Dobozokból sosem elég – költözni rutinszerűen

A költözés gondja ott kezdődik, amikor körülnézünk az otthonunkban, és úgy gondoljuk - tévesen - pár óra alatt össze tudunk pakolni mindent. Nem tudunk. Az a legkevesebb, hogy a kicsiket és a négylábúakat elpateroljuk. Sárga Nóri szerzőnk most költözött, izzasztó hétvége áll mögötte.

A gördülékeny költözéshez nem kell feltétlenül a rutin. Már elsőre is lehetünk profik, amennyiben képesek vagyunk józanul felmérni a helyzetünket. Valóban józanul. Mert az otthoncsere mindenképpen hoz magával egy érzelmi változást, akkor is, ha előnyösebb élettérbe kerülünk. Viszont magánál a pakolásnál, az áthurcolkodásnál nagyon fontos lenne a racionalitás, hogy ne repítsenek el az érzelmek, ne késztessenek megtorpanásra. Minél higgadtabban és logikusabban állunk a feladat elé, annál ügyesebbek lehetünk.

Nóri csaknem két hónapja tudja, hogy új otthonra lesz szüksége. Egyedülálló anyaként, két kicsi gyerek mellett nem volt könnyű neki a dolgos hétköznapokban még lakásokat is nézegetnie. Végül megtalálta az elképzelésének és igényeiknek megfelelőt, viszont a pakolásra nem maradt csak egy hete. Valahol a felfordulás közepén mondta ki hangosan, hogy nem tudja, mikor lesz ideje arra, hogy majd feldolgozza érzelmileg a változást, amivel az utolsó pillanatig nem is nézett igazán szembe lelkileg. Hiába tudta ésszel, hogy költözni kell, a szíve nehezen fogadta el. A racionalitása viszont nem volt elég arra, hogy valóban felkészüljön gyakorlatban is a dobozolásra.

Érzelmileg is költözni kell

Szerencsés esetben nyilvánvalóan nem egy hetünk van arra, hogy az életünket összedobozoljuk. De ha csak ennyi időnk van, akkor sem szabad kétségbeesni. Tényleg szükségünk van egy nagy adag racionalitásra. Viszont, hogy ne járjunk úgy, mint Nóri, ahhoz valahogy időt kell szentelnünk arra, hogy érzelmileg is helyben legyünk.

Tudom miről beszélek. Én kétszer költöztem már gyerekkel. Az első alkalommal a kisfiam másfél éves volt, és én két kemoterápia között dobozoltam. A második alkalom pont egy évvel ezelőtt volt. A költözésről akkor CzakiK írt: ITT.

Kell egy pár óra, amikor képzeletben elengedjük a helyet, ahol még élünk, és belehelyezzük magunkat az újba. Átgondoljuk milyen nagy eseményeket éltünk meg itt, és mik várnak ránk az új helyen.

Közben már tervezhetjük is, mi hogyan néz majd ki az új otthonunkban, mit hová tennénk. Játszhatunk a térrel, a színekkel, a bútorainkkal, a fényekkel, függően attól, mennyire vagyunk vizuálisak.

Én például mindkét esetben a gyerekszobát rendeztem be elsőként fejben, majd gondolataimban főztem egyet az új konyhámban. És így tettem a gyakorlatban is. Nekem ez a két legfontosabb, hogy mindketten azonnal megtaláljuk a helyünket. Azzal, hogy a fiam szobája azonnal be van rendezve, megadom neki a lehetőséget, hogy mindenét megtalálja és azonnal tudjon gondtalanul játszani, ahogy eddig is tette a régi otthonunkban. Én meg a konyha birtokbavételével érzek hasonlóan, illetve azzal, hogy valami házias, ismerős ízt eszünk.

Mindenkinek meg kell találnia mi adja meg számára elsőként az otthonérzést. Ha érzelmileg képesek vagyunk magunkat áthelyezni, elkezdeni elengedni a régit és befogadni az újat, már el is kezdtünk költözni.

Honnan – hová? 

Persze, ha az ember megáll az otthona közepén és körbenéz elkaphatja a pánik, hogyan is kezdjen neki az egésznek. Főleg azután, hogy rádöbben, mennyi mindent halmozódott fel az évek, vagy évtizedek során.

