A régi dicsérete
Egyre feszĂŒltebben nĂ©zte, ahogy anyja a nyĂĄri konyha ĂĄrnyas teraszĂĄn csiszolja azt az Ăłcska padot. Ja, bocs, lĂłcĂĄt. MĂ©g anyja dĂ©dszĂŒleiĂ© volt, aki most arra kĂ©szĂŒl, hogy fehĂ©rre festve, Ă©s kĂ©kfestĆ anyagbĂłl pĂĄrnĂĄt varrva rĂĄ Ășj Ă©letre kelti.