Ne szívassuk a gyereket, olvasson nyáron azt, amit akar!

A nyár az egyik legjobb időszak arra, hogy az olvasni nem szerető gyereket megfertőzzük a betűk falásával. Megoldás lehet, hogy olyan műfajt adunk a kezébe, ami valóban érdekli. Nincs iskola, nincs elvárás, lehetünk megengedők. A hangsúly nem azon van mit, hanem azon, hogy olvas,

Nem minden gyerek élvezi a tankönyvekben fellelhető mesék, irodalmi részletek mindegyikét. Nem beszélve az egyéb ismeretek kényszerű olvasásától. Már csak azért sem, mert szükséges, elengedhetetlen, kötelező. Lehet, hogy ha az egyik nagyszülő mesélne például a dombok és hegyek közötti méretarányról, vagy arról mi a különbség a méh és a darázs között, a csendes pihenőben érdekességként, teljesen máshogy fogadná be a gyerek. Ez a trükk amúgy bevethető év közben, de nyáron ennél jóval megengedőbbnek érdemes lennünk, ha azt szeretnénk, hogy olvasson a gyerek. Eszünkbe ne jusson kényszeríteni!

Már totyogónak: programból olvasás

Az én fiam egészen pici kora óta könyvfüggő. Nem az én érdemem, ő ilyen típus. Mondom én. A környezetünk szerint, ehhez én is bőven hozzáteszek azzal, hogy egyrészt rendszeresen olvasni lát, másrészt a programjainkat is gyakran szervezem a könyvek, a történetek köré. Hogyan kezdődött? Kétévesen egy siófoki nyaralás során kiszúrta a Kálmán Imre emlékmúzeumot, húzott a bejárathoz, én meg bevittem. Nekem ismerős volt a hely, a nagymamámmal nem egyszer látogattam korábban. Innentől, tudatosan kezdtem múzeumokba, emlékházakba vinni a kisfiamat. A Magyar Nemzeti Galériába is még azon a nyáron elvittem, hogy a kedvenc képeskönyvéből ismert festményt élőben is láthassa. A kis alakú keménykötésű könyvecskét a Galéria adta ki. Az ott dolgozó tárlatvezető nénik viszont a fejüket csóválták, hogy nem rémlik nekik a festmény, ezért festő szerint sorolták be hol is lehet. Haladtunk már a kijelölt terem felé, amikor a körfolyosón a gyerek szúrta ki az óriás keretben lévő, léghajót ábrázoló egészen pici  festményt. Szinyei Merse Pál, témájával azonos című képe 1882-re van datálva.

Persze megnéztünk más képeket is. A múzeumokban sok a mesélnivaló, érdemes a kiírtakat felolvasni. Persze átköltve, egyszerűsítve, egy-egy érdekes momentumot kiemelve csak. Olyat, ami a gyereket megragadhatja. Nem leragadva semminél, hogy ne veszítse a fiatalabb a türelmét. Otthon elő lehet hozzá venni könyveket, vagy ha nincs a témában, akkor bemenni a könyvesboltba, könyvtárba és ott megkeresni. Pár sornyi plusz érdekességet, képet keresni a látottakhoz. Nekünk idei tervünk elmenni az Erwin Moser múzeumba Ausztriába. Az osztrák meseírónak saját tárháza van a Fertő-tónál.

Ugyanígy utána lehet olvasni a fürdőnek ahol jártunk, hogy a törökök mikor építették, a furcsa póknak, amit láttunk, hogy mérgező-e a csípése, annak miért nem szabad a hattyúkat kenyérrel etetni vagy hogy mitől feneketlen a Feneketlen-tó, de persze nem az interneten, a google-ban, hanem könyveket keresve hozzá. Egy-egy próbát megér, hátha rákap a molykodás ízére a gyerek.

