A piacon helyben enni – utánozhatatlan érzés!

Nem azért járunk piacra, mert sikk lenne. (Az). A piac adta életérzés hamisítatlansága az, ami igazán vonz bennünket. A frissesség, a hangulat, az ízek miatt. Örülünk annak, hogy egyre többen érzik újra fontosnak, hogy a helyben vagy legalább a közelben termeltekből fogyasszanak.

A környezetvédelem kérdése mikroszinten, sosem volt olyan fontos, mint ma. Egyre többen gondoljuk át a fogyasztási, és így a vásárlói szokásinkat is. Nem vásárolunk feleslegesen új ruhákat, a használt ruha üzletekben amúgy is igazi kincsekre lehet lelni. Már szégyenkezés nélkül elfogadjuk gyerekeink részére a kinőtt darabokat, amit aztán másnak továbbadunk. De az sem ciki már, sőt, ha a saját megunt ruháinkból home börzét rendezünk.

Helyi utazásra az autót lerakni, helyette tömegközlekedni, biciklizni, gyalogolni vagy éppen rollerezni kimondottan menő lett. A piac is újra teret nyert magának. Biotermelők, őstermelők, kistermelők termékei a lokalizálást segítik. Ráadásul minél közelebbről kerül hozzánk egy termék, annál kevésbé szennyezzük a környezetünket a szállításával. Nem beszélve arról, hogy visszatérünk a szezonalitásra, igyekszünk azt enni, ami éppen terem. 

Finom az avokádó, de a hazai bab méginkább

Piacra nyitott szemmel és szívvel, na meg, éhes gyomorral érdemes kimenni. Minél nyitottabbak vagyunk, annál könnyebben tudjuk befogadni a számunkra újat, vagy rég elfeledettet. A mai piacokban az is külön jó, hogy rengeteg olyan honos hozzávalóval és ételféleséggel ismerkedhetünk (újra) meg, amik legfeljebb idősebb vagy már nem élő rokonaink kézzel írott receptjeiből és gyerekkori ízemlékeinkből maradhattak fent nekünk.

Sokan küzdenek különféle ételallergiával, érzékenységgel vagy intoleranciával, ami igényli a körültekintést. Helyettesíteni, pótolni, ha nem is lehet minden összetevőt, hasonló ízvilágot teremteni igen. Ahogy az avokádóból nagyon ízletes a guacamole, úgy a különféle babokból és paprikából is nagyon finom kenőkéket lehet készíteni, ráadásul a hozzávalók helyben elérhetőek. Például a piacon kóstolt babonéz a majonézhez hasonló élményt nyújt, a tojásallergiásoknak nagyszerű alternatívaként. A fehérbabot hozzá az északi országrészben termelték. Az árustól megtudjuk, hogy a karós fehérbab igénytelen növény, jól tűri a szárazságot.

Mi is szeretjük a távol-keleti, mexikói, indiai ízeket, nem is mondunk le róluk, de igyekszünk előtérbe helyezni inkább olyan ételeket, amiket a helyben termelt zöldségekből, gyümölcsökből, magvakból készíthetünk. A különféle paradicsomok, paprikák, tökfélék a nyár slágerei. Az Allee bevásárlóközpont mellett, a Fehérvári úti piac fenti részen a kistermelők, házi tej és háztáji áruk találhatóak. Itt van egy paradicsomárus különleges, színes paradicsomokkal. Nehéz ellenállni a napfény ízének, ami az illatjukból is már árad, hát még, amikor beleharapunk. Egy sima házi tejből készült vajas kenyérrel ellenálhatatlan szombati reggeli.

Vagy, ahogyan olvasónk Ági fogalmazott, náluk a szombati piacozáshoz tartozik, hogy egy darab májassal meg egy kiflivel a kezükben reggelizés közben vásárolnak. A fővárosi piacok nagyrészét ismerik. – A lángosevés, de a papírban egy szelet rántott hús is belefér a reggeli piaci kínálat közé. Ahogy egy jó kolbász is kitűnő választás. A Fehérvári úti piacon a Cabanossi hústermékek frissek, elfogadható áron vannak, na és a Torockói sajtos…hmm…nagyon finom! – meséli a nyugdíjas könyvelő.

Szubjektíven

Ki, melyik piacot és miért részesíti előnyben, teljesen szubjektív. Áginak bevett hétvégi programja a piacra járás: – Azért szeretünk több helyre menni, mert sok piacon vannak olyan termékek, amiért oda kell menni, és nem máshová. Ár-minőség arányban, mi a Fővám téren a Nagycsarnokot tartjuk a legjobbnak. Ott, hátul a gombaárus az egyik kedvencünk, kínálatában van szegfűgomba, vargánya, rókagomba is.

Ágiék vasárnaponként a Tűzoltó utcába is olykor elmennek, ott is van termelői piac, a Pancs-Gasztropacc: – Kicsi, de szeretjük, ott főznek is. Elmondja, hogy ott vannak házi sajtok, kolbászok, sonkák, kifli alakú füstölt vagy sós parenyica, nagyon finom friss különleges péktermékek, szószok, glutén-, és laktózmentes levesporok, szörpök, fürjtojás, mézes mustár és még biozöldséget is lehet kapni. A Paulay Ede utcában időszakosan van nyitva a Kiskertpiac, ahová nem csak a zöldségekért érdemes kilátogatni. Virágok, növények kültérre és a lakásba, chilis termékek, textilzsákok a bevásárláshoz, natúr kozmetikumok, természetes anyagokból készült ékszerek is vannak. Ott már nézelődni is olyan jó! – meséli Ági. Kőbányán a Napsugár termelői piac  sem maradt ki a látogatásaikból, kiderül, Ági párja ott vásárolja a kecsketejből készült termékeket, a kolbászt, a sajtot és a körözöttet is. Illetve a friss sertéshúst és a házi tojást. – Sok piacon ismernek bennünket. Volt már rá példa, amikor az árus szólt, hogy Azt nem akarod megvenni. Az Újpesti Piac ás Vásárcsarnok nagyon kulturált lett. Oda, a többféle töpörtyű miatt, mirelit rákfarokért, a zsemlés sváb hurkáért és a mini banánért járunk – árulja el nekünk.

