A bizalom nem játék

Nem kértem. Magától ajánlotta fel. Még csak nem is én hoztam szóba. Elfogadtam. Még is csak ő ért hozzá. Amúgy is keresnem kellett volna egy szakembert. De most még is kell kutatnom. Merthogy megígérte, de nem tartotta be. Egyszer rákérdeztem. Majd még egyszer. Többször nem teszem. Áttettem őt egy oszloppal arrébb.

Mindannyian besoroljuk a többi, környezetünkben lévő embert a megbízható vagy éppen a megbízhatatlan egyének listájába még akkor is, ha különösebben nem tudatosan tennénk ezt. Ha új ismeretséget kötünk valakivel akkor szimpátia alapján besoroljuk valahová. Minél érdekesebb, kedvesebb, szerethetőbb számunkra valaki, annál könnyebben fogadjuk be, és bízunk meg benne egyúttal. Persze vérmérsékletünktől függően lehetünk óvatosabbak is. És cizellálhatjuk tovább a beosztást. Akik óvatosabbak azok eleinte csak a semleges variációba helyezik be az új ismeretségeiket. Ahogy akár rossz tapasztalat nélkül, csupán megérzés alapján a megbízhatatlanok csoportján túl egyenesen akár a kiiktatott kategóriába is betehetnek valakit.

Antik bútorok

Alapvetően megbízott az emberekben, ha csak nem tapasztalt egyértelmű jelet arra, hogy ezt ne tegye. És még így is, ha valaki már a legelején kételyt ébreszt benne sem volt elutasító, mindig teret adott a megismerésre. Csak éppen óvatosabbá vált. Annak ellenére, hogy nem szeretett kérni az emberektől, és elfogadni is nehezen tudta a felkínált segítséget, mert ideje korán, már egészen kisgyerekként megtanulta, hogy mindennek ára van. A legjobb barátja lett a férfi üzlettársa és nyitottak antik bútorkereskedést az egyik európai fővárosban. Egyikük sem tanulta könyvből a mesterséget, de a gyakorlatban betéve megtanulták a stílusokat, korokat, gyártókat, értő kezek munkáját. Láttak és hallottak a kopásokból, a riglik nyikorgásából, a festék rétegek számából, a fogantyúkból. Jól csinálták. Sikeresek lettek. Mindig jó helyen voltak jókor. Sosem csapták be sem azokat akiktől vásároltak, sem azokat akiknek eladtak. Mindenkivel és egymással is becsületesek voltak. Addig a pontig, míg a férfi nem egy üres kasszára és bankszámlára érkezett be egy napsütéses reggel az üzletbe. Rámaradtak vételi követelések, be nem fizetett számlák és adók kifizetése. Harminc éve nyögi. Egy életre szóló tanulságot vonhatott le abból, hogy vakon bízott meg a barátjának vélt emberben.

Ilyen hatalmas árat szerencsére nem kell mindannyiunknak fizetnünk azért, hogy helyesen el tudjuk dönteni, kiben bízhatunk meg és kiben nem. Ám a kiinduló pont az először mindig magunkban kerestetik. Bár ennek ellenére is becsaphatnak.

Sokszor már az egészen apróságokról is szó lehet. Egy kölcsönkért könyv visszaadásáról, egy apró kérés pontos teljesítéséről, egy elfelejtet szülinap, ígéret nem elmismásolásáról. A nagyobb dolgokról nem is beszélve, például egy adósság legalább apránkénti visszafizetéséről, ha az egyben nem megy.

Nem baj, az ha valami nem megy, ha egy kérést nem tudunk teljesíteni, egy szívességet per pillanat viszonozni, az ígéretünket átmenetelig vagy egyáltalán nem teljesíteni, a baj akkor van, ha ezt nem vagyunk képesek őszintén feltárni.

Százfelé szakadva

Sokan vagyunk túlterheltek. A nonstop online elérhetőséggel jár, hogy bármikor kaphatóak vagyunk arra, hogy válaszoljunk egy kérdésre vagy kérésre. Így olykor sietve, anélkül mondunk igent, bólintunk rá valamire, hogy valójában tudnánk milyen elfoglaltsággal jár a hozzánk irányított kérés. Vagy éppen nekünk sem mondtak túl sokat, de mi sem kérdeztünk eleget, mert úgy véltük megoldjuk látatlanban, belefér az az időnkbe és energiánkba a szívesség teljesítése. Majd egyszer csak meglepődünk, ha valahol időben ott kell lennünk, vagy időben el kell készülnünk valamivel, illetve utólag be kellene számolnunk az eredményről, de nem tudunk. Ahogy mindez előfordulhat pepitában is, mi is sietve kértünk fel valakit valamire, és már a határidőben kell rákérdeznünk a másikat arról, hogyan áll a dolgokkal. Holott mi sem alaposan mondtuk el, hogy pontosan mikorra kértünk mit is.

A válasz: Igen vagy nem. Ilyen egyszerű

Sokaknak nehéz nemet mondaniuk, ezért sem utasítanak vissza felkéréseket. Pedig jobban tennék, ha egyszerűen valamire azt mondanák nem, mintsem a másikat várassák a megoldásban.

Bármilyen kellemetlen, de mielőtt bármire is igent mondanánk, nyugodtan kérjünk időt. Vagy ha mi kérünk mástól szívességet, nekünk is biztosítsuk kell az ügy átgondolását, és biztosítani a másikban a nemleges választás lehetőségét is harag nélkül. Legyünk bármelyik oldalon nem okozhatunk gondot sem önmagunknak, sem másnak. Hiszen a tét lehet fikarcnyi, de akár életbevágó is.

Mert ha nem jelezzük időben, hogy nem nekünk valami nem megy részben vagy egészben, pillanatnyilag avagy ideiglenesen, akkor bizony akár kárt is okozhatunk másnak, és ezért könnyen el is könyvelhetnek bennünket azzal, hogy nem lehet ránk számítani és bizony a megbízhatatlan kategóriába kerülünk. Ami már csak azért is kényelmetlen, mert magunkra maradni kész öngyilkosságnak számít ebben a sűrűn szövevényes, szívesség központú világban.