A semmittevés áldása az elménkre

A semmittevés főben járó bűnnek számít egyikünknek, míg másikunk lelkiismeret-furdalás nélkül megy. Bármelyik táborba is tartozunk, szükségünk van a láblógatásra. A kihasználatlanul tűnő idő akkor sem elvesztegetett, ha amúgy annak tűnik.

A semmittevés persze nem jelenti azt, hogy ülünk vagy fekszünk és bámulunk magunk elé. Persze jelentheti azt is. Ha sokáig tesszük, egy pontot bámulva, az agyunk ilyenkor könnyen elkalandozik, és ha hagyjuk még az álmodozás medrébe is eljutunk. Tűnhet ez is teljesen hasznavehetetlennek, de nem az.

Az aktív pihenésre mindannyiunknak szüksége van. Ilyenkor olyan tevékenységgel kötjük le magunkat, ami csak részben, vagy egészben, esetleg egyáltalán nem tűnik hasznosnak. Tévében vagy az interneten filmet nézünk, vlogot követünk, vetélkedőt figyelünk, sorozatot nézünk, videójátékozunk, kertészkedünk, újságot lapozunk, szortírozunk, chatelünk egy szerettünkkel, ráérősen telefonálunk, színezünk, egy kedvtelésünknek élünk: motorozunk, pecázunk, új receptet próbálunk ki, ékszert készítünk vagy éppen ilyen-olyan anyagból kreatívkodunk. Céltalanul sétálunk, nézzük az épületek homlokzatait vagy éppen a természetben gyönyörködünk, vagy vesszünk egy jó fürdőt és feldobunk egy hidratáló maszkot az arcunkra.

Bármelyik formáját is válasszuk a hétvégére, iktassunk be egy nagyobb és hosszabb, vagy akár több és kisebb semmitevés(eke)t. A lelkiismeret-furdalást pedig bátran tegyük félre, s higgyük el, jót teszünk magunkkal. Amikor ugyanis látszólag tétlenek vagyunk, az agyunk végre pihen. A pihenés alatt pedig regenerálódik.

A mindennapjaink tele vannak zavaró tényezőkkel, állandóan több dologra figyelünk oda, sok mindent tartunk fejben egyszerre, elvárjuk magunktól, hogy mindenre azonnal ki tudjunk találni valami megoldást. Az örökös online térben töltött idő is non-stop készenlétet igényel az agyunktól. Amibe elfáradhatunk, egyre nehezebben vagyunk képesek újabb és újabb ötlettel előrukkolni a munkában, a háztartásban. Az örökös visszatérő kérdések egyre jobban terhelnek bennünket: hová tettem a lakáskulcsomat, a mobilomat, a slusszkulcsot, a parkolókártyát, a pénztárcámat vagy éppen a telefontöltőt? Mit főzzek ma vacsorára? Mi legyen a hétvégi program? És különben mit is akartam csinálni most?  Hogy választ kapjunk a kérdésekre bizony koncentrálni kell, stresszt okoznak, értékes időt vesznek el, gyakran, hogy inspirálódjunk bújjuk az internetet, ahonnan az ötletek iszonyú mennyiségben ömlenek ránk, amiből válogatnunk kell tudni, az agyunk megint nem pihen, és még ha nem is tűnik fel, de egyre zaklatottabbá válunk.

Amennyiben viszont hagyjuk magunkat kikapcsolni, rászokni a vissza-visszatérő tétlenségre, akkor lecsendesíthetjük az elménket és így javíthatjuk a koncentráció képességünket.

Fontos, hogy mind a test, mind az agy pihenjen és néha könnyű legyen. Ha nem teszünk semmit, az pihentet. Szükség van hozzá olykor magányra is, a sokgyermekes szülőnek is szüksége van olykor magányra, mindenkinek függetlenül attól, hogy szeret-e egyedül lenni vagy sem. Az önmagunkkal töltött csendes idő kikapcsol. Lehet, hogy ez a konyhában állva, a kedvenc chia pudingunk elkészítésével telik csak, ami alig negyed óra, és közben több gyerek rohangál körülöttünk, de ha éppen nem orrot fújunk, pelenkázunk vagy éppen matek leckében segítünk, csak keverjük a pudingot és mélázunk, már kikapcsol egy kicsit az agyunk a mókuskerékből.

Hagyjuk kikapcsolni az agyunkat. A pihenőidő kreatív lendületet ad, ha egy ideig nem gondolunk semmi különösre, vagy éppen álmodozunk, az agyunk ettől a szünettől később szárnyalni kezd: ahogy javul a koncentráció, úgy a kreativitás is megújul és még produktívabbá válik a gondolkodásunk.

Ha megengedjük magunkat újra és újra a semmittevés luxusát, hogy az elménk szabadon mozogjon, akkor később könnyebben eszünkbe jutnak dolgok. Kevésbé leszünk szétszórtak, jobban tudunk figyelni, és máris nem tűnnek el kulcsok, mobilok, töltők, bankkártyák, esernyők a látószögünkből. Javul a memóriánk.

Szoktassuk rá önmagunkat és a családunkat is a vissza-visszatérő lustálkodásnak tűnő kikapcsolódásra, hogy mindannyian szellemileg frissebbek maradjunk. Tanítsuk meg a gyermekeinket is arra, hogy olykor ne csináljanak semmit. Ehhez az egyik legkedvezőbb időpont a hétvége kezdete, a péntek este. Amikor mindannyian elvonulunk csendes magányukba egy kicsit.

Kép: Unsplash