Apás hétvége: elviszem Negrót kéthetente

Becsukódott mögötte az ajtó. Elment. És elvitt mindent. Vagy majdnem mindent. Van, ami nála van. Más dolgok itt maradtak teljesen feleslegesen. Beledöglik, egészen biztos. Vagy nem. Hogy a francból lehet ebből felállni? Egy szakítás története, illetve, ami utána jött.

Hetek teltek el azután, hogy kimondták: ez így nem mehet tovább. De persze a magyar valóságban nem olyan könnyű csakúgy összeszedni három havi kauciót, hogy egyikük tovább lépjen. Melyikük is? Ketten együtt választották ezt a lakást, mindketten a szülőktől költöztek ide. És visszamenni az ősökhöz? Kizárt! Ezt egyik sem akarta. És mi lesz a befektetéssel, az évek alatt közösen összekuporgatott pénzzel? Nem is kevés. Elég egy közös lakás kezdő tőkéjéhez. De két lakás kezdőtőkéjéhez már kevés. Felbontani, kivenni a pénzt, idő előtt?

Tulajdonképpen ezen borult ki a vita, de persze nem ezen csúsztak meg, csak itt derült fény arra, itt világosultak meg, hogy ez már nagyon rég nem működik. Most viszont úgy érzi, beledöglik a döntésükbe. Nélküle minden üres és hasztalan.

Olyan hosszú ideje éltek már együtt ebben a bérelt lakásban, és tervezgettek, hogy milyet vásárolnak majd, de sosem fogtak bele semmibe. Nem bírtak megegyezni már abban sem, hogy lakás vagy ház legyen. A városon belül vagy kívül. Tulajdonképpen mindketten húzták az időt. Persze ezt így utólag már látja. Most, hogy totál kiborulva fekszik a kanapén, körülötte az iszonyú kupival, most ébred rá a dolgokra. Nem borotválkozott hetek óta, nem aludt, nem is evett. Belefeledkezett a melóba, a többszörösét vállalta magára, csak ne gondolkodjon, ha nem dolgozott lecsúszott a terembe fallabdázni egyet, vagy nagyon korán kelt és még leúszott jó pár hosszt gyorsban. A hévégén mindenkinek segített, csak otthon ne kelljen lennie. Kifestett a szüleinél, babaágyat rakott össze havernál, ahol várták az utódot, másnál a költözésbe segített bele, csak ne kelljen otthon lennie az üres illetve a teli lakásban. Üres, mert ő nem volt már ott. Teli, mert egy rakás felesleges cucca maradt a szakítás után.

Igazából neki segítettek a barátok azzal, hogy minden hétvégén hallgatták őt. Újra és újra a történteket, a hol rontottuk el, a most mi lesz velem, a nem igaz, hogy nem hiányzom neki, és a hogyan tovább költői kérdéseket. Hol némán, hol visszakérdezve, hol a figyelmét elterelve, hol megerősítve ez volt a legjobb döntés, amit hozhattak. – Nézz ránk, nálunk sem jobb a helyzet, de itt van már Panka és Csabó most már nem tehetjük azt, amit ti. Nekünk már nincs másik út, egy jobb – helyeselte a döntését az egyik barátja – idővel, elhiszed ezt majd nekem.

Az idő, igen az idő volt a gyógyír. Egy idő után már képes volt eltenni a közös fotókat, sőt ki is dobálta azokat amin saját maga nem tetszett. Képes volt megválni a rendetlenségtől is, amikor már nem lehetett tovább bírni a kosztól terjengő szagot. A zsákszámra összegyűlt dobozokkal kezdte: rendelt kínai tészták, mizo levesek, dupla chilis pizzák, magyaros húsosételek. Most nem csak brokkolis-sonkás-kukoricás pizzát evett, mint vele. Nem csak csípős szecsuanit. És nem csak tokányt hentes módra. Hanem mindent, mindent amit ő nem akart kipróbálni. Akár hagymásat, nagyon hagymásat. Vagy nagyon tengergyümölcsöset. Sőt mellé, a távirányító is az övé lett. Korlátlanul. Hajnalban is, nincs már Kapcsold le fényt, gyere aludni monológ. Nincs már vita, hogy miért vannak a sport csatornák a csatornakiosztás közepén, persze minden együgyű szar az elején vagy végén volt. Hogy könnyen elérje a főzös, életmód, zene és egyéb idióta filmeket és sorozatokat. Most az összes sport elől van!

Megvált a felesleges holmiktól és bútoroktól. Ketté osztottak mindent, és így is temérdek cucc maradt. – Mi a francért van ennyi ágynemű, pohár, fiókos szekrény, szék, amin sosem ültek, és ilyen-olyan doboz? Ráadásul elviselhetetlen színekben és formákban dobozok. Mit kell ezekben tartani? Mindenesetre az anyja és a húgai nagyon örültek ezeknek a számára hasztalan vackoknak. Ő is, hogy végre megszabadult tőlük.

A macska, Negró viszont kulcskérdés maradt. Kinél maradjon? A közös gyermekük. Igazából ő vette, neki, az összeköltözésük egyéves évfordulójára. Ha valamin ment a vita, akkor a kandúron nagyon. Már majdnem ügyvédhez fordultak, amikor a két fél táborra egyvalamiben megegyezett, tegyenek úgy a cicvarekkel, mintha egy gyerek lenne. Két hetente egy hétvégére Negró legyen az övé. Még macskatartási díj is van. Bánja is ő a pénzt. Apropó, a pénzt végül hagyták a biztosítónál, fizetik felesben tovább. Két év múlva jár le a befektetési idő, akkor majd felveszik és kettéosztják. Így állapodtak meg. A kauciót továbbra is felezték. De a macskát nem lehetett félbevágni.

Kép: Andreea Popa on Unsplash

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!