Beletörik a bicskánk a műanyagmentes júliusba?

Júliusban az egyszerhasználatos műanyagoknak mondunk ellent mindannyian, akik részben vagy egészben a kihívással értünk egyet: felhívni a figyelmet a mértéktelen műanyag felhasználás veszélyeire, na meg irányt mutatni az alternatív megoldásokra. Nehezebb az ügy, mint elsőre hittük.

Mint minden felhívásnak, kihívásnak, mozgalomnak, így a júliusi műanyag stopnak is vannak támogatói és ellenvetői. Mondhatnám öröm olvasni, de nem az, ahogy a mellette és az ellene álló két tábor nekifeszül egymásnak a közösségi médián. Mi nem szeretnénk egyiket sem tenni. Igazából csak a tapasztalatainkat megosztani, miszerint tényleg nehéz tudni, hogy valóban, mi a helyes és mi nem.

A felhívás egészen pontosan arról szól, hogy lehetőleg ne vásároljunk semmilyen olyan terméket, amelynek műanyag csomagolása van, és utasítunk vissza minden olyan dolgot, amellyel fölösleges műanyag hulladék keletkezne.

A legtöbb helyen a következőket említik: használjunk kevesebb műanyag szatyrot, ne vegyünk újat, inkább vigyük a régit, vagy használjunk tartós bevásárló táskát. Használjunk saját kulacsot, ne vásároljunk műanyag palackos vizet, üdítőket feleslegesen. Ne fogadjuk el az eldobható poharat, a szívószálat, se a műanyag evőeszközöket, éppen ezért ne is együnk gyorsétteremben. Vagy ha igen, akkor, vagy vigyük a saját bögrénket, evőeszközünket. Otthon műanyag dobozok helyett tároljuk üvegedényben az ételt.

Elég egyszerűnek tűnő kérések, ezért mi itt a Szoknya és Nadrág Magazinnál valahogy ennél is tovább szerettünk volna lépni, már csak azért is, mert ezeknek az alaptételeknek már hónapok óta igyekszünk megfelelni. De be kell látnunk, hogy valójában ezekben sem vagyunk mindig elég ügyesek.

Lakatlan szigeten

Azzal nincs baj, hogy ne lennénk elég körültekintőek. Ahhoz, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk magunk után, különféle fórumokon követjük a témát, és gyakran megbeszéljük egymással a saját tapasztalatainkat, ha kipróbáltunk valamilyen alternatív megoldást. Igyekszünk óvni a környezetünket. Igen, direkt ezt a kifejezést használtam: igyekszünk. Merthogy felismertük, nem vagyunk képesek egyik napról a másikra végérvényesen letenni az életünkből a műanyagot. Akkor sem, ha akarjuk. Mert egyszerűen képtelenség. Már az is kérdéses, hogy tényleg akarjuk-e? Hiszen hogyan akarhatunk olyat, amire nem vagyunk képesek? Tisztában vagyunk azzal, hogy végérvényesen letenni csak akkor tudnánk, ha elvonulnánk egy lakatlan szigetre magunk után hagyva minden műanyagot. De nem bírunk hátat fordítani a meglévő életünknek. Nem akarunk a világ végére költözni. Mi itt élünk. Nem lehetünk álszentek még a laptopjaink, mobiljaink, amikről írunk, azoknak a külső borítása is műanyagból van.

De megtehetünk dolgokat.

Vásárlási szokások reformálása

Például kipróbáltuk: saját edényt vittünk a boltba a felvágottakhoz, sajtokhoz, hogy ne előrecsomagolt élelmiszert vegyünk. A pultos rosszallásával nem számoltunk, mert a mérleget az edényünkkel újra nullára kellett állítania, majd vissza a hivatalos kalibrációra. Na ja, ha mindenki ezt tenné a különféle tárolókkal, akkor hosszan tartana a sorállás, arról nem beszélve, hogy élelmiszerbiztonsági szempontokat is sérthetnénk az otthonról vitt edényekkel. Legalábbis, félő, hogy erre hivatkozva, hamar elejét vennék a kiszolgálás ilyen formájának az üzletek. Bennünket, szerintünk, csak azért szolgáltak így ki, egy egészen kicsi üzletben, mert ismernek bennünket, tudják, hogy újságírók vagyunk.

Hiába írnánk, hogy külföldön már van cseredoboz lehetőség bizonyos üzletekben, az olvasó ettől nem lesz boldogabb. Igen például Ausztriában, Németországban vannak olyan boltok, ahol már használnak vásárlói dobozokat, amiben a vevő hazaviheti a kimért sajtot, felvágottat, hidegkonyhai pultból a salátákat. Ezeket a dobozokat a következő vásárlásnál visszaviszi a vevő a boltba, amit ott megfelelően elmosnak, hogy újra szállításra lehessen azokat fogni. Véleményünk szerint, idehaza, a helyi kisebb üzletekben, ahol jól ismeri egymást eladó és vásárló egymást, miért ne vihetnénk magunkkal a saját dobozainkat a sajtoknak, szalámiknak, felvágottaknak, húsoknak? Legfeljebb tényleg a pultos egy picit kelletlen lenne.

