Bababeszéd és mamabeszéd idegen nyelven

Szívből remélem, hogy a tudósoknak igazuk van, és a kisbabák valóban hallják az anyukájuk hasában a külvilágból érkező beszédet. Úgy tartják, hogy az érzékszervek között a fül az első, amelyik működésbe lép, az első hangfoszlányokat a várandósság 14. hete körül érzékelik, majd a 22. hét körül képessé válnak arra is, hogy elkülönítsék egymástól a hangokat.

Ha ez tényleg így van, akkor a kisfiam már pár centis kora óta két nyelvet hall, hiszen az apukája – és a körülöttünk élők nagy része – olaszul beszél, én pedig többnyire magyarul. Mivel az olaszok vannak „túlerőben”, bizonyára az ő nyelvüket fogja magabiztosabban használni, de az „anyja nyelve” mindig is a magyar marad, így reményeim szerint ezen a téren sem maradunk szégyenben. Nálunk tehát nem volt kérdés, hogy a kisfiam kétnyelvű babaként kezdi majd a pályafutását, ehhez pedig külön foglalkozásokra sem kell őt hordanunk. Ez a környezetünkben élők számára is természetes volt, sosem szólt meg érte senki, sőt! Azok a szülők viszont, akik azonos nyelvet beszélnek, de azt szeretnék, hogy a gyerekük már egészen kicsi korában magába szívjon egy idegen nyelvet, bizony kapnak hideget-meleget.

Vajon tényleg csak úri huncutság a baba angol, vagy behozhatatlan előnyre tesznek szert azok az apróságok, akik előbb tudnak idegen nyelven csacsogni, mint önállóan orrot fújni? Miért zavar az bárkit is, ha egy kisgyerek játszi könnyedséggel szívja magába mindazt, ami felnőtt fejjel már komoly erőfeszítéseket kíván? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseken morfondíroztunk Albert Rita angol nyelvi szakértő, aki nem mellesleg két kisgyerek büszke anyukája.

Az anyós színre lép

Ahogy a környezetemben élőktől hallom, nem mindenkinél zökkenőmentes a gyerekek kétnyelvűsége: a szomszédunkban lakó nyugdíjas ápolónő, Lucia az osztrák határhoz közel nevelkedett, így az olasz mellett németül is folyékonyan beszél. Amikor megszülettek a lányai, mindenképpen szerette volna nekik is megtanítani ezt a nyelvet, ám az anyósa intenzív aknamunkába kezdett.

– Nem voltak különleges módszereim, egyszerűen csak németül beszéltem időnként a lányokhoz, már jóval azelőtt, hogy megszólaltak volna. Úgy tűnt, hogy ez is hatásos, mert néhány szó így is ragadt rájuk, a beszédértésük pedig engem is lenyűgözött. Egyik alkalommal az anyósom átjött, hogy segítsen, ami jól jött, mert épp nehezen bírtam a lányokkal. Hiába kérleltem őket, napok óta nem voltak hajlandóak enni, ezért kínomban leültettem őket és németül próbáltam meggyőzni őket arról, hogy egyenek pár falatot. Az anyósom a háttérben figyelt minket, és láttam, hogy nem tetszik neki a dolog. Közben anyukám is befutott, és mivel hallotta, hogy épp németül beszélek a lányokkal, ő is így kapcsolódott be a beszélgetésbe – idézi vissza a több évtizedes jelenetet Lucia, aki nem is sejtette, milyen lavinát indított el ezzel.

Az anyósa akkor nem szólt egy szót sem, de forrt a dühtől. Lucia remélte, hogy idővel lecsillapodik, és megy minden a régiben. Nem így lett. Miután hazament, felhívta a fiát, Lucia férjét, és elpanaszolta, hogy Lucia nem csak a lányoknak mondott róla rosszat a „titkos nyelvükön”, hanem még az anyukájával is kibeszélték a  jelenlétében. Bár a férje sejtette, hogy erről szó sem volt, elmesélte Lucianak, hogy mi történt, őt pedig annyira megbántotta ezzel az anyósa, hogy felhagyott a lányok német-tanításával. Utólag már nagyon bánja, hogy hagyta magát befolyásolni, igaz, a lányai végül remekül megtanultak németül (és angolul is) az iskolában.

