Naponta Ășjra Ă©s Ășjra: – Engedje meg, hogy köszöntsem!
Naponta többször nyĂșjtja felĂ©m a kezĂ©t Ă©s kĂ©r meg arra, hogy engedjem meg: Ășjra köszönthessen engem. Ilyenkor többnyire nem tudja ki vagyok. Ami nem is csoda, hiszen alig egy hete talĂĄlkoztunk elĆször, Ă©s gyakran mĂ©g a sajĂĄt lĂĄnyĂĄt sem ismeri meg azonnal. Ugyanakkor több oldalas verseket szaval anĂ©lkĂŒl, hogy egy mĂĄsodpercre is megakadna. Kilencvenegy Ă©ves a bĂĄcsi, aki rendkĂvĂŒl bĂŒszke arra, hogy bajor.