A csontkovácsom én vagyok?!

Néhányunk azonnal szakorvoshoz fordul enyhe nátha esetén is, és vagyunk jó páran - köztük én is - akik halogatjuk a jó öreg doktort meglátogatni. Kutya bajom, majd elmúlik. Nem vagyok hipochonder és vizet is eleget iszom, engem hétökrös szekérrel sem húznak el a jelen esetben a csontkováshoz. Lássatok csodát, nem húzott hét ökör, még a barátnőim sem toltak hátulról, magamtól mentem el, és olyan élménnyel lettem gazdagabb, amit legmerészebb álmaimban sem reméltem.

Írtunk már a női heppekről (itt olvasható), néhány rám jellemző dolgot én is megosztottam az olvasóval. Kimaradt a felsorolásból, hogy irtózom attól, ha vadidegenek érintenek meg. Az ismeretlenünk lehet tőlem egy professzionális thai masszőr is isteni olajos masszázs ajánattal, én akkor is hiperérzékenyen reagálok rá, és makacsul ellenállok, nem fogadom be az idegen kezeken keresztül jövő CSÍÍÍÍÍTTTT! Tisztában vagyok vele honnan ered ez a makacs tiltakozás, de az egy másik írásom témája lesz.

Nyomd el bébi, kemény vagy

Fájt a bal lábam már hónapok óta. A munkatársaimat az őrületbe kergettem a sziszegésekkel és a jajgatásokkal. Péter kollégám (aki nem Péter, de kötelességem megőrizni az inkognitóját hiszen, egy jóképű, okos és facér férfi, nem árulhatom csak úgy el róla, hogy csontkovácshoz jár) szóval a kedves munkatársam bőszen győzködött, hogy látogassam meg az ő csontkovácsát, hiszen ehhez a fájdalomhoz már szakember kell. Hárítottam! ÓÓÓÓ nem, nem, nem is fáj annyira!
A francokat nem fáj, képes voltam egy tökéletes randi kellős közepén nyújtógyakorlatokat végezni mert, azt hittem a helyéről ugrik ki a szemem a fájdalomtól.

Jöjjön, aminek jönnie kell

Nem bírom, kész vége, elég! Na jó, megkérdezem a jóképű munkatársat hol tudok ehhez a jóemberhez bejelentkezni? Mutasson már egy weboldalt, egy LinkedIn profilt, jó lesz a Facebook is csak lássam már emberünket, aki „taperolna”. Pánik indul, részemről. Megkukkantottam a weboldat, sejtelmes barna szemek vannak beállítva „háttérképnek”. Nézem, nézem jó lesz ez nekem? Ha jó, ha nem jó, szegény ember vízzel főz! Őt ajánlották, ide mész, mondom magamnak.

Dress code

Eljött a nap, amit várva vártam? Vártam?! Maximum a bal lábam várta. A napja itt van és halvány szőke lövetem sincs mit vegyek fel. Nem a felsőruházatra gondolok, hanem az alsóra. Mi az illendő viselet a csontkovácsnál? Hívjam fel a jóképű kollégát hajnali fél hétkor: – Bocsika! Milyen fehérneműt vegyek fel a kovácshoz? Ezt azért, talán mégsem. Nagylány vagyok, megoldom. Bugyisfiók kihúz, lássuk miből élünk. A felhozatal: A hangtompítós, amit csak az extra nehéz napokon viselek, tudjátok melyik fajtát hívom így? Ami a hangot és az egész fenekedet teljesen betakarja. Van még a húsbavágó fajta, amiket a bevetésekre tartogatok (ami nincs is, mármint bevetés, ez persze lábjegyzet) és vannak a viszonylag kényelmes féltanga, fél francia csipke csodák. Az utóbbira esett a választás, plusz egy pánt nélküli melltartóra. Gondoltam én, kis naiva, viszek magammal egy, az öcsémtől örökölt XXL-es sötétkép pólót, azt fogom felvenni míg massz’ az emberünk. Persze, ahogy Móricka elképzelte.

