A késő bánata, a pontos tudatossága
A késedelem átszövi az életünket. Sorban állunk itt, sorban állunk ott, piros lámpa sorozatot kapunk, rohanunk, időben indulunk, mégis elkésünk. Szerencsétlenül elkutyulunk egy csekket, és már nem fizetjük be időben. Késik az üzleti partner, a titkárnő a lekért statisztikával, és a menstruáció is. Van aki síkideg lesz két perc késéstől, másnak fel óra csúszás után is marad bőr a képén.
Futunk a gyerekkel az iskolába reggel, ahol elkap egy másik szülő valami rendkívüli dologgal, és máris lemaradunk valamiről. Az egész amúgy ma, pontosabban, még tegnap este kezdődött, amikor lefekvés helyett még válaszoltunk egy korábban felvetett kérdésre, amiből éjszakába nyúló chat lett. vagy beszélgetés az ágyban. Így, arra se maradt este már idő, hogy a ruhánkat kikészítsük, aminek egyenes következménye, hogy reggelre a rohanás jutott. Ebből is jól látszik, hogy nem mindig a mi lelkünkön szárad a csúszás, van azonban néhány olyan csapda, amibe a menthetetlen késők többsége gyakran belesétál.
Az idő urai
Amikor azok, akik hadilábon állnak az idővel, azt mondják valamire, hogy “5 perc alatt elintézem” vagy hogy “1 perc és ott vagyok”, komolyan is gondolják – még akkor is, ha mindezek kivitelezése teljességgel lehetetlen. Szinte mindegyikükre igaz, hogy képtelen reálisan felmérni, hogy egy-egy tevékenység mennyi időt vesz valójában igénybe.
A késlekedők hajlamosak arra is, hogy egyszerre több fába vágják a fejszéjüket, ahelyett, hogy egyszerre kizárólag egy adott dologra összpontosítanának, és csak akkor kezdenének új feladat megoldásába, ha az előzővel már végeztek volna. Bár meg vannak győződve arról, hogy hatékonyabban dolgozik az, aki egy időben több fronton próbál helytállni, a valóságban ennek vége legtöbbször az, hogy elvesznek a részletekben és kicsúszik a kezükből az irányítás, aminek egyenes következménye, hogy a tervezett határidőket sem sikerül tartaniuk. Legyen szó egy munkahelyi projekt kivitelezéséről vagy épp a vendégek érkezése előtti nagytakarításról.
Mennyi az annyi?
Azoknak, akik mindig pontosan érkeznek és sosem csúsznak meg a határidőkkel, sehogy sem fér a fejükbe, hogy egyesek hogy lehetnek folyton elmaradva, méghozzá úgy, mintha egy másik időszámítás szerint működnének?
Jeff Conte, a San Diego-i Egyetem Pszichológia Tanszékének professzora tudományosan is alátámasztotta, hogy a morgolódásuk helytálló. A szakember két csoportra osztotta a vizsgálatában résztvevőket: az egyikbe azok tartoztak, akik gondosan ügyelnek a pontosságra, a másikba pedig azok, akik minden igyekezetük ellenére gyakorta késnek. Igazán egyszerű feladattal bízta meg őket, csupán az volt a dolguk, hogy időérzékükre hagyatkozva jelezzék, szerintük mikor telt el 1 perc egy képzeletbeli startpisztoly eldördülését követően.
Akik szinte sosem késnek, ezúttal is jól teljesítettek, átlagosan ugyanis 58 másodperc után jelezték az egy perc végét, míg a másik csoport tagjai jóval később, 77 másodperc után vélték úgy, hogy lejárt az 1 perc.
Ez azt jelenti, hogy a gyakorta késők 1 óra leforgása alatt akár 17 perc késést is képesek felhalmozni, ha nem kísérik figyelemmel a pontos időt.
A jól válaszolók tudatosan figyelhettek, számolták a másodperceket azaz, két lábbal állnak a földön, megfontoltabbak és céltudatosabbak, míg a többiek nem törődve a racionalitással, érzelmi alapon állították meg a stoppert, ők általában a szívükre hallgatnak döntéshelyzetben az eszük helyett, és álmodozóbbak. A pontosság tehát tanulható, csak odafigyelés kérdése.
Nincs minden veszve!
Jó hír a megrögzött késők számára, hogy egy kis odafigyeléssel sokat javíthatnak a helyzeten, mind a munkában, mind a magánéletben – kellemes meglepetést szerezve saját maguknak, és a körülöttük élőknek. Íme néhány hasznos tanács a sikerhez:
- Amikor programot szervezünk vagy fontos időpontokat foglalunk, soha ne tévesszük szem elől, hogy egy óra mindössze 60 percből, egy nap pedig 24 órából áll! Mi, rendszeresen késők gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy több tennivalót sűrítünk egy adott napszakba, mint amennyi ténylegesen és csúszás nélkül megvalósítható lenne, így nem csoda, hogy bár az egyik lábunk itt, a másik ott, mégsem tudunk pontosan érkezni.
- Amikor határidős munkát végzünk, embereljük meg magunkat, és ne hagyjuk, hogy a figyelmünk elkalandozzon! A legtöbben sok értékes percet vesztegetnek el a közösségi oldalak fürkészésével és a telefonok nyomkodásával, ami miatt aztán a körmükre ég a munka. Ha tudjuk, hogy mi is hajlamosak vagyunk erre, jelöljük ki, hogy mikor engedélyezünk magunknak egy kis lazítást.
- Úgy tartják, hogy negyedóra késés még elfogadható, azonban ezt is illik előre jelezni, ideális esetben a találkozó eredetileg megbeszélt időpontja előtt legalább tíz perccel. Ha már a délelőtt folyamán látjuk, hogy “borul az egész napunk”, kérdezzünk rá, hogy a másiknak csúszással is belefér-e a megbeszélés, s ha nem sikerül átszervezni, kérjünk új időpontot – oda pedig érkezzünk hajszálpontosan!
Kép: Piaxabay
Korábban megjelent, hasonló írásunk:
arról 
