezért nálunk a férfiaknak is feladata a bevásárlás, a rendrakás és rendtartás, a takarítás. Nem csak az enyém. Igen, megtanulta, hogy itthon nem kell a fél lakást feltúrva keresni egy ragtapaszt, lázmérőt, ollót vagy éppen egy cipőkefét, mert mindennek helye van, ahová mindent vissza kell tenni használat után, hogy legközelebb is pöccre meglegyen.

Ahogyan azt is megtanítottam, hogy a vécét hogyan kell úgy használni, hogy a belevaló ne mellé menjen. Ha a célzás mégsem sikerül, azt is tudja mit kell tennie, mert igen kellemetlen bármibe is belelépnie, másnak. Ahogyan azt is megtanulta, a menstruációnak nincsenek nyomai a vécében. Amit naponta kell ahhoz takarítani, hogy ne legyen büdös a lakás legintimebb része, és ehhez jóbarátunk a fertőtlenítőszer és a kefe.

Lehet, azért is elnézést kell kérnem, hogy a fiam valóban tudja, hogy a nők menstruálnak, és az mennyi mindennel jár(hat). Hogy ebben a kényes időszakban bármi és bárki sérülhet, ha pontosan célzunk. Tudja már most, anélkül, hogy különösképpen sokat kellett volna beszélnem erről. Így, ha úgy látja nem vagyok jól, akkor érdeklődik kérek-e csokoládét vagy meleg pokrócot, mielőtt elvonul a szobájába. Menedékbe.

Na igen, a humor, mindig kéznél van nálunk. Lehet, hogy ez is kíván a részemről mentegetőzést előre. Mert azt tanítom a fiamnak, még ha nagyon is komoly dolgokról van szó, hogy a szellemesség, az irónia, a vicc igenis segíthet a bajban, persze csak akkor, ha megfelelően használjuk azokat. Nem egymás kárára.

Visszatérve a tabu témákhoz. Talán ezért is előre bocsánatot kell kérnem, hogy nálunk sosem maradnak kérdések megválaszolatlanul. Már csak azért sem, mert mi beszélgetünk. Tabuk nélkül. Kérdezhet bármikor bármit, én a korának megfelelően mindig válaszolok is. Vonatkozzon a kíváncsisága bármire: a testünk-lelkünk működésére, a nemiségre, a szexualitásra vagy éppen párkapcsolati kérdésekre. Miért? Mert szeretném, ha felvilágosult, széles látókörű lenne, olyan ember, akit nem gátolnak mindenféle buta hiedelmek, elavult felfogások ahhoz, hogy teljes életet merjen és tudjon élni majd a párkapcsolatában, veled. Hogy tudja a férfiasság nem abban merül ki, hogy erőt fitogtat, hangoskodik vagy durván viselkedik.

Csak ennyit akartam mondani. Illetve még ezer másik dolgot. Elnézést kell kérnem, lehet, semmit nem csináltam jól. Ha így éreznéd majd, hogy nagyon félreneveltem a fiamat, kérlek szólj! Reméljük, majd te ügyesebben csinálod! Ígérem, nem szólok majd bele a te nevelésedbe! Csak könyörgöm, ne legyek soha a kedves mama! Én Ági vagyok.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Unsplash