Játszi könnyedséggel

Rita nyelvtanárként egyetért azzal, hogy a kicsiknek a későbbiekben mindenképpen hasznára válik a korai nyelvtanulás, hangsúlyozza azonban, hogy semmiképpen sem szabad erőltetnünk az idegen nyelv elsajátítását. – Szerintem igenis fontos, hogy a kicsiknek legyen gyerekkora, vagyis nem feltétlenül jó, ha az lebeg a szemünk előtt, hogy az óvodás gyerekünknek idegen nyelveket kell beszélnie. Ha a gyereket érdekli, és úgy látjuk, hogy játszva tanul, akkor természetesen jó, ha támogatjuk ebben, de ha netán nem hozná lázba az új szavak elsajátítása, akkor se érezzük úgy, hogy a kicsi lemarad valamiről. A gyerekek agya olyan, mint a szivacs, hihetetlenül jó felfogóképességük van, mindent magukba szívnak. A lányom, aki februárban múlt 3 éves, már 20-ig elszámol angolul, tudja a színeket, állatok és tárgyak, testrészek megnevezéseit, gyerekdalokat énekel. Látszik rajta, hogy nagyon élvezi, a nyelvtanulás ebben a formában semmiképp sem káros, sőt! – osztja meg velünk Rita, aki szerint helytálló az a közmondás, hogy Ahány nyelv, annyi ember.

A legjobb az, ha a nyelvtanulás anyanyelvi környezetben, spontán módon történik, hiszen játék közben nincsenek nyelvi problémák, és egymástól tanulnak a gyerekek, akik remekül megértik egymást. – Sok magyar család él külföldön, így a kicsik is ott járnak majd óvodába, iskolába, elsősorban ott sajátítják el az ország nyelvét. Ez mindenképpen nagy hasznukra válik a mindennapi életben és később is, ha visszatérnek Magyarországra, hiszen a nyelvtudás mindig jól jön – foglalja össze röviden Rita, aki több olyan gyereket is ismer, aki bilingvális, azaz kétnyelvű családban nevelkedik. – Ezekben a családokban általában az a modell, hogy mindkét szülő a saját anyanyelvén beszél a kicsihez, így lehetősége van megismerkedni mindkét nyelvvel. Az a tapasztalatom, hogy ezek a gyerekek nem feltétlenül kezdenek később beszélni, vagyis nem befolyásolja a kétnyelvűség a beszédfejlődést. Az viszont előfordul, hogy keverik a két nyelvet, de csak kezdetben. Elég hamar rájönnek, hogy az egyik szülővel az egyik nyelven, a másikkal a másik nyelven kell beszélni. A kutatások ráadásul azt mutatják, hogy a kétnyelvű gyerekeknek magasabb az IQ szintje – tudjuk meg a szakértőtől.

Add tovább!

A fizetős foglalkozások és nyelvórák mellett mindenképp hasznos lehet, ha a szülő (is) foglalkozik a gyerekkel, még akkor is, ha nem tökéletes a nyelvtudása, hiszen időközben maga is fejlesztheti azt. – Manapság rengeteg segédanyag áll rendelkezésre, akár ingyenesen is, de van nagyon sok játék, mesekönyv, CD, DVD, ami a nyelvtanulásban és tanításban is a segítségünkre lehet. A lényeg az, hogy legyünk természetesek és játékosan próbáljuk tanítani a gyereket, semmiképp se érezze kényszernek. Később, ha majd iskolás lesz, ott úgyis megtanulja a nyelvtani alapokat.

Ha a gyerkőc érdeklődik, mindent be lehet vetni, a legjobb, ha úgy próbáljuk megismertetni vele az idegen nyelvet, ahogy az anyanyelvét: beszéljünk hozzá, mutassunk példát, használjuk bátran a nyelvet, hisz a legtöbb gyerek leginkább a szülői mintából tanul! – biztatja Rita a szégyenlősebb szülőket.