A kérdésre, hogyan kezdjünk bele, a legjobb, ha tisztázzuk magunkban, hogy pontosan mennyi idő áll a rendelkezésre az összepakolásra, magára a költözésre, és majd az új helyen a kipakolásra. És ami legalább ennyire fontos, a saját erőviszonyunk tényével is szembe kell néznünk. Mikor lesz időnk pakolni, és mennyit? Az első szekrény kipakolásnál meg tudjuk állapítani, nagyjából nekünk mi mennyi időt vett igénybe.

Kezdésnél szembe kell állítanunk a két helyszínt: a már ismerős otthont azzal, ahová költözünk, amit még nem ismerünk. Milyen lesz az új hely, kisebb, nagyobb, ugyanakkora? Modernebb vagy éppen ellenkezőleg? Könnyen kijutunk a régi helyen és hasonlóan könnyen bejutunk a másik helyen?

Nórival még késő este is pakoltunk. Fáradtan és éhesen. A sötétben, mert, hiába ismerte Nóri az otthonát, azzal nem számolt, hogy nem végzünk sötétedés előtt, és kint az autóbeállóban, ahová le kellett hordani a dolgokat, nincs világítás.

Azzal végképp nem matekozhatott, hogy az önindítója a felpakolt autóval együtt adja meg magát. Aznap az lett volna a már nem is tudjuk hányadik kör.

Szóval jó, ha tisztában vagyunk a külső és a belső körülményekkel: utcai megállás, kapuk szélessége, emeletek, bejárati ajtók, ablakok, amiken lehet ki-, és bepakolni, na meg az esetleges lépcsők, emelkedők amikkel számolni kell, mert azokon kell le-, és felhordani a holmikat. Ki cipel? Mi, vagy hívunk segítséget? Mennyit bírunk mi magunk, és mi az, amihez szakértő kellene, de van-e rá pénzünk? És igen, van világítás?

Én tavaly március 15-én költöztem. Előtte pontosan egy hónapom volt a pakolásra, és egy hosszú hétvége a költözésre, az ünnepnap akkor csütörtökre esett. Egy teherautó és egy kisebb furgon vitt át minden holmimat A-ból B-be. Míg a csapat egyik része mindent lepakolt az autóból a járdára, a brigád másik fele a felpakolással küzdött. Jó hosszú a társasház kerti bejárata. És arra egyikünk sem gondolt, hogy közben az eső megeredhet: volt ám kapkodás, hogy ne ázzanak szét a bútoraim és a dobozaim.

Tényleg a legfontosabb, hogy átlássuk egyrészt a bútoraink, a nagyobb elektromos eszközeink, berendezéseink, a háztartási gépeink nagyságát és számát. Hogy tudjuk előre, hogy lesz-e helye mindennek? Aminek nem lesz, az hová kerül? Pincébe, tárolóba, garázsba, padlásra, elajándékozzuk vagy eladjuk? Ezek mennyiégét és nagyságát jó tételesen összeírni. Gondolnunk kell arra, melyik az a bútor, amelyik szétszedhető és szét is kell majd szednünk, mert praktikusabb, könnyebb, biztonságosabb úgy szállítanunk, ki-be vinnünk. Ezeket már azért is jó átgondolni, mert azok szét-, és majd összeszerelése is idővel jár majd. Ne a költözés napján derüljön ki mindez, ne akkor keljen kapkodni, amikor az autó indulásra lenne kész. Nem jó játszani se mások idejével és előzékenységével, se a saját pénztárcánkkal, ha szakembereket bíztunk meg.

Hol kezdjem a pakolást?

Mindig azokkal a tárgyakkal kezdjük a pakolást, amit nem használunk mindennap, amire a legkevésbé lehet szükségünk. Kezdhetjük az emlékeinkkel, a fényképalbumokkal, a gyerekeink régi játékaival, a nagymamától megőrzött csipketerítőkkel, a megőrzött, de nem viselt ruhákkal. Ezzel segíthetünk is magunkkal abban, hogy lelkileg is felkészüljünk a változásra. És egyben láthatjuk is, mennyi ideig tart szanálni, dobozolni.

