Csecsebecsék: amikor három lány barátsága mindennél többet ér
Nehéz lehet másnak lenni, mint az átlag. Még nehezebb lehet mindezt tiniként átélni. Hogy nem ugyanolyanok vagyunk. Más a prioritás. Egyedül kibírhatatlan lehet. Kellenek a barátok. Akik megértenek, akik elfogadnak. Mert ugyanazt élik át, mint mi. Mondjuk ők is lopnak. Kisebb, nagyobb dolgokat. Csecsebecséket. Amelyeknek soha nem az értéke a fontos. Maga a tevékenység számít.
A lopás bűn. Nem éppen szép cselekedet. Ezt mindenki tudja. Már a kisgyerekek is. Ha lelepleződik a lopás ténye, valamilyen büntetés jár érte. És ha nem lepleződik le? Vajon az elkövető vezekel valamilyen módon a tettéért? Egyáltalán tudja, hogy mit tett? Lehet bárkinek bármi oka arra, hogy lopjon?
Hogy miért fontos kérdések ezek, azt próbálja megmagyarázni a Csecsebecsék című sorozat a Netflixen, amelynek már elérhető a második évada. Mert néha a lopás nem bűn. Sokkal inkább teher, amely valamit leplezni próbál. Ilyenkor jönnek képbe a csecsebecsék.
Csecsebecsék szorongás ellen
Ha a lopásra gondolunk, elsődlegesen az juthat eszünkbe a folyamatról, hogy az illető meg szeretne szerezni valamit. Szüksége van arra, amit ellopott. Azért ez mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis létezik egy olyan szenvedélybetegség, amelynél nem az eltulajdonított tárgy értéke számít, hanem maga a lopás ténye. Ezt hívják kleptomániának.
Ez olyannyira betegség, hogy pszichiáter diagnosztizálja, és a lopás megítélésénél is enyhítő körülmény lehet. Impulzuskontroll-zavar, tehát kényszerbetegség. Az elkövető nem előre eltervelten cselekszik, amikor lop, és a lopott tárgyakra sincsen szüksége. Akár meg is vásárolhatná. A cselekvést általában szorongás előzi meg. A háttérben pedig lelki problémák állhatnak.
Kívülállóknak még így is nehéz lehet rokonszenvet érezni azzal, aki lop. A Csecsebecsék című sorozatnak nem célja megkedveltetni a kleptomániás embereket. Ugyanakkor az ítélkezésre sem helyez hangsúlyt. Bemutatja, hogy ők is léteznek. Így láthatjuk, hogy ők is emberek. S talán kicsit megérthetjük az okokat.
Elodie, Tabitha, Moe három lány a gimiből. Akik nem járnak össze. Tulajdonképpen teljesen mások. Ugyan mit kezdene egymással az előkelő családból származó, mindig jól öltözködő, a gimi legmenőbb srácával együtt járó Tabitha, a munkáscsaládban nevelkedő, nagyszájú, de mindig az igazságárt kiálló Moe, és a félénk, visszahúzódó, észrevehetetlen, de mégis dühös Elodie?
Három lány barátsága
Aztán történik valami. Mert a három lány találkozik a kleptomániásoknak szervezett anonim csoportban. Hiába a szembetűnő különbség hármójukban, valahogyan mégis barátkozni kezdenek. Ott van köztük az a szikra, ami beindít köztük valamit. Ami összeköti őket.
S talán egyszerű lenne belemagyarázni, hogy a három lány barátságának mozgatórugója, hogy mindhárman lopnak. De szerintem nem az. Az ellopott tárgyaknak ehhez semmi köze. Azok csak csecsebecsék. Értéktelenek. Ellenben a barátság!
Kiállni egymásért. Mindig, minden körülmények között. Beismerni, ha hibáztunk. Elmondani a barátunknak, hogy nem viselkedett szépen. Vagy éppen mi nem viselkedtünk vele szépen. Aztán megbocsátani, és folytatni. Tényleg ott állni a másik mellett. Testben és lélekben. Szó sem lehet cserbenhagyásról! Ez mind igaz a három lány barátságára. És ez az, ami érték.
Ez a barátság felszabadít. Megmutatja, hogy a lányok többek, mint egyszerű bolti tolvajok. Ahogyan az utolsó, leleplező akciójukba belevágnak. Együtt. Nem kell őket kedvelnünk. Meg sem kell értenünk őket. De az igazságot tudnia kell mindenkinek: bár tolvajok, de nem hazugok. Ilyen az, amikor három lány barátsága mindennél többet ér. Még a csecsebecséknél is.
Szerző: Karóczkai-Müllner Helga
Kép: Netflix
arról 
