Alternatív iskolák: nagy szabadság, nagy felelősség

Sokan talán bizonytalanok, ha az alternatív iskolákról hallanak. Megtanul itt írni, olvasni, számolni a gyermekünk? Ezernyi kérdés juthat eszünkbe. Mi igyekeztünk a leghitelesebb forrásból informálódni: olyan szülőkkel beszélgettünk, akiknek alternatívan tanul a gyermekük.

Ha szóba kerülnek az alternatív iskolák, először nem árt tisztázni, hogy mitől alternatív az alternatív. A hivatalos megfogalmazás szerint olyan legtöbbször civil kezdeményezésre létrejövő iskolák ezek, amelyek a tömegoktatástól eltérő tananyagot adnak át nem hagyományos pedagógiai módszerekkel.

A szakirodalom ide sorolja a magániskolákat is, amely érthető is, hiszen az „alternatívság” alapját az alulról jövő, civil kezdeményezés adja meg. Jelenleg az alternatív iskolák többségében ugyanúgy a Nemzeti Alaptanterv alapján oktatják a tanulókat, és valóban: a tanítás módszerek viszont mások, mint máshol. Kivételt képeznek a Waldorf-pedagógia mentén szerveződött intézmények, ahol külön – tizenhárom évfolyamra osztott – kerettanterv mentén haladnak a tananyaggal.

Az alternatív iskolák többségére saját hitvallásuk alapján általánosságban igaz, hogy a gyerekek egyéni képességeit veszik figyelembe, nagyobb szerep jut a differenciálásra. Az osztályok létszáma általában alacsonyabb, mint egy normál általános iskolában. Tandíjat kell fizetni, igaz, ezt valahol támogatásnak hívják. Az alternatív iskolák népszerűek, annak ellenére, hogy a legtöbb szülő másik városba utazik emiatt a gyermekével. Az is tény, hogy egyre több lehetőség közül választhatnak a szülők, főleg, mióta néhány éve elterjedtek a tanulócsoportok. Az ide járó gyerekek jogilag magántanulók, egy háttériskolában vizsgáznak, ez az iskola állítja ki számukra a bizonyítványt is.

Minden megvan, amit kíván a tanterv, és még annál is több

Tanulócsoportjaink olyan átmenetet képeznek az állami intézményi oktatás, az alternatív iskolák és a magányos otthontanulás között, ahol a gyermek lehet az első, ahol a pedagógusok nagyobb szabadságot élveznek – olvasható a tatabányai Tudásvár tanulócsoport weboldalán, ahova Judit gyermekei is járnak. Négy gyermekük közül hárman iskolás korúak (11, 9 és 7 évesek).

Már az elsőszülött gyermekük beiskolázása előtt keresték a lehetőségeket. Egy békés átmenetet az óvodából az iskolába. Bár a nagyfiúk átlagos képességű, jószívű, simulékony gyermek volt, éppen ez okozta aggodalmukat. Amikor a harmadik is iskoláskorúvá vált, tudatosan kerestek más lehetőséget. A Budaörsön akkor induló tanulócsoport ideálisnak tűnt, mert itt a tanterv szerint haladnak, ugyanakkor kis létszámban, változatos és tapasztalati úton tanulhatnak a gyerekek. Végül bejárási nehézségek miatt nem ezt a lehetőséget választották.

– Én Tatabányán dolgozom, s mintha minden láthatatlan erő arra sodort volna, elém bukkant a Tudásvár. Amikor először elmentünk, langymeleg nyugalom járta át a lelkem. Mint egy otthon. Stílusos berendezés, puhaság, kényelem. Egy fészek. Mikrohullámú a konyha részen, ahol a gyerekek maguk melegítik az ebédjüket. Az edényeiket elmosogatják maguk után. Mindenhol vidám és logikus szemléltető eszközök, a gyerekek kényelmét szolgáló berendezés – emeli ki az első tapasztalataikat Judit.

A váltás mégis nehézséget okozott a családnak. Aggódtak azon, hogy így kilépnek a rendszer biztonságából, s belemennek az ismeretlenbe.

