Aludjon minden gyerek úgy, ahogy neki jó!

A gyermeknevelésben bíráskodók szemében az egyik legnagyobb fiaskó az alvás kérdése, egészen pontosan az, ha a lurkó nem rendeltetésszerűen alszik. Csakhogy mindenkinek mást jelent a normális. Nem beszélve arról, hogy nincs két egyforma családi helyzet.

A szakértők szerint minél kiegyensúyozottabb egy család, annál jobban aludnak a gyerekek. A válás, a családi tragédiák könnyen kibillentik őket, amit azonnal orvosolni kell. Igazi stresszt okozva ezzel a szülőknek. Így nem  is véletlen, hogy az anyai diskurzusok visszaterő témája is az alvás kérdése. Fokmérőnek használva azt: ha jól alszik a gyereked, akkor jó szülő vagy. Ellenkező esetben csapnivaló. Bevallom, engem ez felháborít!

A kérdések hossza kimerítő: hogyan alszik el a gyerek? Egyedül, önállóan vagy segítséggel? Mit jelent a segítség? A kisebbet ringatni kell, a nagyobb mellé bebújni vagy csak ülni az ágya szélén? Full sötétben, éjszakai fénynél, vagy világosban alszik a gyerek? Csendben, vagy jaj ugye nem zene mellett? Miután elaludt, átalussza az éjszakát vagy olykor felébred? Kimászkál esetleg? Ne! De miért? Talán fél valamitől vissza-visszatérően, vagy kifogást keres a nemalvásra, esetleg mégis mellé kell feküdni? Mit mond: éhes, szomjas, mosdóba kell mennie, vagy a századik vuclit kell tőle kikergetni?

Szörnyen nyomasztó kérdések. Amik nem korrektek. Felnőttként szeretünk megfeledkezni arról, hogy bennünket is mennyi minden befolyásol az alvásunk minőségében. Egy gyerek éppen úgy nehezen alszik el egy különösen jól sikerült, izgalmas nap után, mint egy felnőtt. És lehet álmatlan egy fontos esemény előtt is. Gondoljunk bele, mi felnőttek is forgolódunk, ha vitázunk a párunkkal, ha holnap a főnökkel lesz megbeszélni valónk, ha egy fájdalmas kivizsgálás előtt állunk, vagy ha valami igazán jó történt velünk és álmunkban tovább éljük azt.

A családi válságok is megviselik a felnőttet, gyereket egyaránt. Válás után a nő és férfi is keresi a helyét egy ideig a félig üres ágyban. De hatással van ránk még a hold állapota, az időjárás függvénye, a nyári kánikulában rengetegen nem képesek mélyen alaudni, ahogy a csapadék vagy a széljárás is okozhat alvászavarokat. Az sem mindegy mit ettünk vagy ittunk pár órával a lefekvés előtt, például a vitaminok esti bevétele a legtöbb szervezetet megzavarja kortól függetlenül.

Ugye mennyi mindenen múlik, hogy mi felnőttek jól alszunk vagy éppen nem? Mégis elvárjuk, hogy a gyerekeink mindig egyenletesen aludjanak úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Miért?

Összeállításunkban családok mesélnek arról, ők hogyan alszanak, a paletta igen széles, ami azt mutatja, hogy mindenkinek máshogyan jó, amit, tiszteletben kellene tartani!

