A rendetlenség csak egy állapot. Toljuk át a küszöbön!

Míg magunk sem tudjuk táskánk melyik rekeszébe tettük a kulcsunkat, és a mobilunk az autó tetőről pottyan le indulás után, addig ne csodálkozunk azon, hogy a nappali közepén átesünk a gyerek játékain. Ideje lenne felnőni szülőként. Bár egyszerűbb lett volna még gyerek nélkül, de nagyszülőként sem késő rendre szoktatni magunkat. Kívül-belül.

Minden életkorszaknak meg van a maga szépsége. Annak is, amikor egyetemistaként simán átláttunk a káoszon, már, ha senki nem nyúl az íróasztalon tornyosuló könyv-, és jegyzetkupachoz, hogy magához vegyen valamit, vagy elkövesse azt a bűnt, hogy rendet akarjon teremteni, mert akkor dől a szisztematikusan felállított tanulni-, és elintézni valónk.

Egyszerűbb fiatalkorban

– Gyermektelenként könnyebb beépíteni az életünkbe a rend szeretetét, mert akkor még nyomás nélkül állhatunk a feladatok elé. Még senkinek nem kell példát mutatni, kevesebb azon területek száma, amit rendszereznünk kell, egyszerűbben, fiatalos bohósággal sajátítható el a szervezettség – hívja fel a figyelmet Cserta Szandra otthontervezési tanácsadó.

Mikor, hová kell menni, sietni kell vagy sem, szinte lényegtelen még. Az utolsó pillanatban kerül elő egy blúz, ing, szoknya és nadrág, illetve szoknya vagy nadrág, egy-egy darabot kell csak kivasalni, amire akkor éppen szükség van, és ha mosogatni valót hagyunk magunk után sincs gond, majd másnaposan vagy harmadnaposan megoldjuk, amikor már nincs miből enni és inni.

Az újdonsült szülőség akaratlanul magával hozza az igényt, hogy fejünkben és környezetünkben rendet teremtsünk, mert a nyugodt(abb) kisbabás lét egyik feltétele, maga a rend. A szülők előbb vagy utóbb saját bőrükön tapasztalják, könnyebb lenne mindenki élete, ha körülöttük rend lenne. Az persze már más kérdés, hogy mindketten belátják, és tesznek is érte, vagy sem, esetleg csak az egyik fél gondolja így és egésznapos harcot vív azért, hogy a rend az egész családra kiterjedjen, ne csak rá. Zokszót éppen úgy találunk női, mint férfi oldalról is.

Módszertől függetlenül

Milyen szisztéma alapján álljunk neki a kívül-belül rendrakásnak? – Valójában nincs is különösebb jelentősége, tegyük úgy, ahogyan az nekünk jólesik, csak álljunk neki – javasolja a szakértő – olyan mindegy, hogy most aszerint szanálunk, hogy érzelmileg vagy racionálisan nincs szükségünk valamire, gondoljuk bárhogyan, döntsünk egy tárgy mellett vagy ellen funkcionálisan vagy racionálisan, csak kezdjük el a rendrakást, csökkentsük le a bennünket körülvevő tárgyak számát. Mert minél kevesebb a holmi, annál könnyebb rendet tartani és takarítani is.

Az otthontervezési tanácsadó szerint, sokkal fontosabb a módszeren túl az, hogy a rendszerezést ne csak kívül végezzük el, kivált az elménkben is rend legyen: – Nem lehet elkülöníteni a belső és a külső rendet egymástól. Ahhoz, hogy kint rend legyen, előbb belül, fejben és lélekben kell az igényt megfogalmazni. Előbb fejben prioritásokat hozni, megtanulni nemet mondani, eltökélni dolgokat, azaz kialakítani egy belső menetrendet, majd utána nekiállni a külső, látható rend megteremtésének.

Ha belül nem hozunk egyértelmű döntéseket, csupán vágyunk van a rendre, akkor hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy kisgyermekes szülőként egész nap pakoltunk, de nincs látszata, vagy más területet, például a karriert vizsgálva nem haladtunk a munkával, újra és újra nehézségekbe ütközünk. Legyen bármilyen szegletről szó: család, párkapcsolat, magánélet, munka, tanulás, mindenre hatással van, hogy káosz vagy kiegyensúlyozottság vesz bennünket körül.

Nem hősök, emberek vagyunk

Az elhatározáson és azon túl, hogy rendszert kovácsoltunk a fejünkben mit hogyan tovább, nem árt, ha minderről a körülöttünk lévő érintett személyektől nem kizárólag elvárjuk, hogy partnerek legyenek ebben, hanem tájékoztatjuk is erről őket, de nem akárhogyan. Szükség van ehhez a kupaktanácsra, mások igényeinek felmérésére és saját elképzeléseink kifejezésére, lehetőleg asszertív módon.