– Nem lesznek nagyon elvágva a világtól? Mi lesz a kortárs kapcsolatokkal? Mi lesz, ha nem talál a néhány gyerek között barátot? Mi van, ha nem is tudják megtanítani az anyagot? Mi lesz, ha csődbe mennek, mi meg ott maradunk három magántanuló gyerekkel? Onnan milyen érzés visszakullogni szégyenszemre az „államiba”, hogy nem jött össze a magántanulósdi, visszajöhetnénk? Mi lesz, ha úri ficsúroknak nézik a gyerekeinket? Mi lesz, ha mi megyünk csődbe, és nem győzzük fizetni a tandíjat?  – mesél tovább a kétségeikről Judit.

Aztán belevágtak. Már az első időszak után látták, hogy miért jó ez az iskola. Itt megtanulják a gyerekek az önálló gondolkodást, a kötelességet. Itt nem azért pityeredik el, ha nem csinálta meg a háziját, és fél a büntetéstől. Hanem azért, mert bosszantja, hogy elfelejtette. Mert ezt már magáért csinálja.

– Túl vannak az első vizsgákon. Sosem láttam ennyire fegyelmezetten tanuló gyerekeket. Mert, ha bárki is azt gondolja, hogy itt nem tanulnak, az téved. Minden megvan, amit kíván a tanterv, és még annál is több. Környezettudatos gondolkodás, kézimunka, társasjáték, beszélgetés, egymásra figyelés – összegzi Judit.

Hasonló tapasztalatairól mesélt Moncsi is. Az ő fiúk jelenleg második osztályos a Tudomány-Kaptár Alapítvány Jövő iskolája tanulócsoportjában. – Itt nincs büntetés, és azt erősítik a gyerekben, amiben jó. Az iskolában nincs verekedés, veszekedés, mert egy egyedi módszerrel kezelik a gyerekeket. Ha esetleg valamit tönkretesz, helyrehozatják vele, de nem büntetéssel. Az itt tanuló gyermekek kimondottan nyugodtak, mert megfelelő mennyiségű figyelmet kapnak. Nagyon tetszik a suliban, hogy a pedagógus szorosan együttműködik a szülővel a gyermek érdekeit figyelembe véve – összegzi Moncsi.

Pozitívumként emelte ki a személyre szabott tanulási módszertant, az egyéni, rugalmas időbeosztást (ha sportol a gyermek, vagy más érdeklődési körnek megfelelő hobbival foglalkozik, ez sem jelent problémát). Itt valóban egészséges ételeket kapnak a gyerekek: a napi ötszöri étkezésből kétszer gyümölcsöt vagy zöldséget.

Egyénileg is foglalkozzanak a gyerekkel

– A fiam Budaörsre, a Mindszenty iskolába járt ötödik osztályos koráig. Ott sajnos nem tudták kezelni az enyhe figyelemzavarát, emiatt kirekesztve érezte magát, és egyre szorongóbbá vált. Romlott a teljesítménye: négyes, ötös tanulóként elkezdett sorra elégséges, közepes, sőt olykor elégtelen témazárókat írni. Ennek megoldására az iskolának nem volt eszköze. Olyan iskolát kerestünk ezután, ahol van fejlesztő pedagógus, egyénileg is tudnak vele foglalkozni, de maga a tanterv nem különleges, nem egyedi, gyermekközpontú az oktatás – meséli a választás okait Szilvi.

Akinek gyermeke már elballagott az Új Budai Alma Mater Általános Iskolából – becenevén az Újalmából –, de jó szívvel gondolnak vissza az iskolára. A legkisebb gyermekét is oda íratta, ő másodikos. Az Újalma olyan komplex tanítási, nevelési módszert alkalmaz, amely figyelembe veszi a gyermek fejlődésének értelmi, érzelmi, fizikai és szellemi aspektusát. Az iskola értékként tekint a kreativitásra és a tehetségre, teret adnak az egyéni ötleteknek és azok megvalósításának.

A pedagógusok mellett logopédiai, pszicho-pedagógusi, fejlesztő pedagógiai, mozgásfejlesztő, valamint mozgásnevelő szakemberekből álló csapat is dolgozik. Korrepetálásra és tehetséggondozásra is van lehetőség. Ezt a segítséget Szilviék azonnal meg is kapták: a fia egyéni fejlesztést kapott, s mivel nem tanult azelőtt angolul, egy külön tanár felzárkóztatta. Az osztályokba legfeljebb húszan járnak, ideális létszám ahhoz, hogy ne burokban nevelkedjenek a gyerekek.

