Carpediem?!

Élj a mának, a hawaii nyárnak…mondja a népszerű sláger, de vajon mit is jelent valójában a mának élni és hogyan lehet ezt egyáltalán elérni? Engedd el, nézz előre, éld meg a pillanatot hangzik mindenhonnan. Olyan könnyű mondani, na de megtenni?

Ekhardt Tolle a Most hatalma című művében arra keresi a választ és próbál hasznos tanácsokkal ellátni bennünket, hogy miért is fontos a MOST-ban élni, létezni, tenni, cselekedni. Életünk során elég sokszor találkozunk ennek az életszemléletnek a különféle megvilágításával, vagyis hogy ragadd meg a pillanatot, hogy létezz a jelenbe, hogy élj a mának!, …és ehhez hasonló mondatokkal, és taníttatásokkal bombáznak minket időről időre a spirituális guruk, a média, a popzenei ipar.

De komolyan, valaki is valaha elmondta hogy ezt hogyan kell csinálni? És hogy ez tulajdonképpen mit jelent? Persze-persze több helyen olvastam magam is, hogy persze, ne rágódjak a múlton, és ne aggódjam a jövőmön. De valahogy egyik sem volt az igazi. Azt hiszem, mindenki úgy jár jól, ha ezt valójában  „lefordítja a saját nyelvére”, és a tapasztalatai során jön rá, hogy mit is jelent ez az egész.

Számomra azt jelenti a MOST-ban létezni, hogy nem agyalom túl a dolgokat. A velem történő eseményeket egyszerűen csak átélem, megélem és nem kattogok azon, hogy ha ez így megy vagy úgy történik, akkor mi lenne, ha.

Töröltem a HA szót a szótáramból. Mert mindez nem számít, ami történik annak oka van, az valamiért pont úgy pont akkor pont ott alakul ki úgy ahogy.

Mert régebben órákat, sőt napokat agyaltam egy egy velem történt dolgon, hogy miért is lett úgy, miért úgy történt, mit rontottam el én, mit a másik, miért tett úgy a másik ahogy, vagy én miért reagáltam úgy ahogy, és vajon mit kell(ene) belőle tanulnom? Ha nem azt teszem, hanem mást, ha nem azt mondom, hanem valami egészen ellenkezőt, akkor is megtörténik-e az adott esemény?  Tényleg nagyon-nagyon sokat agyaltam, kételkedtem, gondolkoztam ilyeneken. Ami teljesen le is bénított. És elvonta az erőmet attól, hogy megéljem az adott pillanatot és cselekedjem, ha kell.

Aztán ez valahogy átkattant bennem, talán az évek múlásával bölcsebb lettem, és megértettem, hogy nem az agyalástól fognak másképp történni a dolgok, hanem kizárólag attól, hogy ÉN itt és most, mit és hogyan cselekszem. Vagy sem.

S rájöttem, amikor azt mondják, hogy éld az életed akkor erre gondolnak, hogy ne a múlton rágódjam és ne a jövőn elmélkedjem, hanem csak legyek jelen a saját életembe.

Az elmúlt félévben események sorozata történt meg velem, csupa olyan dolog, amire évekkel ezelőtt határozottan kijelentettem, hogy ez velem biztosan soha de soha nem fog megesni. És mégis, minden megtörtént velem! Élvezve minden percét az életemnek, mert megélem az adott pillanatban, nem rágódva a múlton és egyben a jövőn, és lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de nem gondolva a következményekre sem.

A MOST-hoz állon itt öt tanács:

• Ne agyaljunk a múlton és a jövőn!
• Minden pillanatban tegyük meg és mondjuk el azt ami az első gondolatunk volt!
• Legyünk bátrak!
• Mondjuk ki az érzéseinket!
• Ne hezitáljunk, hanem cselekedjünk!

Mert a jelenben lenni néha nagyon nehéz, hűnek lenni önmagunkhoz minden nap egy egész életnyi kihívás, de az út végén amikor végig nézzük a saját filmünket  csak akkor dőlhetünk hátra, ha azt látjuk, hogy mindent megtettünk magunkért akkor és ott. Vagyis MOST!