A kis huncut horoszKÓPÉ

Szinte mindenki olvasott már életében legalább egyszer horoszkópot. Ha másért nem, kíváncsiságból. Sokan, visszatérően újra és újra belekukkantanak, és vannak, akik naponta teszik ezt. Másoknak mindez nem elég, még jósnőhöz is elmennek, mert tudni akarják a jövőt.

Bármit is gondolunk a jóslásról, valamiből csak megélnek a javasasszonyok, hiszen sokan járnak hozzájuk. Valaki csak egyszer megy el, másért nem kíváncsiságból vagy heccből, valaki pedig többször, mert hajtja a kíváncsiság az ismeretlen felé.

Az emberiség történelme során nem először fordult elő, hogy királyok, uralkodók is a csillagokhoz fordultak útmutatásért. Éppen ezért nem vonnám kétségbe a valódi asztrológia jelentőségét. De az útmutatást nem szabad összekeverni a biztos tudattal. 

Mert szerintem az, hogy születésünk pillanatában mely bolygók milyen csillagképben álltak és ez hogy és mikét hat vagy hathat ki majd az egész életünkre „csak” egy javaslat, egy irányadás. Nem mondja meg a jövőnket, nem tudja leírni napra pontosan, hogy mikor jön el a pénz, a siker, a szerelem az életünkben. Éppen ezért nem szabad azt hinnünk, hogy ha minden nap elolvassuk a horoszkópunkat, akkor majd minden valóra is válik, amit csak akarunk.

Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy minden amit a legtisztábban kívánunk magunknak, az a belső valódi lényünkből fakadóan valóra válik. De annak, hogy ez mikor és hogyan következik majd be, annak, sajnos semmi köze sincs a horoszkópunkhoz. Kizárólag ahhoz van köze, hogy mit vagyunk hajlandók tenni és feláldozni érte, és mekkora alázat van bennünk a célunk iránt, hogy mindenen képesek legyünk átverekedni magunkat az álmaink valóra váltásáért.

Hiszen ezek a mi álmaink. Nem a szüleinké, nem a gyerekeinké, nem a munkatársunké, nem a főnökünké, hanem a miénk. Ezek az célok nem bennük fogalmazódtak meg. Hanem bennünk, bennünk legbelül. Még akkor is, ha sokáig csak magunkba tartottuk, akár hosszú éveken át óvva dédelgettük. Talán nem is mondtuk még el senkinek, talán nem is mondjuk el senkinek, hanem helyette egyszer csak hangosan felkiáltunk: Mindig is erre vágytam!

A megvalósításhoz persze lehet, hogy már segítséget kell kérnünk, és ehhez fel kell fednünk más előtt az elképzelésünket, mert enélkül a lépés nélkül nem válna valóra az álmunk. De már ezzel is teszünk egy lépést eggyel előrébb, amit senki nem tehet meg helyettünk, hiszen a mi vágyunkról van szó, ami senki másnak nem annyira fontos, mint önmagunknak.

Tapasztalatból mondom, a mindennapi horoszkópolvasás ugyanolyan megszokás, mint sok minden más az életünkben. Biztonságérzetet, komfortzónát ad, kifogásként működik, egy mankót, egy segítséget nyújt. Mert azt hisszük, ha ma azt olvassuk, hogy Ez nem a Te napod, mert a Szatrunusz most éppen kvintil fényszöget zár be a Vénusszal, akkor megnyugodhatunk, hogy ma sem kell semmit tennünk azért, hogy elérjük az álmainkat. Ha azt olvassuk, hogy Ez a Te napod, bármire képes vagy! , akkor pedig arra gondolunk, ó nem kell csinálnunk semmit, hiszen a horoszkóp megírta, hogy ma minden összejön magától, csakúgy.

Tehát valójában a napi horoszkópolvasás, a havonta jósnőhöz járás, mind csak egy önigazolás keresése arról, hogy ne tegyünk semmit. Miközben minden csak és kizárólag rajtunk áll, hogy egy lehetőséggel élünk-e és merünk bátran tenni valamit a jobbért vagy továbbra is csak elolvassuk a reggeli kávé mellett a horoszkópunkat, és maradunk ülve, ölbe tett kézzel.