Utálatos feladataink: A vásárlás bezzeg nem házimunka!

A háztartás körüli teendők manapság már nem csak a nők reszortja. A család minden tagja kiveszi a részét a feladatokból. A ház körüli, vagy az autóval kapcsolatos munkákat is megosztjuk egymás között. Megcsináljuk, mert muszáj. De vajon szeretjük is? Melyek a leginkább utált tevékenységek?

Nem küzdők a ráncok ellen

Nem vasalok. SOHA nem vasalok. Ennél jobban talán nem is tudnám nyomatékosítani, hogy mennyire nem kedvelem ezt a tevékenységet. A vasalódeszka mellett görnyedni, és végig simítani a ruhát. Nem értem, hogyan lehet azon a keskeny deszkán hatékonyan dolgozni. A babaruhák még csak-csak elférnek rajta. De egy férfi nadrággal meg kell küzdeni. Pakolgatni, hajtogatni. Aztán persze minden csupa ránc marad. Vagy csak nekem nem sikerül?

Apropó, küzdeni a ráncok ellen. Valahogy soha nem én jövök ki győztesként. Ha egy gyűrődés eltűnik, az tuti, hogy a böhöm nagy vasalóval még vagy három ráncot belegőzölök az anyagba.  Ebből is látszik, hogy vagyunk barátok a vasalóval. Meg abból is, hogy sokszor megpörkölöm a ruhákat, utána pedig megy a szentségelés, hogy ezen már nem lehet javítani. Egyébként jóban vagyok a ráncokkal. Kifejezetten tetszik a gyűrött ruha. De talán ezt az anti-vasalós attitűdöt örökölhettem. A mai napig élénken emlékszem arra, ahogyan édesanyám a konyhaasztalra terített lepedőn vasal nagy sóhajtozások közepette. Mondjuk ez nem sokszor fordult elő. Lehet, hogy ezért rögzült bennem úgy a kép, hogy ez csak valami utált tevékenység lehet.

Örök hála a robotporszívónak

Sajnos a takarítással is hadilábon állok, pedig szeretnék vele jóban lenni. Próbálom halasztgatni, ameddig lehet, és zavar is, de senki nem csinálja meg helyettem. Az erőt viszont gyűjtenem kell hozzá. Igazság szerint néhány hete valamivel jobb a helyzet. Akkor költözött be hozzánk egy robotporszívó, amit az első héten szinte minden nap munkába küldtünk. Nagy könnyebbség ez azoknak, akik nem bírják rávenni magukat a takarításra. Távolról is vezérelhető, így akkor is működésbe hozhatjuk, ha otthon sem vagyunk. Tökéletes. Sajnos a gyerekjátékokat ez sem szedi össze. Vagyis igen, néhány legódarabot mér elnyelt. De ezzel nem vagyunk sokkal beljebb, ha össze kell pakolni egy emberes legózás után. Port sem töröl. Pedig de jó is lenne.

Mi van még? Ha már takarítás, a másik fekete folt az autó. Nálunk itt elég sok minden megtalálható. Nem a gazdag felszerelésére célzok, hanem keksz, francia drazsé, flakonok, sült krumpli. Az ülésen még a kakaó is szétfolyt az ősidőkben. Kész háborús övezet. És valamiért folyton újratermelődik. Pedig azért igyekszünk a felszedhető darabokat a megfelelő helyre eltávolítani (értsd: kidobni). Komolyabb takarítását egyikünk sem vállalja a férjemmel, az autómosóba időpontot egyeztetni is valamiért komoly kihívás számunkra. Talán az mindent elárul a helyzet komolyságáról, hogy az egy órásra tervezett takarítás előtt a mosóban azt mondták, amikor ránéztek az autóra: két óra.

Érdekes. Vásárolni szeretek. A vásárlás bezzeg nem házimunka!

Le a ráncokkal!

Helgával ellentétben, engem zavarnak a ráncok. Nagyon! De csak a saját ruháinkon. Másén észre sem veszem. Például, sosem látom, hogy Heliék ruhái gyűröttek lennének, holott tudom, hogy SOHA nem vasal. Én vasalok. Igaz, folyton halasztom. Képtelen vagyok arra, hogy mindennap vagy legalábbis gyakran egy-egy adaggal végezzek. Nálam gyűlik, és amikor már kifolyik a jó nagy kosárból, akkor állok csak neki. Ma például négy egész órán át simítottam a ráncokat. Közben megnéztem két filmet, és egy idő után bekapcsoltam a légkondit, mert nem bírtam a hőséget. Nálam amúgy ez a titok, kell egy jó mozi és máris jobban megy a deszka melletti ácsorgás. Édesanyám is így csinálta. Egyébként nekem is van egy gyerekkori emlékem arról hogy anyukám vasal én meg sírok. Igaziból nem emlék, mert én nem emlékszem rá, anyukám mesélte, hogy babaként, ha már megláttam a vasalót sírni kezdtem. Szerinte, nem értettem, mit csinál az anyukám, csak azt láttam, hogy áll, de nem engem emel ki a kiságyból és a nemtetszésemet fejezhettem ki.