Ágiék szeretik a Hunyadi téri vásárcsarnokot is, ami most éppen felújítás alatt van, de a téren kint szombatonként termelői piac van.: – Ott télen mindig van nasi körte. Házi húsárú, friss házi pékárú, a rétesük nagyon finom.

Nem hagyja ki a sorból, a Rákóczi téri és a Klauzál téri piacot sem Ági, szerinte azoknak is meg van a maga hangulatuk. – A Teleki téri piacot is kedveljük, különösen enni, bár most a három kajaárus egyszerre ment el szabadságra. Ez elég szerencsétlenül jött ki, csak a lángosos maradt nyitva – véleményezi. A Józsefvárosi piacra is rendszeresen járnak vásárolni. – Ruhákat, szerszámokat veszünk és enni is szoktunk. A pho levest imádom. Ahogy a helyi kínai vagy vietnami ételeket is, a sült malac fület. De vettünk már sült kacsa nyelvet és már magam sem tudom miket kóstoltunk, nem szabad kihagyni! – javasolja. Ágitól még azt is megtudjuk, hogy a nagyobbik lánya gluténérzékeny, a Józsefvárosi piacon vásárolnak neki különféle rizstésztákat, gluténmentes szójaszószt, tápiókalisztet és még rizslapot is.

Jobb, mint egy plázában

A piac sokszínűségéről számol be miskolci olvasónk is Mariann: – A Búza téri Vásárcsarnokba járok ki hetente egyszer, szeretem, mert mindent egyhelyen elérek és van miből válogatnom.

Mariann csütörtök reggelente megy a piacra, azért választja a hétnek ezt a napját, mert akkor érkezik friss húsárú, és mert így, az egész hétvégére előre bevásárol. Reggel nyolc-kilenc óra körül megy ki, az árusok már felismerik. Ahogy Áginak, úgy neki is már jelzi a hentes, miből érdemesebb inkább vinnie. – Szól, ha nem igazán friss az, amit én választanék: – Csókolom, ma ne azt tessék főzni, hanem inkább valami mást – árulja el Mariann, miért érdemes szerinte rendszeresen piacra járni. Megtudjuk tőle azt is, hogy a Búza téri piac területén nagyon sokféle kis üzlet van, még a diétázóknak, ételérzékenyeknek is van mentesbolt, ahogy egy mini drogéria is elérhető. – Van állateledeles, sokféle étellel, ott veszem a bolhairtó nyakörvet a cicákra, süteményes sokféle tortaszelettel, virágos, ahol csokrot kötnek, sírkőre kapható kompozíciók is vannak, száraztésztás, lehet kapni kolbászokat, szalonnát, tepertőt. Van kenyeres, házi savanyúságot kínáló bolt is. De még kínai, egy eurós üzlet is van, ahonnan a műanyagárut tudom beszerezni. Őstermelők, nénik is kint vannak, lekvárokat, bevizsgált gombát, házi tejet, túrót árusítanak. Náluk frissebbek a gyümölcsök, mint a nagy élelmiszerüzletekben, és választani is van miből. Nemcsak egyféle, hanem akár ötféle barackot is kínálnak – összegzi Mariann.

Frissen fogyasztható hurka-kolbász, lángosos is van a Búza téri piacon. – Nem szoktam kint enni, legfeljebb egy sajtos stanglit veszek akkor, ha nem reggeliztem, hogy kordában tartsam a cukromat – meséli Mariann.

Göcsörtös krumplik

Szombatonként van nyitva a Budaörsi Gazdapiac, ahová nyitástól-zárásig nem csak a helyiek fordulnak meg. Zoliék a XI. kerületből érkeznek, majd’ minden hétvégén. – Nem egy nagy piac, de amire szükségünk van húsárú, házi sajtok, tojás, zöldség-gyümölcs, na meg a kis plusz finomság, a kistermelői százszázalékos natúr alma-, vagy meggylé, amit soha ki nem hagynánk – kezdi a családapa. Gyakran az egész család együtt vásárol, de van, hogy csak ő, vagy csak a felesége autózz át. Ha a gyerekekkel együtt érkeznek, akkor egészen biztosan kerül a kosarukba méz, lekvár vagy éppen valamilyen szörp. Idén volt görögdinnye, sárgadinnye kóstoló nap, Zoliék nem maradtak le egyikről sem. Helyi finomság a budaörsi barack, amit Nemzeti Oltalom alá helyeztettek tavaly, míg szezonja van, mindig visznek belőle haza egy-két kilónyit. – A feleségemnek tetszett a Nőgyár standja, ahol a vásárláshoz textilzsákokat szerezhetett be, amiket azóta lehet kapni, hogy a piacot elkezdték nejlontalanítani – újságolja Zoli. A családfő kedvence az etyeki-bor, és füstölt sonka, a felesége odavolt tavaly a birsmetéltért, a gyerekek meg szeretik, ha a burgonya inkább göcsörtös, mint szabályos. Nem is válogatnak, csak abból. A göcsörtösből. – A lányok mindig kérnek virágot is, lassan már nem tudjuk hová kiültetni a vásároltakat – mosolyodik el a családfő.