A nyuszi viszi el a cumit

Flóra három gyermeke két házasságból született. A 12, 10 és 3 évesek iskola időszakban már nyolc órakor ágyban vannak. Mindhárom gyermek külön szobában alszik a saját tempója szerint. A legidősebb a leghamarabb, teljes sötétségben. – Vele küzdöttem a legtöbbet. Még tizenhárom hónaposan is húsz perces etapokban aludt. Akkor volt a Suttugó könyv nagy reneszánsza, és én mindent kipróbáltam. Így-úgy ringatni, mellé ülni, hagyni üvölteni éppúgy. Majd, amikor már vártam a kislányunkat és nem bírtam mellette az ötcentis matracon nagy hassal feküdni, megtanult egyedül aludni – emlékszik vissza Flóra. A középső picit játszik az ágyban mielőtt elalszik a sólámpa fénye mellett, de általában negyed kilencre egy pisszenés sem hallatszik már ki tőle. – A válás után, egy ideig nehéz volt a gyerekeknek elaludni, de a szabályt, hogy nyolc órakor ágyban kell lenni, akkor is tartottam. Emlékszem, később, amikor újra férjhez mentem, az esküvőn megengedtem a gyerekeknek, hogy addig maradhatnak ébren, amíg akarnak. De fél tízkor már kérték, hadd menjenek – mosolyodik el Flóra.  A második házasságból született legkisebb mellé még be kell feküdni, de ő is maximum húsz perc alatt elszenderül. Persze ahhoz, hogy ez ilyen ideálisan működjön Flóra szerint, a szerencse is hozzáadódik, illetve az, hogy ahol ők laknak, valóban csend és nyugalom van. Továbbá, hogy lefekvés előtt egy bő órával náluk már nincs kütyühasználat. A két nagy már magának olvas mesét, a kicsinek még ő a férjével. Nyáron, amikor nagyobb a szabadság, később sötétedik, akkor lehet még nyolc órakor bicajozni, főleg, ha este van csak hűvösebb. – A kicsinél még a cumi eshet ki, de akkor azt visszadugjuk neki, és akkor további fennakadás nélkül alszik tovább. Kíváncsian várjuk a húsvétot, amikor a nyuszi megkapja majd a cumit, utána hogyan lesz az alvás? – árulja el nekünk Flóra.

Hogy gondolod ezt kislányom?

Máriának is három gyermeke van. A legnagyobb már rég kirepült, lassan már nagymamává teszi Marit. A lányok 12 és 14 évesek. Régen – hasonlóan Dóri két nagyobb gyermekéhez – önállóan egyedül és időben aludtak el a lányai. – Elolvastam egy mesét, énekeltünk, imádkoztunk és csend volt – kezdi a történetét Mari – ám hirtelen egyik napról a másikra, ahogy a volt férjem a válás mellett döntött és elköltözött, úgy a lányok sem aludtak tovább már egyedül. Átjöttek hozzám a franciaágyba, és a plüssöket sem hagyták magukra. Sehogy sem fértünk el.
Csaknem négy hónapig bírta ezt Mari, és végül leköltözött a földre a lányok mellé egy matracra, ami nagyon nem volt kellemes neki. Ahogy a nagyobbik lánya idővel megnyugodott, és estére visszaköltözött a gyerekszobába, már könnyebb volt a helyzet. – A meseolvasás után bement a szobájába, én meg végre kényelmesebben elfértem újra, de bevallom, egy idő után már ez az állapot is tarthatatlan lett nekem. Hiszen nem akarok minden este már nyolc órakor aludni. Így nem élhetek felnőtt életet. És feladataim is lennének a háztartásban – avat be a részletekbe Mari. Elárulja, hogy sajnos nem túl jó kialakítása van az otthonuknak, az ajtókon tejüveg van, így hiába ül ki nappaliba, a fény besüt az ő szobájába, ahol a kisebbik lánya alszik. – A fürdőszobába szorulok be, és a lehajtott WC-deszkára ülve olvasok, netezem, telefonálok vagy nézek filmet – meséli kínosan nevetve.
Meg sem kell kérdeznünk tőle, természetes, hogy ez a felállás zaklatja őt, és sosem tudja kipihenni magát, a kisebbik lánya azért nem hajlandó visszamenni a gyerekszobába, mert feladatának tekinti, hogy az édesanyja jól tudjon aludni, márpedig ő úgy gondolja, ez csak vele lehet jó az anyukájának.
– Egyik éjszaka arra riadtam fel, hogy hangokat hallok a nagyobbik lányomtól hajnal fél egykor, erélyesen rontottam be hozzá, hogy gondolja, hogy ő ilyenkor még sorozatot néz? Amikor a sokadik irgum-burgum után rájöttem, hogy valóban péntek van, másnap nincs iskola. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, annyira fáradt voltam és csalódott. Tulajdonképpen akkor jöttem rá, hogy nekem kellene ilyenkor még tévét néznem – fejezi be a történetüket Mari.

