Dehogy nézem én a focit! – Közös érdeklődések a szerelem idején

Józan paraszti ésszel is egyértelmű, hogy két embernek minél szélesebb területen közös az érdeklődési területe, annál több minden kötheti őket össze. Ugyanakkor az is evidens, hogy ez nem kizárólagossága a szerelemnek. Azaz nem feltétlenül baj, ha a nő nem nézi a férfival a focit, ahogy az sem, ha a férfi nem kíván a nővel linzereket sütni.

Dehogy nézem én a focit! – mondhattam volna tegnap este míg linzersütés közben az előtérben és nem a háttérben ment a Wales- Magyarország meccs, amin ki is kaptunk 2:0-ra. Nekünk így maradt márciusra az NL. Azaz a Nemzetek Ligája. De nem is beszélek tovább, sok nő számára idegen nyelven, a férfi olvasók nagy része meg nálam amúgy is jóval többet tud a témáról. Igen, ez egy sztereotípia, miszerint a férfiak jobban kedvelik és ismerik a labdarúgást, mint a nők. Ne akadjunk ezen fel, olykor kellenek ezek a közhelyek. Meg ez például vitathatatlan is.

Ám valóban mondhatom, tegnap néztem a focit, vagyis inkább hallgattam, mert egyébként e-mail váltásban voltam egy interjúalanyunkkal. Miközben voltaképpen linzertésztát szaggattam szép virágos formákra. Apropó, engedje meg a kedves olvasó, hogy itt ajánljam a birsalma-lekvárt alma darabokkal, isteni! Próbálják ki! A linzerbe is kitűnő! Jaj, kedves férfi olvasó, ne kattintson el, ígérem, folytatom a futballal. Is.

Kezdőrúgás

Nem mondom, hogy nagy futballrajongó lennék, és minden meccset megnéznék, de tény, hogy már négy-ötévesen a tévé előtt ülve, a nagypapámmal néztem a focit. Nagyjából gőzöm nem volt a szabályokról, de a nagypapám lelkesen drukkolt, ami rám is átragadt. Évekkel később is megnéztem a meccseket, igaz minden himnusz előtt újra és újra fejben le kellett játszanom, melyik csapat milyen színben rúgja a bőrt, és mik a szabályok. Sőt bevallom, ma sincs ez másként, de nem azért, mert totál ostoba lennék, hanem, mert egyszerűen a szabályokkal hadilábon állok. Állítólag a diszlexiának ez is az egyik melléktünete, én meg kérem, rendelkezem ezzel a nyavalyával. Tehát legyen szó sakkról, baccaratról, pókerről, makaóról a legtöbb kártya-, és társasjátékról, folyton elfelejtem a szabályait, ha egy jó ideig nem kerülnek elő. Kivéve a rablórömiét, azt mindig tudom, valószínűleg azért, mert az anyukámmal számtalan paklit játszottunk rongyosra.

A pontrúgáshoz visszatérve, persze tudom, nem vagyok egyedül azzal, hogy szívesen nézem nőként a focit, sőt szurkolok is, de ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbb nőt pont hidegen hagyja. Kivéve addig, míg nem találkozik egy olyan férfival, aki lelkes rajongója a témának, mert akkor a foci valahogyan felértékelődik a szemében. Nem meglepő módon. Ahogy persze minden más is értékesebbé válhat így. (A legtöbb esetben. Mert ismerek olyan futballista feleséget is, akit, szerelem ide vagy oda, mégsem hat meg a téma.)

Játéktér

Tehát ahogy egy nő és egy férfi kölcsönösen egymásra mosolyognak, érdekelté válnak arra, hogy megismerjék egymás játékterét ahhoz, hogy minél több dologban együtt vehessenek azontúl részt. Hiszen szeretnék minél jobban megismerni a másikat, és egyben minél több vagy legalább minőségibb időt együtt tölteni, ahhoz, hogy kibontakozhasson köztük a szerelem.

