Bölcsnek lenni nem kor kérdése

Sohase mondd, hogy soha! - mert életünk egytized másodperc alatt olyan fordulatot vehet, amelyre egyáltalán nem voltunk felkészülve. Sokszor hiába a hosszú távú berendezkedés, a kitűzött cél, a megadott irányelvek. A változás nem tervezhető. Minél több és radikálisabb kanyarral kell szembenéznünk, annál bölcsebbek lehetünk.

Ahogy cseperedünk gyermekből felnőtté úgy álmodjuk meg, képzeljük el és kezdjük berendezni felnőtt életünket. Egy sor dolog befolyásol bennünket, bír józanságra és állít meg bennünket, – társadalmi és anyagi körülményeink, hitéletünk, tanulmányaink, egészségünk -, vagy éppen ellenkezőleg adnak szárnyakat, és haladunk előre az életbe.

A fiatal tettvággyal teli erőnk, élni akarásunk, becsvágyunk, büszkeségünk annyi mindenre mondhat igent és nemet, amely elveket egészen addig tartunk is, míg életünk nem várt fordulattal szembe nem néz, amellyel nem feltétlenül tudunk megbirkózni, vagy igen, de korántsem úgy, ahogy azt bármikor is gondoltuk volna.

Saját gyermek nélkül

Mint az a fiatalember, aki sosem gondolkodott azon, hogy egyszer majd lesz felesége, és családja, de amikor megismerkedett azzal a lánnyal, aki végül a felesége lett, fel sem merült benne, hogy miért ne lehetnének gyerekeik? Így amikor Zoltán szembesült azzal, hogy a felesége betegsége, az endometriózis olyannyira felemészti a nőt, hogy a saját gyermek vállalása megkérdőjeleződik, akkor Zoltánnak hirtelen mérlegelnie kellett egy olyan kérdéskört, ami addigi életében soha fel nem merült: az örökbefogadás lehetőségét. És akkor ott állt a 32 éves Zoltán a kérdéssel a fejében, hogy márpedig ez sosem volt kérdés, hogy ő ne lehetne apa, és akkor most mit tegyen? Válassza a nőt és az örökbefogadást és egyúttal mondjon le a saját gyermekről, vagy hagyja el a nőt és keressen olyat, akinek lehet saját gyermeke?

Mindannyian megismerünk vagy rosszabb esetben tapasztalunk ilyen és Zoltán esetéhez hasonló történetet, ahogy az idő halad velünk előre, amikor bizony idővel rájövünk arra mekkora igazság van abban, hogy:

Sohase mondd, hogy soha!

Hol vagyok én? 

Erika egészen fiatal nőként úgy gondolta, hogy mialatt elvégzi az egyetemet és mérnökként bekerül egy olyan gyárba ahol ő szeretne dolgozni, azalatt megismerkedik azzal, akinek a felesége lesz, és akinek szül majd egy-két gyereket s akkor teljes lesz az élete. Így is lett, mert amit Erika a fejébe vett, az általában be is következett. Megismerkedett még az egyetem alatt a leendő férjével. Két év járás után össze is házasodtak. Nászútra, ahogy mindig is akarta, egzotikus országba utaztak, családi házba költöztek, egy erdő szélére, de közel a városhoz, lett két autójuk és egy gyerekük. Meg még egy gyerekük. S azután még egy gyerekük. S amikor már mindhárom gyermek iskolába járt és ő újra visszament dolgozni, és elkezdte a felnőtt életét élni, addigra újra teherbe esett, és Erika világra hozta a negyedik gyereküket. Csakhogy Erikában nemcsak egy gyermek fogant meg, hanem a gondolat is, hogy bár imádja a gyermekeit, ő gyakorlatilag nem él, és tulajdonképpen azt sem tudja, hogy mit eszik a férjén. Merthogy a gyerekek persze tervezetten jöttek, egészen a harmadikig, de a legkisebb már nem. A kis Gergővel együtt a felismerés is megérkezett, hogy őket már csak a gyerekek tartják össze, és bizony Erika a kis Gergőt már bölcsődébe adta, nem úgy mint a nagy testvéreit, és azonnal visszament dolgozni, ahol nem állt ellen a családos munkatársa közeledésének. S csaknem negyven évesen már nem tartotta az olyan nőt kurvának, aki szeretője valakinek. Hiszen ő is szerető lett és szeretőt tartott már, négygyermekes anyaként, és megtanulta, sohase mondd soha. Mint ahogy azt is, hogy nem lesz ez így jó, és tennie kell valamit az életével. Ám mielőtt még tehetett volna valamit Erika beteg lett. Amikor megtudta a diagnózist, veseelégtelenség, színt vallott, és most keményen küzdenek a férjével egymásért, és várakoznak Erika műtétére. S most már Erika pontosan tudja magáról, hol is van ő.

A bölcsesség, amit Zoltán és Erika felfedeztek magukban, mindketten úgy érzik annak köszönhető, hogy olyan nem várt csapásokon mentek keresztül, amelyek megoldása megerősítette a személyiségüket. S anélkül lettek körültekintőbbek, érettebbek, elnézőek és megfontoltabbak, azaz bölcsebbek, hogy leéltek volna már vagy nyolcvan évet.

Kép: