Az intimitás két ember titka és felelőssége az év 365 napján át

Vannak dolgok, amikről nem beszélünk másoknak, mert csak ránk tartoznak. Ezt hívják magánügynek. Elvileg ide tartozik a vallási meggyőződésünk, az anyagi helyzetünk és a szexualitásunk is. Ám ez nem jelenti azt, hogy a tabutémákról hallgatni kellene. Sőt. Tanulni az iskolában, olvasni könyvből, filmen nézni vagy beszélgetni róla igenis szükséges. És valljuk be, izgalmas is!

Vannak dolgok, amikről nem illik csakúgy az asztalnál beszélgetni. Kivéve, ha akarunk róla. Akkor viszont nincs máshogyan értelme, csakis nyíltan, érdeklődően és ha szükséges segítséget kérve, vagy nyújtva. Persze el is lehet poénkodni a dolgokat, a humor is az élet része.

Két ember titka

Arról, hogy két ember mit és hogyan csinál a négy fal között (vagy vérmérsékletük szerint a lakáson kívül) az csak a kettejük dolga (míg észrevétlenek maradnak). Senki másé. És most természetesen az egészséges intimitásról beszélek. Arról, amikor két ember közös döntésük, beleegyezésük alapján vannak együtt. Amikor önmaguk döntik el, hogy mi fér bele kettejük szexuális együttléteikbe, és mi nem.

Az, hogy számukra mit jelent az egészséges intimitás, és mi nem, az is csak rájuk tartozik, az év 365 napján. Akkor is, ha a vágy megélése akár vállalt kellemetlenséggel és fájdalommal jár. Mert számukra a vágy felkorbácsolása és megélése nem csak a finomkodástól édes.

Hangsúlyozzuk, a két ember beleegyezésével élik a szexualitásukat, egyenlő partnerként, azaz fel sem merül bennük olyan érzés, hogy amit egymással tesznek az degradáló, megszégyenítő, kihasználó, avagy bántalmazó lenne.

Intimitás netovábbja 

A szexualitás része a vágy felkorbácsolása is. Két ember hétköznapi élete nem feltétlenül szól arról, hogy mindig az intimitásra készen álljanak. A hétköznapok szürkesége és a mindennapok nehézsége bizony lefaraghatnak az izgalom állapotából. A felfokozás útja is már maga az intimitás. A ma embere igazán szerencsés ebben, már annyiféle úton érdeklődhet, tanulhat, fejlesztheti a szexualitását, szó szerint úgy, ahogy nem szégyelli. Hiszen örömet szerezni egymásnak nem bűn. Az intimitás az életünk része.

Ma már tényleg csak habitus kérdése, hogy ehhez milyen eszközöket választ egy pár. Az internet, a szakirodalom, a mozi, a szexshopok tömege áll rendelkezésükre, amennyiben bármilyen vágy felmerül, hogy azt saját ízlésük alapján megélhessék.

365 nap 

A különféle streaming szolgáltatóknak köszönhetően könnyen, már otthon is elérhetők az erotikus tartalmú mozik. Mindenki kedve szerint válogathat. Az év, a nap bármely szakaszában.

Akár egy lengyel filmet is megnézhetünk. Jelenleg a 365 nap című erotikus thriller az, ami leginkább felkorbácsolja a kedélyeket. Röpködnek az elvárások arról, miért nem jó a Netflixen elérhető film. Miközben a kritikát erősen gyakorlók sem állították meg a film lejátszását. Valamiért csak végig nézték. Kínlódták.

Többek között már a semmitmondó történet miatt sem mindenkinek szimpatikus: A lengyel Laura Biel Olaszországban ünnepli a 29. születésnapját, ahol Don Massimo Torricelli maffiafőnök elrabolja őt. A nő szabadságának feltétele, 365 napot eltölteni a férfival, ha ez idő alatt nem szeret bele a férfibe, akkor elengedi őt. A férfi megígéri a nőnek, hogy az egy év alatt csak akkor érinti meg őt szexuálisan, ha a nő beleegyezik.

A kritikával élők hiányolnak még színészi játékot, témaérzéketlenséget, témakidolgozatlanságát, főleg a fogva tartott Laura pszichés állapotát tekintve. A Stockholm-szindrómát említve, amikor egy túszhelyzetben a kiszolgáltatott fél – szélsőséges esetben – szeretetet kezdhet érezni a fogvatartója iránt.

Illetve a legerősebb kifogás a 365 nappal kapcsolatban: hogy a férfinek kedvező orális aktusok kifejező megjelenítése a nőkre nézve degradáló.

Egy szó, mint száz, úgy tűnik, a film semmiben sem reménykedhet jeles díjra. Bár a gagyiság akár humoros, vagy legalábbis megmosolyogtató lehet. Minden csak nézőpont kérdése.

Szexuális tudás

A 365 nap kiinduló pontja, egy kényszerített, nem közös beleegyezésen alapuló kapcsolódás, nem olyan, amiben a felek együttesen döntenének arról, hogy mi fér bele kettejük intimitásába, és mi nem. A későbbiekben ez az egyezőség megtörténik: láthatóan nem a kényszer szüli a nagyon is intenzív szexuális cselekvést a két fél között.

Ahogy említettem, a többször megjelenített oralitás verte ki legjobban a biztosítékot a kritikusoknál. Ami véleményem szerint, sokkal inkább egy figyelmeztető jelzés a társadalom sekélyesedő szexuális tudásáról, mintsem szól a nők degradálásra való felbujtásáról. Miért?

Mert a szexualitásunk rajtunk áll. És ugyanúgy, mint minden más, változik. Sosem homogén. Befolyásolja a korunk, az egészségi és az aktuális fizikai állapotunk, a hangulatunk, a szexuális felvilágosodottságunk, és a partnerünk személye, és szexuális tudása is.

Mert, ami ma belefért az intimitásunk keretébe, az holnap lehet már túl mutat rajta, vagy éppen fordítva. Ha nem beszélünk róla, ha nem osztjuk meg a másikkal, mit és hogyan szeretnénk, vagy nem szeretnénk, ha nincs mindkét fél igényére kölcsönösség, akkor saját magunk szexualitását degradálhatjuk akár le.

Nem egy film változtat azon, mit jelent számunkra – egy egészséges kapcsolatban – az önkielégítés, az orális szex, a dominancia, vagy bármilyen nekünk újnak mondható szexuális terület, hanem az, miben egyezünk meg önmagunkkal és a partnerünkkel ezekben a kérdésben, vagy sem.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pexels