Szerinte akkor sem kell visszavonulót fújnunk, ha úgy érezzük, a feledés homályába merült az az idegen nyelv, amit egykor jól beszéltünk, és szeretnénk megtanítani a gyerekünknek. – Az egykor megszerzett nyelvtudás nem vész el, csak átalakul. Való igaz, hogy ha évekig nem használtunk egy nyelvet, akkor nehezebben jönnek elő a szavak, a kifejezések, ám ha az adott nyelven beszélnek hozzánk vagy úgy olvasunk, nagyjából mindent megértünk. Ha önállóan kell beszélnünk vagy szöveget alkotnunk, nehézségekbe ütközhetünk, gyakorlással és ismétléssel azonban könnyen legyőzhetjük az akadályokat. Érdemes filmeket nézni és zenét hallgatni az adott nyelven, ezzel nagyban hozzájárulhatunk nyelvtudásunk előhívásához – szolgál néhány hasznos tippel Rita, aki szerint a legcélravezetőbb az, ha idegen nyelven olvasunk, hiszen ez fejleszti legjobban a helyesírást és a szókincset. Hozzáteszi: – Ha nagyon zavaró egy ismeretlen szó a szöveg szempontjából, akkor szabad szótárazni, de általában kiderül a kontextusból a szó jelentése.

A türelem nyelvet terem

Kata három éve él Londonban négyne edéves kisfiával, aki a magyar mellett angolul is nagyon jól beszél, az anyukáját azonban nagyon megijesztette egy különleges hiba: amikor Ádám magyarul szólal meg, nem tudja szépen kiejteni az r-betűt, angol szavak esetén viszont egyáltalán nem okoz neki gondot. A répát a kisfiú „lépa”-nak mondja, angolul viszont csodaszépen kiejti, hogy „carrot”. Rita erre, és az ehhez hasonló gondokra is tudja a megoldást: – Az angol r-t másképp képezzük, mint a magyart, az angolban ez a hang kevésbé pörgős, könnyebb kimondani. A gyerekeknél a nyelv izomzata sokszor még nem elég erős, de ezt is lehet erősíteni, így idővel sikerülni fog a helyes kiejtés. A hanghibák ötéves korig elfogadhatók, életkori sajátosságnak számítanak, viszont ennyi idős koron túl már érdemes felkeresni egy logopédust, aki segíthet az akadályok legyőzésében.

Bár a gyerekek elképesztő módon képesek magukba szívni az új ismereteket, előfordulhat, hogy hibákat vétenek. Az én kisfiam például következetesen „bodoz”-nak mondja a dobozt, a bagoly pedig úgy helyes szerinte, hogy „bogaly”. Rita megnyugtatott, elmondta ugyanis, hogy a beszédtanulásnál még gyakran előfordulhatnak hibák, ez egyáltalán nem jelent problémát. – Az idő előrehaladtával általában tökéletesedik a beszéd, de ha ez elmarad, és a gyerekek továbbra is felcserélnek szótagokat, hangokat, vagy halandzsával helyettesítik azokat a szavakat, amelyekben bizonytalanok, érdemes beiktatni egy hallásvizsgálatot.

Könnyen előfordulhat, hogy egy megfázásból visszamaradt olyan fülprobléma, ami akadályozza a kicsit a hallásban, és így a helyes kiejtésben is. Egy ilyen felmérés alkalmával fény derülhet a probléma gyökerére, illetve ha a szakorvos mindent rendben talál, akkor fellélegezhetünk – tanácsolja Rita, majd rögtön hozzáteszi, mennyire fontos, hogy az esetleges beszédhiba miatt soha ne feddjük meg  a gyerekeket, és ne erőltessük a nagyon helyes kiejtést, elegendő, ha mi szép beszédpéldával járunk elől.

Kép: Pixabay