Persze a pálya két oldalán más és más érdeklődési körök lapulnak, amik közül találhatnak önmaguknak ismeretlent is, amire most felfigyelhetnek. Lehet csak átmenetileg. A legtöbbször pont az teszi izgalmassá a másik hobbiját, szabadidős tevékenységét, munkáját avagy érdeklődési területét, hogy a szívünknek kedves személy az, aki megmutatja nekik.

Ezzel magam is így vagyok. Régóta tudom, hogy a szerelembe eséseim mögött nem feltétlenül egy szép barna szempár vagy meleg ölelés állt, hanem inkább egy olyan számomra ismeretlen momentum, merőben más élethelyzet, ami önmagában elvarázsolt, hiszen a számomra vonzó személytől érkezett. Ilyen dolog volt nekem például a másik nagyon nem hétköznapi szakmája, az enyémtől eltérő vallása, származása avagy egy ismeretlen sport űzése is.

Öngól

A szerelem persze nem egy meccs. Pontosabban fogalmazva, nem szabad, hogy meccs legyen belőle. Játék sokkal inkább. Ami a vonzódást, a szerelmet érdekesebbé teheti, az maga a játék mialatt két ember egyre jobban megismeri egymást. Számtalan ilyen közös érdeklődési szenvedély lehet: például biciklivel kirándulni, végigkóstolni a piacok kínálatát, elmerülni az operák világába, a búvárkodás megszállottjának lenni, hódolni a társasjátékozásnak mint Réka és Zoli, akikről nemrég ITT írtunk, vagy éppen konyhakertészkedni, sárkányt reptetni, cicát tartani, miegymás.

Legyen bármi is a közös érdeklődési pont, a lényege abban rejlik, hogy ez valóban egy közös nevező legyen. Nem baj, ha ez az egyik fél számára valami új, aminek rejtelmeibe a másik vezeti be, a fontos akkor is az, hogy valódi érdeklődés legyen az újdonság felé.  Tényleg szeressük azt tenni!

Ám ha a kezdeti lelkesedés alatt kiderül, mégsem igazán élvezzük az esőben sétálást, a végeláthatatlan dokumentumfilm nézést, a balatoni vitorlázást, a metál konceretek zaját, a galambászást, a sajtkészítést akkor ne erőltessük magunkra, inkább mondjuk ki bátran: – Dehogy nézem én a focit! Nem húzok többet gumicsizmát, inkább vígjátékot néznék, a vízparton szeretnék feküdni, más zenére vágyom, nem is szeretem a galambokat, sajt helyett meg csokoládét készítenék. Egyébként ha nem tesszük, nem mondjuk el, hogy mást szeretnénk tenni, azzal öngólt rúgunk!

Higgyük el, felismerhető az, ha valójában nem vagyunk lelkesek! És jobb nem megmosolyogtatónak, cikinek lenni!

Hosszabbítás

Így mielőtt bármiért túlzott szenvedélyt mutatnánk, gondoljuk végig, valóban hosszútávon is érdekel bennünket az, amiért lelkesedést mutattunk eddig, vagy csupán csak imponálni, megfelelni szeretnénk a másiknak? Tegyük fel a kérdést: Van értelme megjátszanunk magunkat és olyan szabálysértést elkövetnünk, miszerint nem az igazi formánkat mutatjuk? Kellenek a lájkok arra, amit nem is kedvelünk valójában? Hová vezet mindez? Kit akarunk becsapni?

Mert a hosszabbítás nem azon múlik, hogy egy nő szeret-e meccset nézni vagy a férfi akar-e múzeumba menni. Hanem az őszinteségen. Fontos, hogy legyen közös flow, de csak addig a pontig, ameddig az valóban mindkét félnek többletet nyújt. Mert a közös élmény igénye nem jelenthet sem számonkérést sem nyomásgyakorlást a másikra. Márpedig annak a játéknak, amiben nem vagyunk őszinték, annak hosszabbításként hirtelen halál lesz a vége, és elárulhatom: nem a kapcsolat javára jutnak az aranygólok.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Agencia EFE