Szanálás, ha van időnk arra is, hogy átgondoljuk mi az amire valóban szükségünk van, hasznos vagy éppen olyan érzelmi kötődésünk van hozzá, amit nem akarunk elengedni, azokat tartsuk meg, de ami egyik csoportba sem osztható, attól inkább szabaduljunk meg. Ajándékozzuk el, árusítsuk ki vagy dobjuk a szelektívbe.

Apropó szelektív. Nóri nagyon komolyan veszi a különválasztó hulladékgyűjtést. Kimossa a macskaeledel konzerves dobozát, a sűrített paradicsom kartonját, az üdítő Pet-palackját, a túró műanyagdobozát. A költözés napján is tartotta az elvét, nem tudom mennyi macskakonzerves dobozt mostam ki, amik beáztatva sorakoztak. Az ilyen apróságokat sem jó a költözés napjára hagyni, de sebaj, ezen is jót nevettünk!

Visszatérve a pakolásra, ha van pince, padlás, tároló érdemes először ott mindent bedobozolni, az ott álló bútorokat szétszedni, hogy a dobozok egy részét ott tarthassuk, így is lesz mit kerülgetni idővel a lakásban is.

Ereklyék, emlékek, dísztárgyak után jöhetnek az éppen nem aktuális szezon ruhadarabjai, az ágyneműk, terítők, de gondolva arra, hogy hagyjunk elől annyi váltást, ami a kiköltözésig és a beköltözés alkalmával szükséges lehet. Folytathatjuk a sort a könyvekkel, lemezekkel, dvd-filmekkel minden olyan kulturális, szórakoztató holmival, amit tudunk nélkülözni. Lekerülhetnek a falról a díszek, tükrök, a polcok tartalmai, a festmények, faliórák, vázák miegyéb. Ezek mind olyan kétperc alatt leszedem holmiknak tűnnek, de nem azok, főleg, ha gondosan be akarjuk őket csomagolni.

A lényeg, hogy a nappaliból, a hálóból, a gardróbból, a dolgozó sarokból vagy irodából mindent pakoljunk el, csak azt tartsuk elöl, amikre valóban szükségünk lehet.

A konyhában kezdjük a csomagolást a nem minden nap használt háztartási gépekkel, edényekkel, terítékekkel és hozzávalókkal, amikre nem feltétlenül van szükségünk míg át nem költöztünk. Érdemes úgy főznünk, hogy kiürítsük a hűtőt, a fagyasztót és a tárolót.

Mire lesz szükségem?

Soha nincs elég doboz, mindig kevesebb van, mint kellene. Én ötven négyzetmétert, plusz a tárolóban őrzőtteket csaknem 80 ilyen-olyan méretű dobozba pakoltam. Mellette voltak zsákok is még bőven. Igaz, csak a könyveink igényeltek mintegy 30 dobozt. És a gyerekem társasjátékai önmagában megtöltöttek még legalább négy közepes nagyságút.

Az újságpapírok elengedhetetlenek a törékeny holmik védelmére, több tekercs ragasztószalag és legalább egy, ha nem kettő spárga a dobozok átkötözésére szükséges ilyen mennyiségnél (a direkt költözésre vásárolt karton is képes szétszakadni) alkoholos vastag filcek a feliratozáshoz. Lehet számozni is a dobozokat és egy papíron vezetni a számok tartalmát, és színnel jelölni mellette, ha valami törékeny, de pakolás szempontjából az egyértelmű feliratok hasznosabbnak tűnnek, hiszen, ha nem csak mi pakolunk, másnak is jó, ha azonnal felismerhető, ha valamiben törékeny holmi van, hogy vigyázzon vele, vagy, hogy melyik helyiségbe tegye le azt a bepakolásnál.

A bútorokat is jobb leragasztani, vagy körbekötözni, hogy a pakolásnál ne nyíljanak ki az ajtók, húzódjanak ki a fiókok, ami balesetveszély a pakolóra és a bútorra nézve egyaránt.