A valóság

Budai utcákon sétálok, kicsi villanegyed részén, alagsori szuterénlakásban rendel a kovács. Környezet tiszta és rendezett, adjuk – vesszük a kilincset, sok a páciens. Ígéretes kezdet. Ettől függetlenül pánikolok. Én jövök, a nevemen szólít, be kell mennem. Picike hófehér szoba, lágy andalító, spirituális zene szól Ipad-en keresztül. (meglestem) Apró próbafülke, ahol át lehet öltözni, bevallom őszintén, annyira izgultam meg sem néztem, volt-e rajta függöny vagy sem. Nem húztam be semmit. Victoria Secret modellek gyorsaságával ledobom a textilt és ott állok a kovács előtt egy majdnem randi szettben. Kérdezem: hogy? Ugye most jön az a rész, hogy adsz egy pongyolát, amit magamköré kell tekerni, gondolom. Végigmér, kaján vigyor az arcán. – Kérlek hassal feküdj az asztalra, és mondd el miért jöttél és hol fáj.

Mese mese, meskete

Elmondom a kórelőzményt, mióta, hol és mennyire fáj a 10-es skálán. Kérdések érkeznek: sportolok-e, ha igen mit, és milyen rendszerességgel? Elmesélem. Kovácsunk közben enyhén olajosan masszíroz. Határozottan nem rossz, de mégsem élvezem, hiszen ő mégis csak egy idegen. Eleinte csendben vagyunk mindketten. Szól a zene, ő teszi a dolgát, én viselem. Aztán belekezd: – Ugye problémáid vannak az elengedéssel?
Mi van? – kérdezek magamban vissza. Szép próbálkozás, az összes női magazin ezzel a témával van tele évek óta. Mi is írtunk róla eleget itt a Szoknya és Nadrág Magazinban. Engem nem versz át! Felelem flegmán: –üüühhhhüüüüüm

De a kovács folytatja: – Apaképed nem sok volt, igaz?
Nyílik a szemem, ez talán már túl intim kérdés: nem felelek. De még mindig nem hagyja abba: –Irányításmániás vagy. A férfiakból kisebbségi komplexust váltasz ki. Azt hiszed, hogy mindig minden csak akkor van elintézve, elvégezve, ha te csináltad meg. Nem kérsz segítséget csak az utolsó pillanatban. Vagy inkább akkor sem. Bizalmatlan vagy az összes férfival a Földön, miközben szerelemre és biztonságra vágysz. Egyszerre vonzod és taszítod a másik nemet…

Bedrótoztak?!

A fejem a masszázságy kis lyukába szorítva, de én látni akarom, hogy hol van a kandikamera. Péter! Tuti ő adott ki a mukinak, elmesélte, hogy egy megveszekedett és eltitkolt romanticista vagyok erős feminista beütésekkel. Kinyírom, csak érjek vissza az irodába. A csontkovács kéri, hogy forduljak hasra. Extra kínos, most még a szemébe is kell nézni. Nem nézek, képtelen vagyok! Fel kell ülnöm, a kovács mögém ül, elmagyarázza, hogy ez volt a bemelegítés, és most jönnek az igazán komoly részek. – Istenem segíts! – tör fel az ima belőlem.
Jackie Chan karmozdulataival rakja helyre a nyakcsigolyáimat, úgy emel fel, mint egy rongybabát, közben roppanó hangokat hallok mindenhonnan, és másodpercekig úgy érzem vége az életemnek, itt és most meghalok. Pánifélelmemben, csak ennyit hallok: – Ezek csak hangok, ezek csak hangok. Engedd el!

Fogalmam sincs hány perc telik így el, de egyszer csak már a saját lábamon állok az asztal mellett. Megkérdezi: – Ugye most már rendesen tudod mozgatni a nyakadat? Játszi könnyedséggel? A hajol, és feszít is megy a Doktor Szöszi című amerikai filmből?

És lássatok csodát! Megy!  A keze csodákra képes, ez nem vitás, de a pszicho monológ még mindig gyanús nekem… olvassa a Szoknya és Nadrágot?

Kép: Unplash

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!