BuJo-Bullet Journal, avagy a modern háztartási napló
Valaha a háziasszonyok nélkülözhetetlen, nagy becsben tartott, és féltve őrzött kincse volt, a saját kézzel írt háztartáskönyve. Manapság is van ilyenünk, csak nem tudunk róla. Mert többnyire szétszórva van minden a gondolatainkban, a mobilunkra mentve, online felhőbe feltöltve. Miközben újra divat magunknak írni. Csak most más néven fut - majdnem - ugyanaz.
Még alig száz évvel ezelőtt, de előtte mindenképp, amikor az egymást követő generációk együtt éltek unokák, szülők, nagyszülők és még akár dédszülők is, könnyebb volt a lányoknak megtanulniuk hogyan kell az életüket és a háztartásukat vezetni. Mire a kislány fiatalasszonnyá vált, nagyjából mindenre megtanították a női rokonai. Takarítani, kertet gondozni, sütni-főzni, gyermeket nevelni, idős embert ápolni, náthát gyógyítani, a kosztpénzt beosztani, de arra is, hogyan érdemes a testet karbantartani.
Generációról generációra
Ehhez a nők naplót írtak a személyes érzéseikről, mindarról ami megesett velük és vezettek háztartáskönyvet, vagy háztartási naplót is. Feljegyeztek benne fontos dátumokat, a szükséges kerti munkákat hogy azok mikor milyen sorrendben váltják egymást, milyen növényt mivel érdemes összeültetni, hogy a termések ne legyenek kártevők áldozatai. Miként lehet olcsón és hatékonyan vezetni a háztartást, vagyis írták a kiadásaikat és bevételeiket a háziasszonyok, mit kitől érdemes beszerezni, és mikor mennyit költöttek el, hogy gondosan osszák be a konyhapénzt. Jegyezték azt is hogyan lehet a házat vagy a lakást könnyebben karbantartani, az eszcájgok szidolozásától az ünnepi nagytakarításig, beleértve a szerelési munkálatokat, és ami az egyik legfontosabb volt: írták hogyan szerezzük be, tároljuk és készítsük el az élelmiszereket takarékosan, ami persze az idő előrehaladtával változott. Recepteket jegyeztek fel, volt, ahol külön családi szakácskönyvet írtak generációkon át. A könyv családról- családra járt, nem csak a főúri házaknál volt ez szokás. Féltve őrizte az utókor, hiszen a családi szakácskönyv több volt, mint egy ereklye. Emlék volt a szülőktől, nagyszülőktől, dédszülőktől, miközben a jelent is szolgálta és a jövő generációjának is szánták.
Az emlékkönyvtől a Jól-Lét naplóig
A kézzel írott könyveket később a világháborúk után felváltotta a nyomtatott, készen vásárolható praktikus ötleteket tartalmazó háztartási könyvek, háztartási naplók és a szakácskönyvek tömkelege. Szinte évenként jelentek meg újabb és újabb példányok. És gyakran a szakácskönyvek nem csak recepteket, hanem konyhai fortélyokat, háztartásvezetési ötleteket is tartalmaztak.
Én is kaptam az édesanyámtól egy gyerekszakácskönyvet, amiben nem csak könnyen elkészíthető ételek voltak lépésről-lépésre lejegyezve, hanem a saját receptjeimet is beleírhattam. Például a miszmasz-tojáskrémet, amit technikaórán tanultunk az iskolában. Majd háztartási kézikönyvvel is meglepett az anyukám. Azóta már csak a szakácskönyveim száma meghaladja az ötvenet. A receptjeim meg az összes létező módon megtalálhatóak: kézzel füzetbe írva, nyomtatva és lefűzve, e-mailben küldve, felhőkbe fellőve, az összes számítógépen mappákba szedve.
Az általános iskolában és a középiskolában is volt emlékkönyvem, amibe az osztálytársaim is írtak. Írtam naplót éveken át kézzel, hol egy erre szánt naplóba, hol az aktuális filofaxokba jegyeztem fel néhány gondolatot. Évekig ragaszkodtam ugyanahhoz a lefűzhető filofax márkához is, amit Svédországból szereztem be. Emlékszem, a főnökömnek, egyidőben én hoztam, mert annyira megszerette annak a logikus beosztását. A legjobb határidő napló volt. Majdnem, igazából sosem volt elég hely benne. Később pedig csak online igyekeztem naptárt vezetni, de minduntalan újra és újra papírt ragadtam, így letettem róla. Az imatémáimat, és az imádságaimat e-mailbe írom azóta is. Két éve Helga barátnőmtől kaptam egy Jól-lét Naplót. Ebben vezetettem azt, mikor mennyit eszem és iszom, hányszor edzem. Ez különösen hasznos, mert a bélrákműtét óta különösen figyelnem kell a gyomromra.
