Dobozokon átesve: szelektív a hétköznapokban

Árad felénk: Gyűjtsünk szelektíven a környezetünkért, a bolygónkért, a jövőért. Rendben. Nem kérdés! Tesszük is. A kamra tele van kosarakkal, szatyrokkal és dobozokkal a különféle hulladékkal. Az otthonunk maga a szelektív, addig míg el nem visszük a sok szemetet.

Bármerre nézünk – áruházakban, hivatalokban, plázákban, játszótereken, irodaházakban, kórházakban – találunk alapvető szelektív gyűjtőket: papírt és műanyagot leginkább. A mindennapokban ennél jóval többféle válogatottan gyűjthető szemetet halmozunk fel. A legtöbb az általános kukába landol, és vita tárgyát képezi, hogy az most milyen anyagú szemétnek sorolható és valójában hová dobható. Ám, ami bennünket ennél is jobban érdekel, mi újrahasznosítható és hogyan?

Az otthonunkban valóban minden hulladék szétválasztva van gyűjtve, és bár nincs komposztálónk, tényleg komolyan mélázom azon, hogy legyen az erkélyen. Ha saját kertem lenne, biztosan lenne… vagy nem….tudom, sokan akartak kertet, lett, majd rájöttek, nem az ő világuk. Most tekintsünk ezen túl, lehet én is így járnék, bár nem hiszem, mert már az anyai nagymamám mellett már egészen kicsiként megtanultam gyűjteni a tojásburkát, a hagymahaját és a krumplihéját, de erről majd később mesélek…. Tehát komposztálónk nincs, de legalább nagyon figyelünk arra, hogy minden szervetlen hulladékot oda dobjunk, ahová való. Persze ahhoz, hogy mindennek meglegyen a maga helye, előtte kidobhatóvá kell tennünk.

Tisztított hulladék

Aki szelektíven gyűjti a hulladékot, annak nem kérdés, hogy igen, tisztára kell mosni a szemetet mielőtt szétválogatva kidobjuk azokat, hiszen, ha étel-ital marad bennük, bizony büdösödni kezdenek. Már az otthonunkban, nem beszélve arról, milyen szagot produkál, míg eljut a gyűjtőbe, onnan meg az újrahasznosítóig. Miután a makacsabb szennyeződéssel rendelkező csomagolási hulladékok úgysem kerülhetnek a szelektív edényekbe, így nem kell megtorpanni attól, hogy a tisztítással túl sok energiát, vizet és időt pazarolnánk. Elegendő egy egyszerű öblítés a legtöbbnél, miután kierültek landoljanak a mosogatóba: tejes dobozok, gyümölcsleves kartonok, tejfölös és joghurtos dobozok, különféle terjtermékek műanyag tárolói, gyümölcspürék zacskói, üdítők palackai, befőttek, szörpök és más italok üvegei. Tény, hogy ezek is foglalják a területet a mosogatóban, de hamar rutinosak leszünk az előblitésükben, ahogy beépítjük a mindennapokba. A tisztítószeres és mosószeres flakonokat töltsük fel vízzel, vagy áztassuk be őket egy lavórba! Ha végeztünk, használjuk a vizet WC-öblítésre, vagy akár felmosásra. A különféle ragacsosabb ételt tartalmazó konzervdobozokat, mint például az állateledeleseket áztassuk be egy kis időre, hogy könnyebben ki tudjuk mosni, csak ne feledkezünk el róla, mert akkor szellőztethetünk szaporán!

Dobozok, kosarak a szemétnek

A modern konyhákban helye van a szelektívnek, de mint gyakorlott háziasszony bizony tisztában vagyok azzal is, hogy egy sűrűn vezetett háztartásban pillanatok alatt tele lesznek – a mutatóban kialakított – nem túl nagy szelektív kosárrendszerek. Mi így, több helyen is gyűjtünk. Ahogy a legtöbb otthonban, úgy nálunk is a mosogató alatt van az általános háztartási kuka. A kamrának kialakított beépített sarokban külön vannak dobozok, kosarak a PET-palackoknak és más műanyagoknak, a kisebb papíroknak, az üvegeknek, a fémeknek és a tojástartóknak, mert a legutóbbit mindig visszavisszük a zöldségesnek, ahogy azokat a műanyag dobozokat is, amikbe a zöldségeket csomagolják.
A nagyobb kartonokat, a kiolvasott újságokat és a home office-ból származó irodai papírt már az előszobában rejtjük el a szekrényben, míg nem visszük el a szelektívbe vagy le a tárolóba, ahonnan egy évben kétszer az iskolai papírgyűjtő-akció sorsára kerül.
Az előszobai szekrény rejti azt a dobozt is, amibe az elfáradt elemeket, a kiégett villanykörtéket, az elromlott kisebb kütyüket tesszük, hogy azoktól is környezetbarát módon szabaduljunk később meg.