Heti váltásban

Mariékkal szemben Katáéknál pont a külön költözés hozta meg a változást. – A válást megelőző időszakban az éjszakák végelláthatatlan Canossa-járásnak tűntek, a három gyerek és mi ketten össze-vissza aludtunk. A meseolvasások közösek voltak, bár a lányom időnként már magának olvasott egy ideje elalvás előtt – kezd magukról mesélni Kata – a fiúk mellé be kellett feküdnöm vagy ülnöm míg el nem aludtak. Viszont az éjszaka közepén elkezdődött a mászkálás.
Kata és a férje szinte sosem aludtak kettesben, a legtöbbször megjelent a két kisebb, és sokszor a nagy is. Persze öten  nem fértek el egy ágyban. Így a legkülönfélébb felállásban kerestek magunknak helyet valamelyik szobában.
– A szétköltözés óta bár nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak a gyerekek, de mivel kevesebbet vagyunk együtt ezért újra igénylik az együttalvást, ami így a legegyszerűbben kivitelezhető: a nappaliban alszunk egy nagy kinyithatós kanapén. A kicsi mellettem, a nagy keresztben, a fejünknél találkozunk, a középső pedig az ágy mellett szivacson fekszik, így neki a kezét fogom elalvásnál a meseolvasás után – részletezi Kata. Náluk egyébként heti váltásban, egy hétig nála, egy hétig az apánál vannak a gyerekek, ahol szintén a szülővel együtt alszanak, a 10, 7 és 5 évesek. Kilenc és fél tíz között elalszanak mindkét helyen. Kata, ha a gyerekek elaludnak „felszökik” az emeletre, hiszen nincs szüksége annyi alvásra, mint a gyerekeknek.

Önként a saját ágyába vonul

– Három gyerekünk van. Egy iskolás, egy középső csoportos ovis, és egy kétéves. Az esti rutint nálunk többnyire apa vezényli le, mivel ő kevesebbet van velünk napközben, és mindenki igényli. Sokszor a vacsorától kezdve. Aztán a fürdés, altatás, olvasás is a férjem reszortja. Nem mondanám feladatnak, mert ő ezt tényleg szereti csinálni  – mesél Petra az esti rutinjukról.
Kiderül az is, hogy a három gyerek együtt fürdik, a nagy száll ki a kádból leghamarabb, aztán megy a dolgára. A kicsik még pancsolnak. A két nagy fiú, ők egy szobában alszanak. A kicsinek külön birodalma van. Vendégágyas emeletes ágy van a fiúk szobájában. Így mindenki fekszik mesélésnél. Az apa előbb a legfiatalabbnak olvas, majd a sorrendben következőnek. Mindenkinek a kedvencét. A legnagyobbnak már folytatátos történeteket. A legkisebb saját meséje után már olyan fáradt, hogy önként átmegy a saját ágyába. – A többiekkel mese után is ott marad a férjem, gyakran el is alszik velük. Főleg a középső igényli az együttalvást – árulja el még Petra.