Dobozok, zsákok, kosarak

Senkinek sem kényelmes hetekig dobozokat kerülgetnie, de inkább pakoljunk lassabban és megfontoltan, mintsem összeessünk egy költözés alatt, ahogy most Nórival is csaknem megesett, hiszen alig maradt ideje pakolni, mert nem mert addig nekiállni csomagolni, míg nem találta meg az új helyet. Ráadásul nem tudott egy nap alatt mindent átszállítatni, mert nem fért fel minden a teherautóra egyszerre, ahogy az sem volt a pakliban, hogy az ő autóját menetközben még szervizelni is kell. Szombat este úgy nyakaltunk be ketten egy nagy adag tésztát és egy üveg bort a nagy ijedtségre, mint akik hetek óta nem ettek-ittak, hullafáradtak voltunk, és másnap folytatódott az egész.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy költözésnél az életünk úgymond közszemlére kerül azok előtt, akik a segítségünkre sietnek. Ha be is dobozoljuk életünk nagyobb részét, nem mindent tudunk valóban elpakolni. Persze, abban nem sok titok rejtőzhet, hogy milyen a védőhuzat a becsomagolhatatlan vasalódeszkán, vagy ha látszik az ágyunk matracának az állapota. De tény, hogy egy picit így az intimszféránkba kerül be a másik fél, ami egyféle plusz kapcsot jelenthet. Én például kínosan ügyelek mindig arra, hogy tiszta legyen a lakásom, de költözéskor, még a legpedánsabban otthonból is kosz kerül elő, fogtam is a fejemet, hogy mennyi szemét maradt utánam.

Nórinak a rokonai, és mi a barátai, kollégái segítettünk pakolni. Engem tavaly az imatársaim támogattak a hurcolkodásban, abból a baptista gyülekezetből, ahová járunk a kisfiammal, és aminek a kommunikációs feladatát évek óta ellátom.

Nórival sírva nevettünk azon a momentumon, amikor a nagy kapkodásban a fehérneműs fiókját férfi kollegánk egy mozdulattal zuttyintotta át egy óriási kukazsákba, csakhogy haladjunk.

Merthogy mindig maradnak dolgok, a bugyikon kívül is, amikre nem is gondolunk, hogy el kellene pakolni. Ilyen a tepsi a sütőből, a gyúródeszka két konyhaszekrény közül beállítva, a zuhanyfüggöny, a porszívó, a cipőtálca az előszobából, a gyerek hintalova, az állólámpa a nappaliból, az éjszakai fény az előszobából, a ruháskosár a mosógép tetejéről, ma meg a lámpatestek és karnisok, ha csak azok nem maradnak. Ne feledkezzünk meg a cserepes virágokról sem, Nórinak legalább tíz kaspó orchideája van. A többi zöldjéről nem is beszélve.

Sok mindent nem lehet ténylegesen becsomagolni, de legalább összekötözni hasznos, ilyen a ruhaszárító állvány is. Nem rossz felhasználni mindent, amit csak lehet, a felmosó vödörbe éppen úgy lehet pakolni, mint a szennyestartóba, a ruháskosárba, lavórokba. A ruhanemüknek a legalkalmasabbak a nagy szemeteszsákok. Csak vigyázzunk a fogasokkal, azok inkább külön dobozokba kerüljenek, vagy egy könnyen megfogható kosárba, egyébként szétszakítja a zsákot. És amit csak lehet inkább zárt dobozokba, zsákokba tegyünk, hogy a ki és bepakolásnál ne kelljen még arra is ügyelni, hogy mit hagyunk el az úton.

Amikor pakolni kezdünk, gondolnunk kell a nagy tranzakció előtti napokra és az utániakra. Amik szükségesek lehetnek, azokat kezeljük külön, nehogy elpakoljunk olyat, amik elengedhetetlenek. Legyen félretéve váltás ruha, ha húzódna a költözés, még a pakolós ruhából is legyen dupla kirakva, ha baleset érne bennünket a kapkodásban. Simán leönthetjük magunkat valamivel, vagy akár be is akadhat a ruhánk és kiszakadhat valamiben.

A költözés idejére a legalkalmasabb, ha felkészülünk eldobható tányérokkal, evőeszközökkel, vagy legalábbis hagyunk elől ezekből, hogy legyen miből és mivel elfogyasztani a gyorsan elkészíthető akár félkész ételeket. Tápanyagra a költözés alatt is szükségünk van.

Kép: Unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!