Ami ennél is problémásabb, azok a műanyagok, amikbe a zöldségeket és a gyümölcsöket tesszük. Ha nem zöldségesnél vásárolunk és nem a piacon, mert nem fér bele az időnkbe külön-külön több helyre elmenni, akkor maradnak a nagy szuper-, és hiper élelmiszerüzletek. Ahol nem kérdés, hogy le kell mérni az árut. Igen, vihetünk erre külön kapható textilzacskókat, de azokra nem lehet ráragasztani a kis vonalkódos címkét. Igyekeztünk persze erre is megoldást találni, mi a bevásárlókosár szélére kilógva ragasztottuk, úgy, hogy onnan könnyen le tudjuk szedni azokat, miután a pénztáros leolvasta róluk a kódokat. A gyerekek kézfejére is izgalmas játék volt ragasztani, mert azokra nekik kellett a vásárlás során vigyázniuk. Persze egy zacskóba tettünk többféle zöldséget is, így spóroltunk a műanyagok számán, bár ennek nem minden pénztáros örült annyira. Na meg az önkiszolgáló pénztár sem, ahol a gép megbolondul attól, hogy három-négy vonalkódos matricát olvas le, de csak egy terméket érzékel.

A kenyereknél, péksüteményeknél ugyanez a helyzet. Egy zacskóba mehet több is. Viszont a műanyag zacskót nehéz kikerülni. A kenyértextíliák elég drágák, de még ha magunk is varrjuk régi lepedőből vagy függönyből, sajnos, tapasztalatunk szerint, ezekben hamarabb kiszáradnak a péksütemények, kenyérfélék, mint a nylonban. A fa vagy fém kenyértartókban meg bepenészednek.

Nem könnyű ügy ez még itthon. A csomagolásmentes üzletekből is csak kevés található. Amit tehetünk: piacra, termelői üzletekbe járunk, külön zöldségeshez, tejáru boltba és henteshez a kis kosarunkkal, dobozainkkal, textilzsákjainkkal. Amiből lehet, választhatjuk az üveges kiszerelést, a műanyag flakonos helyett. Igyekszünk kevesebb előrecsomagolt élelmiszert venni, azaz nem halmozunk, nem tankolunk előre fel, többet járunk vásárolni. A fenntarthatóság kedvéért visszaszoríthatjuk a nem hazai termékeket, számolva azzal, hogy a szállítás is milyen környezetszennyezéssel jár. De a gyakorlatban ez nem mindig kivitelezhető nekünk. Hiszen ez több időt von el tőlünk, a gyerekeinktől, akiknek nem mindig öröm a vásárlás. Sőt. Megállapítottuk, kész cirkusz a gyerekekkel ennyi helyre hetente több alkalommal elmenni. Nem beszélve arról, hogy a benzin is pénzbe kerül, és több vásárlás alkalmával, többet is költünk. Marad az a megoldás, hogy ahol tehetjük saját textilzacskót használunk, ahol meg nem, ott egy műanyagot addig használunk, ameddig az el nem szakad. Vagyis, otthon megőrizzük és legközelebb magunkkal visszük, nem újat használunk. Legfeljebb tele lesz vonalkóddal.

PET-Palackok

Évek óta használunk tartós műanyag vagy textil szatyrokat a bevásárlásaink alkalmával. De persze olykor otthon felejtjük őket, vagy kevés az, ami nálunk van. Nehéz kiszámítani előre mennyire is lesz szükség. Be kell vallanunk, időnként meggyűlik a bajunk vele.

Ami viszont nagyobb baj, hogy mai napig hadilábon állunk a PET-palackok elhagyásával. Gyakran indulunk el úgy, hogy nem gondoskodunk a menet közbeni szomjoltásáról. Például, mert sietünk. Vagy úgy gondoljuk rövid kört teszünk csak, nem leszünk szomjasok. Pedig nem egy tartós palackunk van, a család minden tagjára jut kettő is. Van, ahol három. Így a végén vizet, gyümölcslét vásárolunk útközben. Kevés az üvegben kapható víz és üdítő, tehát műanyagpalackos kerül ilyenkor a kosarunkba.

Megoldásként jó ötletként bevezettük a tartós műanyag poharak használatát. Egymásba lehet tenni őket, ivókút sok nagyvárosban, faluhelyen elérhető nyáron, főleg a parkokban, játszótereken. A kisebb gyerekek könnyebben isznak pohárból, mint a kútból. De egy nagy palack vizet is könnyebb szállítani, mint több kulacsnyit.