Tejfölös doboz a palántáknak

Az anyai nagymamámat már említettem korábban. Édesem megszállott újrahasznosítható volt, bár az ő idejében még kevesebb vészharangot kongattak a Földért. Egész évben gyűjtötte a tejfeles dobozokat, az ezer négyszögölnyi kertben bőven volt hová ültetni a paradicsomot, a paprikát, az epret, a tulipánt, a büdöskét vagy éppen a tököt. Amit lehetett palántázni azt a nagyi palántázta. Tavasszal a három nagyszobás polgári lakás tele volt a kis fehér műanyag poharakkal. Ahogy én emlékszem, az ablakok, a polcok, az asztalok, a szekrények teteje, a nagy fekete zongora még az erkély is. Mindenhol zöldellett valami: magok bújtak ki, csíráztak a babok, hagymák szöktek szárba.

A nagymamám itt nem állt meg az újrahasznosításban. Amibe ugyanis lehetett bármit csomagolni, azt is megőrizte. Ahogy kell, szatyrok voltak tele zacskókkal. A tejfölös poharakon túl más műanyagokat is megőrzött tárolásra. Na, még a fémdobozokat is. A nagymamám igen édesszájú volt, a táskájában mindig volt savanyúcukor dobozban, amikor ezek kiürültek, akkor bekerültek a szekrényekbe. Varrónőként nem tudom mennyi műanyag és fémdobozban őrizte a különféle színű és nagyságú gombokat, cérnákat, tűket, szalagokat, cipzárakat és a textil krétákat. Vagy, a nagypapám asztalos műhelyébe lettek kihasználva szegeknek, csavaroknak, tipliknek és miegymásnak. Náluk minden újságpapírnak volt rendeltetése a kiolvasásukon túl. Ha másra nem arra, hogy a telken elégessék azokat a sparheltben főzéshez. De újságpapírra hámozta a nagymamám a krumplit, azon pucolta a cipőket, gombóccá gyúrva bélelte vele a cipőket, a szekrények polcain is újságpapírral fogta fel a port, és az én rajzpapírom alá is tett, nehogy összefirkáljam a nagy alkotás közben az ebédlő asztalt.

A konyhai zöld szemetet, a zöldségek és gyümölcsök héját, csumáit pedig trágyázásra használta a kertben, gyűjtötte az esővizet, hogy azzal locsolja a különlegesen óvott terméseket, mint az unokáinak nevelgetett epret, paradicsomot, retket.

Mosókapszula helyére lego

Nem szeretek gyűjtögetni feleslegesen. Olykor rám tör a dili és masszívan szelektálok, de így is nagyon sok holmink van. Költözéskor a könyveink tették ki a cuccaink egyharmadát. Ugyanakkor meg olykor elfog a kemény lelkiismeret-furdalás, hogy mindennapjaink során mennyi hulladékot halmozunk fel. És azon morfondírozom, hogyan lehetne flakonokból, tégelyekből, dobozokból valami hasznosat és szépet készíteni? Vagy legalább jól felhasználni azokat? A mosókapszulás dobozokba például, most színek szerint legoelemeket kezdtünk el tárolni. Nyugodt vagyok, hogy nem dobálom a sok műanyagot ki, ugyanakkor nem is vásároltam az apró építőelemeknek külön tárolókat feleslegesen. Lehet, hogy kevésbé praktikus, vagy nem olyan trendi, mint a kimondottan erre gyártott tároló, de legalább óvjuk a környezetünket. És a gyermekem zöld szemléletben nő fel. Jelenleg arra keresünk megoldást, hogy a napi három kávém kapszulájából mi a csudát tudnánk csinálni? A zaccon túl, ami Sárga Nóri szerzőnk szerint, a növények gondozására kiváló! Várjuk az ötleteket!

Kép: Pixabay

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!