Szilvi szerint jó képességű gyerekek járnak ide, mégsem érzi elit iskolának. Az intézmény mellett szól, hogy toleráns, nyugodt közeg, szoros az együttműködés a szülők és az iskola közt, gyerekközpontú az oktatás, önbizalomra, rugalmasságra, kreativitásra, empátiára nevelik a gyerekeket. Azt is érdemes tudni, hogy nagy a túljelentkezés, általában már szeptemberben lezárják a beiratkozási lehetőséget a következő tanévre.

Alternatív iskolák: nagy szabadság, nagy felelősség

Hazánkban a legelterjedtebb alternatív iskola a Waldorf. Ebből az iskolatípusból több középiskola is létezik – és nem is csak kizárólag Budapesten és környékén. Az iskola módszertani sajátosságai miatt jelentősen eltérnek a többi iskoláétól. Így például az osztálytanító, elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket és a lehető legtöbb tantárgyat tanítja is nekik (így egyénileg tudja szervezni az oktatást). Epochákban, vagyis korszakokban tanítanak, vagyis 3-4 héten keresztül minden nap a főoktatás során ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak.

A Waldorfban a tananyag életkorra szabott, 7-14 éves korig az ismeretszerzés alapvető forrása a tapasztalatszerzés. Tankönyveik sincsenek a Waldorfos diákoknak, a gyerekek maguk készítik munkatankönyvüket az osztálytanító vezetésével nagy alakú, sima fehér lapokkal teli füzetekben.

Az iskolai közösséghez való tartozást megkönnyíti, ha a gyerekeket otthon is közel hasonló elvek alapján nevelik. Ilyen például, hogy tévénézés helyett a szabadban történő játékot, természetjárást, olvasást helyezze előtérbe a család. A Waldorf-iskolákban havonta van szülői est, ahol a szülők tájékozódhatnak az iskolában történtekről. Az iskola fenntartásban is aktívan részt vesznek anyagi, szakmai, fizikai és lelki-szellemi lehetőségeik függvényében. A fenntartóval minderről megállapodást is kötnek.

Érezze jól magát az iskolában

Éva lánya hetedikes a Csillagösvény Waldorf Iskolában. Ők azért választották ezt az intézményt, mert nem akarták tekintélyelvű hagyományos iskolába íratni a gyermeküket. Olyan helyet kerestek, ahol jó a tanító. A környékükön ezt csak a Waldorf esetében érezték. – Azt akartam, hogy a gyermekem érezze jól magát az iskolában, de mellette minden tudást felvegyen.

Az iskola arra készíti fel a gyereket, hogy ha kikerül onnan, tudja képviselni magát, tudja, hogy mit szeretne. Azokat a készségeket magasra fejleszti, amelyben jó a gyermek. Ugyanúgy megtanulnak írni, olvasni, számolni. Persze nem biztos, hogy az első év végére, de így nem utálják meg az olvasást. A hetedikes lányom osztályának hetven százaléka rendszeres könyvolvasó – meséli Éva.

Szerinte vannak olyan szülők, akik azt sem tudják, hogy hova íratják a gyermeküket. Csak érdekesen hangzik számukra a Waldorf, közben nem tudnak azonosulni a szemlélettel, nem szeretnének a közösség tagjai lenni. Az érdeklődőknek Éva javasolja, hogy menjenek el a nyílt napra. Már ott el lehet dönteni, ha valaki nem oda való.

Edina harmadik gyermeke az első Waldorfos diák a családban. Most nyolcadikos. – Amikor a legkisebb lányunkkal elértünk az iskolaválasztáshoz, akkor egy ismerősöm ajánlotta a Waldorfot. Ők már oviba is oda jártak. Volt egy félelmünk: mi lesz, ha a gyerek nem állja meg a helyét majd később? Az iskolai tájékoztatók azonban meggyőztek: ez egy tizenhárom évfolyamos rendszer, amelyből, ha muszáj, bizonyos pontokon át lehet menni az állami iskolába. De a legjobb, ha gyermek a középiskola végéig Waldorfba jár – kezdi a történetüket.

