Az sem baj, ha felolvassuk – 7+7+4 nyári kedvenc gyerekkönyvünk 1. rész

2019 július 20

A nyár kétségkívül a pihenés időszaka. Gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ilyenkor ránk szakad a szabadidő, amelynek kellemes és hasznos eltöltése olykor nem is olyan egyszerű. A könyvek ilyenkor sem hiányozhatnak az életünkből: 7+7+4 aktuális kedvenc gyerekkönyvünket mutatjuk most meg.

Nem véletlen, hogy sokszor írunk a könyvekről, gyerekkönyvekről, vagy az olvasás jelentőségéről a Szoknya és Nadrág Magazinban. Fontosnak tartjuk, hogy a könyvek szeretetét már kisgyermekkorban megtapasztalják a gyermekeink. Ennek felelőssége a kicsiknél még a szülő kezében van, de a már önállóan olvasó korosztályt is lehet – sőt kell – terelgetni a könyvek birodalmában. Ajánlottunk már olvasnivalót a hat év alatti korosztálynak (ITT tudja elolvasni ) és a 6 és 12 éves korú gyerekeknek is (ITT és ITT tudja elolvasni ). Ahogyan arról is írtunk, hogy a nyári időszakban ne szívassuk a gyereket. A szünetben ne legyenek elvárások, s a hangsúly nem azon van, hogy mit, hanem hogy olvas. Legyen az akár egy képregény. (ITT tudja elolvasni )

Olvasni: bárhol, bármikor

Most újra a kisebbekre koncentrálunk: a három és tíz év közöttieknek ajánlunk vidám és izgalmas felolvasni, illetve olvasnivalót. Igen, felolvasnivalót. Mert az sem katasztrófa, ha a már olvasni tudó gyerekeknek olvasnak a szüleik. Sőt, kamaszkorban is remek közös program lehet a felolvasás, csak akkor már hosszabb lélegzetvételű alkotásokhoz nyúlunk. Az olvasás sem kell, hogy csak a szülő reszortja legyen, és nem is kizárólag otthon olvasunk. Mi a Balaton partra is vittük a kedvenceket, s rendszeresen olvas a gyerekeknek a nagymama, és ha már van olvasni tudó gyerkőc a családban, olykor-olykor ő is besegíthet. Mi általában együtt olvasunk mindhárom gyermekünknek, mindig mindenkinek külön megvan a saját könyve. Így hallják egymás történeteit, s így fordulhatott elő, hogy a lányunk 2,5 évesen tisztában volt vele, hogy kicsoda Harry Potter. (Erről ITT olvashatnak) Mégis: három különböző korú csemeténk miatt a megjelölt korcsoport érdeklődését ismerjük a legjobban. Azért mégis csoportosítottam a kedvenceket, külön gondolva a kisebbekre, hat év alatt, és a kicsit idősebbekre.
S ha már nyár: ebben az időszakban többször utazunk. Az autóban eltöltött órákra nekünk beváltak a hangoskönyvek. Egy teljes gyűjteményünk van a gyerekeknek szóló irodalmi fülbevalókból. Bevallom, hogy megkönnyebbülés, hogy nem csak mindig nekünk, szülőknek kell olvasnunk, megteszik ezt helyettünk ismert színészeink. Néhányukat hallgatni vezetés közben kész felüdülés. Íme a mi 7+7+4-es gyerekkönyves listánk első fele a nyárra. (A felsorolás nem jelöl rangsort. Mi mindegyik alkotást ugyanúgy kedveljük.)

A kicsit kisebbeknek

Julia Donaldson: Papírbabák

Az angol írónőtől hatalmas gyűjteményünk van, hiszen olyan kedves és tanulságos történeteket ír a kicsiknek leginkább állat részvételével, amelyet könnyű befogadni. Nem szájbarágós, de tanulságos mesék ezek rímekbe szedve. Jelenlegi kedvencünk a Papírbabák ugyan nem állatos történet, de annál kedvesebb. Egy olyan kislány a főszereplő, akiknek az anyukája papírbabákat készít, amelyek számos kalandba keverednek, mígnem egy kisfiú ezt egy ollóval meg nem akadályozza. Búsulni még sem kell, mert a kedves és megszemélyesített papírbabák, ahogyan sok szép kedves emlék örökre velünk maradnak. Ha ezt olvassuk esténként, a hároméves és ötéves gyermekünk is együtt skandálja, hogy: Pötyi, és Petya, és Fordítva Kata, és Kétorrú Dani meg Masnis Juli. S természetesen a mese után mi is nekikezdhetünk a papírbaba készítésnek. Ezt nem lehet kihagyni.

Annie M. G. Schmidt Janó és Janka nyári meséi

Szinte hihetetlen, de ez a történet 1953-ban született, mégis olyan üde és kortalan, hogy bármikor elővehetjük. Sikere talán az egyszerűségében rejlik. Janó és Janka, a két szomszéd kisgyerek mindig ott van egymásnak, soha nem unatkoznak. Olyan hétköznapi szituációkban láthatjuk őket, amint dinnyét esznek, a tengerparton fürdenek, lelocsolják a cicát, a kertben sátraznak. Rövid történetek ezek, így már a kisebbek is hallgathatják. Az illusztrációkat az újabb kiadásnál már leporolták (kiszínezték), de nekünk így is, úgy is tetszenek. Janó és Janka nem csak nyári kalandokat él át, további kötetekben minden évszakon végig kalauzolja a gyerekeket.