A kávéról már nem is beszélve. A kávés to go termoszaink, bögréink is gyakran otthon maradnak. Pedig már azt is megtanultuk, hogy ezeket este, a vacsora utáni poharakkal és a tartós palackjainkkal együtt betegyük a mosogatógépbe, már ha nem felejtettük el aznap használni őket. Mert igen, ezeket viszont fertőtleníteni kell rendszeresen, és erre a magas hőfok a legbiztosabb megoldás.

Kapszulamentesen is?

Na igen, mi itt a Szoknya és Nadrág Magazinnál, nagyon sok feketét iszunk. Bevalljuk, nem csak hogy útközben fogyasztunk kávét, többünknél otthon kapszulás a kávéfőző gép. Ezen is gondolkodtunk, mit kellene tenni, kidobni a gépeket és hagyni kárba veszni? Amiben amúgy bőven van műanyag, ahogy az összes háztartási gépben. Felmerült bennünk a kérdés: ha még inkább szeretnénk műanyag mentes életet élni, akkor nem szabadna semmilyen gépet sem használnunk, hiszen a műszaki cikkek borítói, de alkatrészeinek sokasága is műanyagból készül? A műanyag ellenesek táborában olvastunk olyan véleményt, ahol az egyik fórumozó bizton állította, hogy az ő mobiljában nincsen műanyag. Na persze!

Ugye, ugye, hogy esendők vagyunk? Nem akarunk, nem tudunk teljesen műanyagmentesen élni, mindaddig, míg a nálunk sokkal okosabb szakemberek nem fedeznek fel valami más anyagot helyette. Persze valami olyat, amiről nem derül ki idővel, hogy az sem jobb megoldás a műanyagnál.

Miközben ragaszkodunk a legalább 15, de inkább 20 bar nyomáshoz…..mondom, hogy kávéfüggők vagyunk…..tehát visszatérve, mi is tudjuk, le kell cserélnünk a kávéfőző gépeinket, hogy ne használjunk naponta több műanyag kapszulát el. Aki, már valaha szétszedett egy kávékapszulát, tudja, hogy a kis kapszli mellett, a benne lévő szűrő is műanyagból gyártott, ahogy a teteje meg alumíniumból van, azaz nagyon nem környezetbarát. Persze lehet, hogy hosszútávon spórolunk, hiszen a kapszulás kávék nem is olcsók. Ahogy egy nem kapszulás, nem filteres, kávéfőző gép sem az. A környezetvédelem lássuk be, drága mulatság.

Egyenként csomagolva

Ezen az elven haladva egyébiránt a mosogatógépről is lehet le kellene mondanunk, mert a belevaló tabletta is egyenként van műanyagba csomagolva. Vagy folyékony mosogatógépbe való mosogatószert kell vennünk. Ami meg flakonban van. Nehéz ügy. Mi a rosszabb a kis műanyagok tablettánként, vagy egy újabb mosószeres flakon? És ezzel a kérdéssel rögtön elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy a tisztítószereink, higiéniai termékeink, kozmetikumaink is legyenek szintetikusmentesek, környezetbarát módon gyártottak és lehetőleg minél kevesebb csomagolóanyagot igényeljenek.

Ilyen például a flakonos sampon helyett a szilárd sampon, ami úgy néz ki, mint egy szappan. De nem az! Van téglalap és korongalapú is. Van olyan bolt, ahol hozzávaló tégelyt is lehet kapni, és hogy ne parázzunk, műanyag helyett parafából készültet. Persze egészen biztosak lehetünk, hogy van, akinek a parafa megoldás sem lesz környezetbarát. A szilárd sampont mi is kipróbáltuk, bevalljuk, hozzá kellett tudni szokni. Más, mint a folyékony sampon. Az igazán zöldek elhagyják a megszokott kondícionálókat, legfeljebb ecetet használnak helyette. De vannak olyan szilárd samponok, ami után a haj idővel már nem is igényli a balzsamot. A műfajból igen sokféle van, minden hajtípusra kínálnak megoldást.

S ha már a szappannál tartunk, zöld szempontból a szappan az, amit használhatnánk tusfürdők helyett, hogy kevesebb műanyag flakont használjunk.

A mosogatószivacsok és egyéb tisztítókendőkre is, számtalan megoldást lehet találni a különféle zöld webáruházakban. Rengeteg blogbejegyzés segít abban, hogyan spóroljunk. Kedvencünk, hogy a mosogatásra már nem alkalmas szivacsok sarkát levágva jelezzük, hogy azok mosogatásra már nem, de egyéb felület takarítására még használhatók. Vagy hogy a megunt, elnyűtt pamut pólók, pizsamák mennyire jó törlőrongynak, mosogatókendőnek, illetve helyettesíthetők vele a papírtörlőkendők a konyhában. Kipróbáltuk. Ha valóban pamut volt a tönkrement ruha, akkor az valóban nem rosszabb egy készen kapható szivacskendőnél. Egyikünk konyhájában, amiben naponta  készül friss étel, egy pizsama nadrág fél szára például egy évre elég volt a papírtörlőkendő helyett.