Számukra bevált a Waldorf: a kislány már az első év félévére kinyílt. Ahogyan Edina fogalmaz, az olvasás megtanulása volt az egyik vízválasztó: még első osztály végén sem olvastak a gyerekek, ami az állami iskolához viszonyítva számukra nagyon furcsa volt. A tanító megnyugtatta őket, hogy nyáron szükségtelen gyakorolni, az a pihenés ideje.

A következő tanév elejére a lányuk már kibogarászta a betűket, majd hirtelen elkezdett összeolvasni, októberben már történeteket olvasott, novembertől pedig nem győzték ellátni könyvekkel. Ez végképp megnyugtatta a családot, hogy bár más ritmusban haladnak, ez a módszer nagyon hatékony.

Az egész család „waldorfossá” vált, követték az iskola ajánlásait. Idővel ez meglátszott az étkezésükön, a tévé kiiktatásán, az egyre meghittebb családi ünnepeken. – Egy korábban Waldorfos középiskolástól hallottam, és egyetértek: nagy szabadság, nagy felelősség. Itt senki sem kényszeríti a diákot jobb teljesítményre: ha benne nem ébred fel a tudás és haladás vágya, senki sem rugdossa majd előre – hangsúlyozza a Waldorf lényegét Edina.

A Waldorf lazának tűnik, de…

– A legidősebb fiam normál általánosban kezdett. Már az elején feltűnt, hogy nagyon aktív. Nyüzsgött óra közben is, nem lehetett lekötni. Úgy gondoltuk, hogy szigorú a tanítónő, bár szerette a fiúnkat. Az egyik gyerekkori barátnőm révén ismertem meg a Waldorf-módszert, és megtetszett benne, hogy családias, természetközeli, kis létszámúak az osztályok. Szimpatikusak voltak a gyerekek, a szülők. Álomvilág első ránézésre. A második osztályt már a közeli Waldorf iskolában kezdte – meséli már Anikó.

A személyes tapasztalatai viszont már teljesen mások. Itt sem tudták megfogni a fiát. Ahogyan ő látja, nem volt meg ehhez az osztálytanító lehetősége. Érezte, hogy vért izzadnak vele. Anikónak a havonta rendszeresen tartott szülői megbeszélések is nehézséget okoztak, hiszen sokszor késő estig ültek emiatt az iskolában. És sokszor élte meg, hogy szégyelli magát, amikor a fiáról beszélnek, pedig a Waldorf elvileg laza és elfogadó. Ennek ellenére végig járta a Waldorfot, sőt, a Waldorf gimnáziumot is elkezdte. Ma már nem oda jár.

– A Waldorf lazának tűnik, de nagyon sok feladatot terhel a gyerekekre. Próbálják őket önállóvá, önálló gondolkodóvá tenni. Ez jó, de nem mindenkinek. Inspirálják őket, hogy egy-egy témakörben elmélyedjenek. Úgy gondoltam, hogy itt majd figyelembe veszik, hogy valamiben nem jó a fiam, de másban szárnyal. Sajnos itt is több kudarc érte – mutat rá a Waldorf árnyoldalira Anikó.

Bár a két kisebb gyermekük is Waldorban kezdte, egy osztálytanító váltás után hozták meg a végső döntést, hogy felső osztályban átíratják őket normál általánosba.

– Valójában nem találkozik egymással a két tananyag. Azt tanítják, és olyat, csak máshogy. Azt sem mondom, hogy jó vagy rossz, mert, ha valaki végig a rendszerben tud maradni, annak jó. A fiúknak hónapokig tartott megszokni az új helyen. Magyarországon sokan úgy gondolják, hogy a Waldorf a kis létszámú osztályok miatt könnyebben befogad, tanít és kezel, kicsit nehezebben kezelhető gyerekeket. Emiatt népszerű a problémásabb gyerekeket nevelő családok körében. Így viszont hiába a kis létszám és az egyénre szabott bánásmód, az osztálytanító nem tudja megvalósítani az elképzeléseit – foglalja össze Anikó.

Forrás: Alternatív iskolák, Waldorf módszertani sajátosságok

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Kép: Pixabay