Mondanom sem kell ezek után, hogy a Bullet Journal-t, azaz a BuJo-t nekem találták ki!
Saját Bullet Journal? Bullet Journal=BuJo
A saját BuJonkhoz nem kell más csak egy füzet és egy toll – állítják a BuJosok, tartalommal mi magunk töltjük meg. Így lesz egyszerre napló, naptár, jegyzet és teendő lista teljesen személyre szabottan. Viszont, aki ebbe egyszer komolyan belekezd, az nem áll meg egy füzetnél, és főleg nem egy tollnál.
Csakhogy míg ez az egyikünknek mindez elképesztően izgalmasan hangzik, addig másikunk ettől már látatlanban frászt kap.
Úgy érezheti, se nem tud szépen írni, se nem szépen rajzolni, vajon lesznek kreatív ötletei is mindennap, amivel megtöltheti? És mit kezdjen azzal, hogy nincs a BuJoban előre kialakított rendszer? Se napi, se heti, se havi lebontásban. A BuJo szerelmesei viszont pont ezért szeretik a műfajt, mert úgy alakítják a füzeteiket, ahogy maguk akarják. Akik szoros napirenddel bírnak azok naponta foglalkoznak a saját naplójukkal, és ez bizony izzasztóan hangzik annak, aki úgy érzi nulla a kézügyessége és/vagy a fantáziája. De még ha lazábbak is a napjaink, mert a munkánk nem kívánja meg a határidőnaplózást, akkor is igen, mindig van mivel megtölteni! Hiszen majd minden egyes nap előkapunk valami fecnit, amire szépen ráírunk valamit hirtelen. Ilyen naprakész tervek lehetnek például, hogy lego kockát kell hétfőre pakolni a harmadikosnak matekórára, időpontot kéne egyeztetni a fogorvossal, és jó lenne vajat venni az esti sütemény sütéshez. Tervezhetünk előre is: a húsvéti menüt, a tavaszi szünet programját, vagy már elkezdhetjük a beosztást, ki mikor vigyáz a legkisebbre és a legnagyobbra a nyáron.
Annyiféle készen vezethető füzetet, jegyzetet lehet kapni, amiket mi is elkészíthetünk magunknak, csak éppen egyhelyen vezetve azokat: gazdálkodhatunk az idővel, számolhatjuk a kalóriákat, vezethetjük az edzéseinket, írhatunk listát arról, milyen filmeket néznénk meg, még akár jegyzetelhetünk is róluk, vagy írhatunk véleményt, kritikát magunknak. Értékelhetjük is, hogy később emlékezzünk, ha újra néznénk később, milyen volt a film. Ugyanezt tehetjük az elolvasandó könyvek listájával, zeneszámok meghallgatásával, társasjátékok kipróbálásával. Jegyezhetjük milyen programokat szeretnénk megvalósítani. A BuJo lehet üzleti vonatkozású is akár, a vállalkozásunkat érintő kérdések, találkozások, tervek, ötletek is belekerülhetnek. Az enyémbe például felírom a cikktéma ötleteimet is. A BuJoban elférnek a különféle szokáslisták is: a vízfogyasztási naptár, a menstruációs ciklus vezetése, vagy az ajándékötleteink születésnapokra, a nagyobb ünnepekre, de akár takarítási naplót is vezethetünk benne, vagy a bevásárlólistát. Vagy azt, hogy mikor megyünk el randizni a párunkkal, gyerek nélkül. Én például most azt vezetem, hogy a kisfiam mikor volt iskolában és mikor nem, mert sajnos sokszor nem jól szolgál az egészsége.
Kalligráfia, azaz írjunk szépen
Rengeteg csoportot lehet már találni a közösségi oldalakon, mint a BuJo, mind a kalligráfia, azaz a szépírás témájában. De, akinek a tartalom előbbre való, mint a kinézet, annak nem érdemes a kalligráfiával vesződnie. Nem muszáj ultraszépre csinálni a saját BuJoját.