Annie M. G. Schmidt: Titi-sorozata

Maradjunk a holland írónőnél. Titiről, a kis piros daruskocsival közlekedő kisfiúról szóló története igazán izgalmasra sikeredett. Nekünk két Titis könyvünk van Titi a toronyház tetején, és az ezt követő Titi a parkban című. Mindkét kötet egymáshoz kapcsolódó történéseket dolgoz fel. Az elsőben Titi beköltözik a toronyházba, megismerjük az ott lakókat. Például a mindig mindenhova tisztítószerrel közlekedő Patyolatnét, a kedves könyvesboltost, Penna bácsit. Gerdát a gerlét és Falábú Károlyt, a sirályt. Titiék körül mindig történik valami (megmenti a beszélő csótányt, Zsazsát, a sirályok segítségével visszafoglalja a szobáját, cukorkát küld fel kosárlifttel a kanyarós Ágicának), de mindig mindenki segít a másikon, és elfogadja a másik furcsaságát. Így azon sem lepődünk meg, amikor a Titi a Parkban kötetben a rév egy kedves és érzékeny révfarkas (véletlenül sem vérfarkas), illetve amikor Titinek egy világtól távol élő renete (így, n-nel) segít. A könyvet a fülszöveg 5 éves kortól ajánlja, nálunk a 8 éves is szívesen hallgatja.

Hohol Ancsa: Terka-sorozata

Ez is egy többrészes kötet, amely egy ovis kislányról szól. Terka cserfes, és mindenről van véleménye. Nálunk a Terka és a világgá ment ajándék lett a kedvenc, amelyben Terka nem azt a babát kapja meg, amelyikről álmodozott, hanem egy másikat. Hercegnő helyett egy kertészlányt. A tévedésre a kislány dühösen reagál, ezért a kertészlány csalódottságában elkóborol. Másnap azonban Terka már keresné a babáját, és a barátjával, Ottóval meg is találják más megunt játék társaságában. Tanulságos kis történet egy az ovis korosztálynál ismerős élethelyzetről.

: Terka nem csak a kislányoknak

: Terka belülről

Axel Scheffler: Csere-bere állatok

Egyszerű állatos, lapozós képeskönyv. Vagyis mégsem. Inkább vicces, de egyáltalán nem unalmas. Ugyanis itt nem arról van szó, hogy a olyan állatokról olvasunk vicces, rímes versikéket, mint a tengerimalac, az ugróegér, a gekkó vagy a botsáska. Minden oldalt félbevágtak, így magunk alkothatunk ezáltal újabb mókás kinézetű állatokat. Azt tudták, hogy a teknős felsőtesttel és tengerimalac lábakkal kinéző állat a terimalac? Vagy a papagáj fejű, botsáska lábú állat a papatsáska? Vajon ki lehet az unyhal? Remek szórakozás kisebbeknek és nagyobbaknak. Magunkkal vihetjük akár a partra is, de az unalmas buszozás, vonatozás közben is kellemes perceket szerez.

Drew Daywalt: A nap, amikor a zsírkréták fellázadtak

Maradjunk a humornál. Illetve tegyünk rá még néhány lapáttal. Ebben a nagyalakú könyvben bizony megszólalnak a zsírkréták. Levélben mondják el – ha már máshogyan nem lehet – a gazdájuknak, Duncannak, hogy miért hálásak neki, mi nem tetszik nekik, és min kellene változtatnia. Minden szín külön levelet kapott – ezáltal külön oldalt a könyvben. Ezen a könyvön mindenki kacag, sokszor az is, aki olvassa. Gondoltak már arra, hogy a citromsárga és a narancssárga zsírkréta azon veszik össze, hogy most melyikük a nap színe, mert Duncan mindkettőjükkel rajzolt már napot? Vagy hogy mennyire lehetetlennek érzi az életét egy fehér zsírkréta? Most belepillanthatunk a zsírkréták gondolataiba. Ez tényleg vicces lesz.

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

A leghumorosabb könyv a listán. Dániel András olyan olyan jól bánik a szavakkal (és a ceruzával is: a rajzai is elképesztően viccesek), hogy mindenki alig várja, mi történik a furcsán kedves, mondhatni jó értelemben tökkelütött szereplőivel. Már a Kuflik óta jó szívvel emlékszünk rá, de az, hogy rengeteg ötéves kisfiú (és természetesen kislány) álmát váltotta valóra azzal, hogy főszereplőjét a beszédes nevű Le Pattant Hotelbe küldte liftkezelőnek (a kisfiú a délutáni alvás idején, kispárnájával a hóna alatt indul el „dolgozni” az óvodából – végül is teljesen hihető). És itt bekapcsol a humorgyár. Különböző viccesebbnél viccesebb figurák jönnek, mennek a liftben. Van itt szörptolvaj űrhajós zöldbabok vagy a norvég jégkrémválogatott szövetségi kapitánya. A történet végén az is kiderül, hogy mi van a huszadik emeleten. Ha már húsz emeletes toronyház liftje a helyszín, ezt a könyvet hosszában kell tartani olvasás közben. Teljesen képtelenség az egész! Vagy mégsem?