Búbánat ellen 

Én Helivel ellentétben tisztaságmániás vagyok. Olyannyira, hogy nálam a takarítás egy rendszeres program. Ha kihagyok egy alkalmat, az általában azért van, mert lustálkodásra van szükségem, és akkor tudatosan hagyom magamnak, hogy semmit se tegyek. A bűntudat szóba sem jöhet! Említettem, hogy a vasaláshoz nekem film kell, nálam a takarítás sem megy szimplán. Hívnom kell hozzá segítséget. Mégpedig a zenét. Benyomom az aktuális listámat – szomszédból dühöt még ki nem váltó hangerővel – és nincs megállás. Teljesen kikapcsolja az agyamat. Ha valami fájdalom éri a lelkemet, akkor is a takarításba menekülök. Míg suvickolom a lakást, addig az agyamban és szívemben helyére kerülnek az érzelmek.

Van persze olyan házimunka is amit nem szeretek. Nekem a mosogatás utálatos. Illetve ezt sem állíthatom így. Szeretem, hogy tiszták lesznek az edények, és ha már belejöttem, akkor nincs is baj. Főzés közben nagyjából figyelek arra, hogy ne halmozódjon. Persze segít a mosogatógép is. Csak valahogy étkezés után nem bírom rögtön rávenni magamat, hogy felpattanjak. Szerintem, a háziasszonynak is jár az emésztési idő, együtt, beszélgetve a családdal. Ráér ki-be pakolni a masinába, na meg elmosogatni kézzel azt, amit nem szabad betenni a gépbe.

Érdekes, ahogy Heli, úgy én is vásárláspárti vagyok!  A vásárlás nem házimunka?

Visz a ritmus

Ahogy Ágit, engem is a zene üteme ösztönöz, visz előbbre és előbbre takarítás közben. Zene nélkül el sem tudnám képzelni, hogy könyékig vagyok abban a bizonyos kagylóban. Természetesen különlegesen hosszú gumikesztyűben, ilyenkor azt képzelem, hogy 50-es évekbeli revütáncosnő vagyok és egy gyönyörű fekete csipkekesztyű fedi bársonyos kezemet. A takarítást, mint kötelező tevékenységet muszáj kiszínezni ezekkel a kellékekkel, különben soha nem végezném el. Imádok mosni, a mosógépből kivenni a tiszta és vanília illatú ruhákat. A meleg nyári időben óránként beszedegetni a friss és ropogós ruhákat. Barátnőim rendszeresen megkérdezik: Nóri! Milyen öblítőt használsz? Sehol nem éreztem még ezt az illatot! – Titok, ez saját recept!

Hadilábon az utálatos fakanállal

A vasalással sincs gondom, mindig akad olyan film a GO-n, amit elég csak hallanom. Amit viszont gyűlölők, és éppen ezért nem is csinálom, szinte SOHA, az a főzés. Számomra ettől unalmasabb házimunka a világon nincs. Már attól ideges leszek, hogy bevásárlólistát kell írnom. Kis fehér cetli fekszik előttem, ceruza vagy toll? Ceruza jobb lesz, mert minden második tételt úgyis módosítok. Ismerem magamat, azokat a tevékenységeket utálom, amiben nem vagyok jó, és elhihetik nekem, hogy a főzésben nagyon nem vagyok jó. Egy mirelit pizzát képes vagyok odaégetni. Nem volt még 4 éves Zétény fiam, mikor egyik este pizzát kértek. Betettem a sütőbe a gyorsfagyasztottat, mi mást, és azzal a lendülettel elmentem a lakás másik végébe a gyerekszobában uralkodó káoszon úrrá lenni. Nem sok idő kellett hozzá, hogy érezzem az odakozmált pizza szagát. Kitörök a szobából, mint Zrínyi a várból – közben szitokszavak vannak a nyelvem helyén, de nem mondom ki -, azonnal lekapcsolom a sütőt, nyitom az ajtaját, Zétény mellettem áll. Nincs nagy vész, még időben megéreztem a vészhelyzetet. Zétény nagy kék szemeivel rám néz, és ezt mondja: Anya! Azt értem, hogy főzni nem tudsz. De sütni sem?   – nevetek, együtt nevetünk, mi mást is tehetnénk. Hát ilyen az én háztartásom és a házimunkához való hozzáállásom, tegyük meg, amit tudunk, de ne frusztráljuk magunkat, sem a vasalás sem a főzés miatt.

Érdekes. Vásárolni én is szeretek.  A vásárlás bezzeg nem házimunka!

Szerzők: Sárga Nóra, Karóczkai-Müllner Helga, Polgár Ágnes

Kép: Unsplash

vásárlás

vásárlás

vásárlás