Aki viszont lelkes híve a díszítő technikának, annak az külön öröm, és egyben kikapcsolódási forma, ha elsajátítja a szépírást. Én a középiskolában már tanultam, a nyomdaipari iskolában a könyvkötő nebulóknak elengedhetetlen volt. Ráadásul úgy kellett írnunk a füzetekbe, vezetnünk és vigyáznunk azokra, hogy a vizsgára be kellett tudnunk kötni azt összeset egy könyvnek, amik az évek alatt összegyűltek.
A kalligráfia elsajátítása egyébiránt nem ördöngösség, viszont türelemre szükség van hozzá. De mihez nem kell kitartás? A különböző gyakorlófeladatokat tartalmazó sablonokból könnyen el lehet sajátítani a vékony és vastag vonalvezetés technikáját. Eleinte lassú mozdulatokkal kell rajzolni a betűket és fokozatosan javítani az apró hibákat.
A titka meg nem más, minthogy amikor vastag vonalat szeretnénk kapni, akkor az ecsetirónnal lefelé húzzuk a vonalat úgy, hogy jól rá nyomjuk az ecsetet a papírra. Amikor vékony vonalat szeretnénk húzni, akkor az ecsetet szép lassan felfelé húzzuk, alig érintve a felületet, hogy szép vékony vonalat érjünk el.
Ahogy minden másban itt is a gyakorlat teszi a mestert. Elég csak a google-ba beírnunk kalligráfia kifejezést, és már ömlenek ránk a segítő videók, leírások.
Rajzok, matricák, csillámpor – azaz cuki BuJo
Nem akarok becsapni senkit, le kell írnom, hogy valóban akkora nagy a BuJo adta szabadság, hogy valóban nem mindenkinek valók. Ugyanakkor szerintem, mégis érdemes legalább egyszer kipróbálni, mert a BuJo egy kész önismereti teszt, kiderülhet belőle számunkra, mi az ami, valóban fontos nekünk a mindennapokban és mi nem. Jó hír: ha betelt az egyik füzetünk, akkor a következőt már másként alakíthatjuk, így mindig van lehetőség a korrigálásra, ha valami nem úgy sikerült, ahogy eredetileg kigondoltuk.
Mi a csudára ment el annyi pénz?
A nőknek persze nem árt a háztartás kiadásairól is vezetniük naplót. Van, aki ezt nagyon speciálisan, gondosan gépbe viszi fel, de aki egyben szeretné ezt is látni a BuJoban, azt is megteheti. Miért kell a költségeinket vezetni? A válasz egyszerű: azért, hogy vagyoni helyzetünket nyomon tudjuk követni. Pénzügyi tudatosságunk első lépése, hogy pontosan tisztában legyünk azzal, mennyi a rendszeres bevételünk és a kiadásunk. Ehhez viszont nélkülözhetetlen, hogy valamilyen formában erről nyilvántartást vezessünk. Így kevésbé lesz kérdés, hogy mire ment el a pénz, és a családban is kisebb lesz a fejetlenség, ha váratlan kiadás merül fel.
Nem, nem kell vele megvárnunk a jövő év első napját, a naplót bármikor elkezdhetjük. És erre is juthat hely a BuJoban. A kiinduló pont az az összeg legyen, amit a pénztárcánkban, a bankszámlánkon és az ágyneműk közé dugtunk, ja és az aprókat se felejtsük el a befőttesüvegből. Jegyezzük a lekötött bankbetéteket, az értékpapírokat, a különféle biztosításokat, lakástakarékot, nyugdíj és egészségpénztári összegeket. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el az esetleges hitelekről sem, sajnos ezek is beletartoznak a vagyoni mérlegbe, csak nem pozitív, hanem negatív előjellel. Húzzunk egy vonalat a füzet közepére, és az egyik oldalon kezdjük el tételesen felsorolni a havi bevételeinket, míg a másikon a kiadásainkat. Havonta egyszer összesítsük. Év végén készítsünk ebből egy részletes listát, amiből rovatonként pontosan láthatjuk, hogy mire ment el a pénzünk, vagy éppen mennyit spóroltunk. Érdemes a hó végi összesítéseket közösen végezni a családdal, így a gyerekek is látják, hogy tudatosan kell a pénzzel bánni, őket is megtaníthatjuk így a saját zsebpénzük kezelésére.
Kép: Pixabay
Szerző: Polgár Ágnes
Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!