De, ettől még a papírkendőt véglegesen nem száműznék, minden gyerekes családban bőven akad példa arra, amikor az egyszerhasználatos papír a legtisztább megoldás.

Műanyag, bambusz vagy fa fogkefe?

Rengeteg mindent lehet helyettesíteni papírral, bambusszal, kukoricával, maniókiával, parafával – csakhogy a legismertebeket soroljuk – vagy egyéb növényből készült anyaggal. Ami viszont megfontolandó, hogy egyik messzebbről érkezik ide, mint a másik, ráadásul felmerül a kérdés, hogy ehhez mennyi erdőt és egyéb, akár étkezésre ültethető növényt kell külön termeszteni, és ahhoz mi szükséges még? A fórumokon a leggyakoribb példaként erre a bambuszból készült eszközöket említetik, amik kétségtelenül komposztálhatóak, de ugyanakkor az elterjedése magával vonja a természetes bambuszültetvények mellett a monokultúrás kertek kialakítását, ahol már megjelenhetnek a termesztést serkentő szerek. Nem beszélve a szállításával járó környezetterhelésről: hiszen Kína nincs közel.

– Van elektromos fogkefénk, de nem szeretjük. A legegyszerűbb műanyagot veszem. Tudom, nem környezetbarát, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy havi többezret csak bambusz vagy fa fogkefére költsünk. A gyerekeknek az óvodába is vinni kell egyet-egyet, amit szintén cserélni kell havonta, akárcsak otthon én is újat teszek ki. A legolcsóbb bambusz fogkefe amit találtam 1000 Ft. Két gyerekünk van. Nekünk egy-egy, a gyerekeknek kettő-kettő havonta, az összesen hatezer forint. Műanyagból egy évre veszek ennyiért – indokolja a műanyag választását a reklám szakmában dolgozó Zsuzsa, aki, amúgy amiben csak lehet megpróbálja visszaszorítani a műanyag használatát.

Elérhetőek a fa fogkefék is, mi is találtunk egyet. Ennek darabja két és félszer annyiba kerül, mint az előbb említett bambusz fogkefe. A gyártó fenntartható erdőgazdálkodásból származó fát használ fel hozzá, amit lenolajjal tartósít, így valóban használat után komposztálható (ha van hol), a sörtét sertésszőrből nyerik hozzá. Kétségtelenül műanyagmentes. A gyártó szerint nem szükséges havonta cserélni a fa fogkefét, egy évig jól bírja a strapát. Fertőtleníteni a sörtéjét ecetbe áztatva lehet.

Intim kérdések

A csökkentsd a műanyag mennyiségét felhívásban, van egy javaslat arra is, hogy a nők tampon helyett használjanak intimkelyhet, illetve mosható betéteket. Míg az intimkehely egyikünket sem hozta lázba, addig a mosható betét már  más és más véleményt váltott ki belőlünk. Míg szerkesztőségünk női tagjainak egyik része már régóta szemezget a lehetőséggel, addig a másik fele teljesen elveti a gondolatot. A mosható betét kapcsán felmerült az, hogy nem belül, hanem kívül viselt, ezért jobb, mint egy tampon, továbbá, hogy nem tartalmaz semmilyen ártalmas anyagot, mint az egyszerhasználatosak, ám ellenérvnek volt amelyikünket nem győzte meg, hogy a harminc fokon történő mosás, valóban minden baktériumot megöl, illetve, elképzelhetetlennek tűnt, hogy kézzel történő előöblítés ide vagy oda, környezetbarát megoldás az, ha mindentől elkülönítve mossuk azt a napi 4-8 darabot? Nem beszélve arról, hogy a legtöbb bambuszt tartalmaz.

Az intim környéken maradva nem feledkezhetünk el a borotva kérdésről sem. Nők és férfiak is szőrtelenítenek. Fontos a biztonság: higiéniai szempontból itt is, illetve ez esetben még balesetmentesség szempontjából is. Az eldobható borotvákkal szemben már lehet kapni, rozsdamentes, minőségi acélból készült zárt fésűzetű borotvákat cserélhető pengékkel, amelyek alaposan, de a bőrt kímélve vágnak, és gond nélkül fertőtleníthetőek. Egyszerűen váltják ki az eldobható műanyagost, miközben összességét tekintve, hosszútávon nem is drágább az alternatív megoldás.

Kép: Unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!