Felnőttek nem alszanak már a szüleikkel

Kláriék egyhónaposan vihették haza a babájukat a koraszülött osztályról, ahol este kilenckor kezdődött az utolsó etetés.  De mivel a kisfiúk volt az osztályon akkor a leglassabban evő újszülött, gyakran tíz óra is volt mire kiszívta a lefejt tejet és elaludt. – Bármivel próbálkoztunk otthon, elmozdíthatatlan lett ettől az ütemezéstől. Ma már tízéves, de még mindig nehezen alszik el korán, legyen bármilyen fáradt – meséli az anyuka. Csaknem négyéves koráig ringatva aludt el a kisfiú, vagy legalábbis úgy, hogy Klárinak mellé kellett bújnia, és énekelnie még az esti mese után. – A mesélés is mindig hosszan elnyúlt, de azért is, mert sehogy sem jött álom a szemére. Ma már magának olvas a fiam – folytatja Klári – volt egy hosszabb időszak, 5-8 éves kora között, amikor egy kis összebújás után elaludt egyedül, de most nem mindig képes rá.
Sajnos most gyakori az, hogy míg Klári nem alszik el, addig a fia sem alszik igazán. – Ha én éjfélig vagyok fent, akkor éjfélig képes akár többször felriadni, újra és újra magához hívni, míg le nem fekszem mellé – részletezi az anyuka.  Elárulja, hogy ez nagyon megviseli őt, mert így nehezen kezd bele egy vasalásba, vagy egy esti filmnézésbe, mert lelkiismeret-furdalása lesz, hogy a gyerek miatta nem alszik.
– A pszichológus hatására dolgozni kezdtünk ezen, de rosszabb lett a helyzet. Arra jutottam, a gyermekem érzelmi biztonsága az első és nem tart ez majd örökké. Igyekszem inkább örömmel felfogni, hogy még igényt tart rám a fiam. Ha mégis nehezen viselem, mert nem tudom a magánéletemet élni, akkor arra gondolok, hogy ez sem tart örökké. Hiszen nem szoktak felnőtt emberek az anyukájukkal aludni, de már a kamaszok sem – bizakodik mosolyogva Klári.

Reggel még kutyát kell sétáltatni

Juditéknak egy tizenkét éves lányuk, és egy kilencéves fiúk van. A gyerekek korán fekszenek náluk, nincs mese, mert reggel is korán kell ébredni. – Nálunk mindkét gyerek nyolc órakor ágyban van. Az alvási rituálé az olvasással kezdődik, kötelezően három-négy oldalt „kell” haladniuk az aktuális olvasmányukkal. Legkésőbb kilenckor már alszanak is. Sosem kell rájuk szólni, mert amúgy is fáradtak. Reggel háromnegyed hatkor kelnek, mert az ő feladatuk kivinni a kutyát sétálni – meséli Judit. Elárulja azt is, a két gyerek külön szobában alszik. A lánya éjszakai fény mellett, a fia vaksötétben. – Szükség van a spártai szigorra, mert egyébként nem érnénk be sem ők időben az iskolába, sem én a munkahelyemre, és a dugóval is mindig számolnunk kell – teszi hozzá az anyuka.
Egy héttel később Judit beszámol még arról, hogy miután olyan szépen eldicsekedett a Szoknya és Nadrág Magazinnak, azóta reggelente van, hogy arra ébrednek a férjével, hogy nem kettesben vannak: – Sem a fiam nem emlékszik arra, hogy került hozzánk, sem mi nem ébredünk arra fel, hogy közénk bújt.

Judit még elmondja azt is, szerinte a felnőttek gyakran nincsenek tekintettel a gyerekekre, hogy az iskola melletti külön programok mennyire leterhelők. A fiának hétfőn sakk van, kedden homloklebeny tréninge, szerdán foci edzése, csütörtökön kapus edzése, pénteken újra foci edzése. Ez a beosztás nem túl szerencsés még iskola után úgy, hogy még tanulni és időben lefeküdni is kellene, ugyanakkor még is van egy állandó nyomás arra, hogy a gyerekek még sportoljanak és képezzék magukat más területeken is.

Kép: Pixabay

Szerző: Polgár Ágnes