A nők mennek lakásra a férfiakhoz

Teljesen mindegy, hány éves a nő 20, 30, 40 vagy 50, de lehet akár 70 éves, a ma férfija, legyen 20, 30, 40 vagy 50, de lehet akár 70 éves, elképesztően kényelmes. Elvárja, hogy a nő menjen hozzá. Házhoz. Akár az első randevú alkalmával is. És a nő megy. Zokszó, panasz nélkül. Mert ha értetlenkedik, lemarad a randevúról. Simán beelőz elé az, akiben ez nem okoz fennakadást.

Kezdhetném azzal, hogy egy női magazinban olvastam egy cikket, amiben volt egy statisztika erről a jelenségről…. de akkor saját magamnak mondanék ellent… mert csak kevés statisztikában bízom meg. Miért? Mert középiskolai és egyetemista éveim alatt magam is dolgoztam nem egy közvélemény-kutatásban, piackutatásban és statisztikai felmérésben. Hasonlóan kérdeztem napilapos újságíróként is, ha az volt a feladat, hogy ugyanarra a hipotézisnek mindkét oldalára, azaz védelmére és ellenvéleményére keresek 2-2 interjúalanyt, akkor addig jártam, telefonáltam, kérdeztem, míg nem találtam. Akár más arányban is. Innentől kezdve bizton tudom, mennyire ingoványos talaj, bármiről is állítani, hogy az úgy van, és nem máshogyan.

Így nem mondhatom bizton, hogy a bevezetőben tett felvetésem cáfolhatatlan lenne, de tény, hogy a költői kérdést: – Ági, miért mi megyünk a pasikhoz, és nem ők jönnek hozzánk? – nem hagyhatom figyelmen kívül, ha már túl sok helyről érkezik. És mi több, én magam is így érzem.

S nagyon úgy tűnik, az is teljesen mindegy, hogy ezek a randevúegyeztetések milyen közegből származnak, mert éppen úgy kérdezi meg tőlem kortól, lakhelytől, vallási hovatartozástól, végzettségtől, társadalmi státusztól és családi állapottól teljesen független nők sokasága. Valaki úgy kérdez, mint barátnő, más mint a fiam osztálytársának az édesanyja, volt még az óvodai vagy bölcsődei csoportból valaki édesanyja is. De akár maga a pedagógus is valamelyik közegből felteszi ugyanezt a kérdést, vagy valamelyik szakrendelőből a rég ismert doktornő, a zöldségesből az eladó, a fodrásznál várakozó hölgy, egy volt osztály-, vagy évfolyamtárs, több rendszeres olvasónk, szomszédom vagy munkatársam is akár:

– Ági, miért mi megyünk a pasikhoz, és nem ők jönnek hozzánk?

S amikor én találkozom azzal a felvetéssel, egy első randevú alkalmával, hogy menjek házhoz, akkor már élből visszakérdezem: – Miért én menjek hozzád, és miért nem te jössz hozzám? Egyáltalán, miért kell azonnal a másik otthonában találkozni? Miért nem lehet valahol, egy semlegesen helyen randizni?

A válaszok elképesztő színességről árulkodnak, de a végeredmény igazából egy és ugyanaz. A népességnyilvántartás szerint – ami viszont, sajnos biztos, mert a születési arányokat pontosan vezetik hazánkban: Több a nő, mint a férfi. Azaz, ádáz küzdelem, harc megy a férfiakért. A nők egyre elkeseredettebbek a jó parti után, és így egyre elszántabbak is. Kortól függetlenül elfelejtik, hogy anyjuk, nagyanyjuk vagy dédanyjuk idején elő nem fordulhatott, hogy egy férfi udvarlás nélkül megkaparinthatta volna a nőt. (Vagy dehogynem, de azok kizárólag fiatalkori botlások voltak, vagy minimum valamilyen művész, bohém női lélekről lehetett csak szó)

A válási arány évek óta valamivel ötven százalék alatt, vagy valamivel afelett mozog. Igen, sok az új kapcsolatot, új partnert kereső nő, miközben kevés azon férfiak aránya akik, szóba is jöhetnek tartós kapcsolat reményében. Annak ellenére, hogy a társkeresőket a férfiak erősítik. Mert a férfiak gyakran duplikációban, sőt quattrációban lelhetők fel, mert a barát(nős) férfiak, többször törlik, majd újraregisztrálják magukat.

Az a kevés férfi, aki valóban komoly kapcsolat reményében regisztrál az oldalra, az is azzal a női dömpinggel találja szemben magát, mint aki csak egy-egy numerára keres nőt.

A nők, hogy figyelmet, udvarlást, szeretet, szerelmet kapjanak, hamar vagy idővel, de feladják elveiket és hamar(abb) beadják a derekukat, csakhogy megkapják azt, amire szükségük van. És ők maguk ugrik át a nekik szánt udvarlási szakaszt.

A többgyermekes, elvált 39 éves Zoltán szerint, a nők még jobban bevadulnak attól, ha visszautasítják őket, így ő gyakran alkalmazza a nemtörődöm stílust a szórakozóhelyeken és az Interneten is, mert azzal a legtöbbször célba talál, amibe az is simán belefér, hogy hozzá menjenek fel a nők.

Míg a 42 éves, gyermektelen agglegény András azért akarja, hogy hozzámenjenek a nők, mert az ő legénylakása sokkal alkalmasabb egy légyottra, mint a nő játékokkal teli otthona, amitől, ha meglátja, elmegy a kedve a szextől.

A szintén 42 éves, elvált István úgy fogalmaz, azért a nő menjen a férfihoz, mert a férfinál nincs gyerek, míg a nőnél van, így egyszerűbb, ha nála találkoznak. De ő amúgy átmenne a nőhöz is, ha találkozna végre egy olyannal, aki nem adná meg magát az első szóra.

Nincs mit tenni hölgyeim, a férfiak válaszaiból kiderül – na meg statisztika ide vagy oda – nekünk kell(ene) visszafogni magunkat, hogy az értékeink megmaradjanak. Szerintem, a lelkünk mélyén mindannyian arra vágyunk, hogy ne csak egy estére kelljünk!

Kép: Starlet Photo