– Egy friss anyukának meg kell találnia újra önmagát, új szerepeket kell felvennie nemcsak a gyermeknevelében, hanem a háztartási feladatokban, hiszen a munkaerőpiacról kiszakadva drasztikusan nő az otthontöltött órák száma. Az otthon szerepe is sokkal fontosabb lesz. Miközben nőknek szeretnének maradni – fogalmaz Cserta Szandra – majd folytatja:

A házaspárok leggyakrabban a gyereknevelésen és tárgyakon vitáznak, ez utóbbin nem kellene, ha lefektetnék mi az, amire valóban szükségük van, nem halmoznának felesleget.

Inkább leülnének és átbeszélnék, kinek, mit jelent a rend, kinek, mennyire fontos, ki milyen feladatot vállal annak megőrzéséhez.

Szandra nem a példamutatásról beszél, illetve csak azután, hogy saját magunkban rendet raktunk, mert véleménye szerint mindenkivel előfordulhat, hogy valamire nem emlékszik mit, hová tett, de ha ez rendszeres probléma akkor nem vagyunk hitelesek. Addig míg egy anya/feleség gardróbjában rendetlenség van, folyton elhagyja a lakás-, az autókulcsát, minduntalan keresi a mobilját vagy a rúzsát, mert a sminkasztalán is rendetlenség van, a családja folyton neki keres valamit, vagy rá várakozik, addig jogos a kérdés a gyermekek részéről, hogy nekik miért kell minden plüsst katonás rendben visszapakolni a polcokra, miért nem lehet több játékuk egyszerre elől, vagy miért katasztrófa, ha az egyik társasjátékból hiányzik egy bábu, ahogy az apát/férj részről is felmerülnek hasonló gondolatok arról miért kell a szőnyeg rojtjainak párhuzamosan állniuk és a kanapén színekbe rendezni örökösen a párnákat? Ugyanez vonatkozik a férjre, apára is. Ha nem tartja a határidőket a számlák befizetésénél, a lakásban szanaszét hagyja a ruháit, rendszeresen nem leli a nadrágja övét, és a család gyakran az ajtóban rá vár reggelente, csak mert háromszor fordul vissza valamiért, akkor nem kérheti sem a gyerekeket arra, hogy rendet tartsanak a saját szobájukban, sem a feleségét arra, hogy a távkapcsolók az ő szisztémája szerint sorakozzanak a dohányzóasztalon.

Ösztönzés

Az otthontervezési tanácsadó kiemeli még, nagyon fontos az is, hogy elfogadjuk, a rendetlenség nem más, mint egy állapot, amit meg lehet szüntetni. Éppen ezért az olyan – másik személyére tett – kellemetlen megjegyzések, miszerint képtelen rendet rakni, egész nap semmit nem csinált, egy lehetetlen alak vagy éppen egy semmirekellő, az nem oldja meg a gondot. Ha rendetlenség van a nappaliban, káosz a hivatalos iratok között, kupi a könyvespolcon, a garázsban vagy éppen az éléskamrában, akkor át kell tolni a küszöbön mindazt, ami rendetlenségért felelős, azaz együttesen, párkapcsolatilag, családilag kell felszámolni minden olyan holmit, szokást, ami a rendetlenséget generálja.

Meg kell tanulnunk, hogy mindenki először a saját területéért felel, azzal foglalkozik, és csak akkor szentel figyelmet a másik személyes területére, ha az önmagáé rendben van. Elfogadjuk, hogy az otthonrendezés elsajátítása egy tanulási folyamat, amiben egymást kell ösztönöznünk, dicsérnünk, és megértenünk, ha nem teszünk rendet magunk körül, vagy megrójuk a másikat az negatív hatással van ránk, és a feszültséget generálja. Viszont, ha honoráljuk, elismerjük a másik igyekezetét akkor a pozitív megerősítésünkkel hatékonyabbak leszünk. Szem előtt kell tartanunk, az otthonunk megszervezése és a rend kialakítása az első lépés egy boldogabb élet felé. Mert egy letisztult, rendezett otthon kihat a gondolatainkra és ezáltal az egész életünkre is. Csak egy rendezett otthonban tudunk igazán pihenni és kikapcsolódni.

Cserta Szandra otthontervezési tanácsadó a Kívül Belül Boldogság weboldalon érhető el. 

Kép: Unsplash