Olvasás, mint program

Nyáron is szeretünk könyvesboltba, könyvtárba menni. A nagy meleg vagy éppen a nyári zuhé elől bemenekülni. Vagy direkt, tervezetten. A kicsi, családias könyvesboltok éppen úgy érdekesek nekünk, mint a nagyobb könyváruházak. Mindkét helyen szabad a gazda, azt nézünk meg, abba mélyülünk el, amibe csak akarunk. Órákat vagyunk képesek eltölteni. Korábban ez arról szólt, hogy csak a fiamnak néztünk könyvet, ma már külön magunknak. (De persze megmutatjuk egymásnak az érdekeseket) A tízéves fiam amellett, hogy regényeket olvas, újabban rákapott a képregényekre. Illetve megint. Három-négyévesen a legó boltból ingyenesen elhozható, rövid füzeteket olvastatta fel velem rongyosra. Már kívülről tudtam a Chima Legendái, Laval és Cragger igaz története szövegét.

A Chima legendája

– Azért szeretik a fiatalok a képregényeket, mert jobban haladnak vele, gyorsabban jutnak előre a történetben, mint egy hagyományos könyvnél. Már a nagycsoportos óvodások kérik a Marvel szuperhősös sorozatok képregény változatait – avat a műfaj népszerűségének titkába, Domány Katalin a budaörsi Fantazmagória könyvesbolt üzletvezetője. Kezünkbe adja a most kelendő, Stan Lee, Peter David párostól a Fantasztikus életem – Stan Lee képregény című kötetet. A Pókember, az X-Men, a Bosszúállók, a Hihetetlen Hulk, és további más Marvel-szuperhős megálmodója és társalkotója, a modern képregény létrejöttének történetét meséli el 192 oldalban. Vaskos kötet a Kossuth kiadótól. 

A családias gyerekeknek szóló könyvesboltban ottjártunkkor is több kisfiú keresi ezt a képregényt. Én magam kevésbé kedvelem a műfajt, viszont a tízéves fiam is nagyon lelkes, ezért megkérdezem, ő miért szeretné, hogy megvegyük:
– A film teljes képet mutat, nem kell elképzelnem, készen van előttem. Egy sima könyvben teljesen nekem kell kitalálni mi, milyen legyen. A képregényben azzal, hogy csak képrészletek vannak, ugyan segítenek elképzelni az alakzatokat, a helyszínt, a történéseket, mégis rám van bízva, hogy pontosan mi milyen legyen. Már csak azért is, mert semmi nincs se teljesen megrajzolva, se teljesen leírva. Anya, ezt most beírod a Szoknya és Nadrágba?
– Amennyiben megengeded, igen.
– Persze, hogy megengedem, ha ettől más fiú is kedvet kap hozzá!

Döntsön az olvasó

Minden olvasóval előfordult már, hogy más befejezést adott volna egy könyvnek.  Vagy akár már menet közben máshogy látta volna a történet fordulását. Az ifjúsági regények között is találhatunk már olyanokat, amiben a felhasználó maga dönthet a főhősök sorsáról és a sztori befejezésről is.
A sikeres Idődetektívek sorozat szerzője Fabian Lenk új kamaszériája az 1000 veszély is ilyen regény. Nem véletlenül közkedveltek lányok és fiúk körében olyannyira. A főhősök minden kötetben más és más helyszínen keverednek lebilincselő kalandokba, mégpedig olyan izgalmakba, amit nem más, mint az olvasó alakít, úgy ahogyan ő gondolja. 1000 veszély a szigeten, a kalózhajón, a kísértetkastélyban, a mobiltelefonnal, a kerekasztal lovagjaival, a focicsapattal, a piramisnál vagy éppen az USA-ban. Az olvasó a történet során, több helyen dönthet arról, hogyan alakuljon a szereplők sorsa, a cselekmény kimenetele. Melyik oldalon folytatja tovább az olvasást a felkínált lehetőségek közül. Így éppúgy veszélybe sodorhatja a főhősöket, vagy akár segíthet nekik kimászni egy-egy kalamajkából.

– Az egyik törzsvásárlónk igen csalafinta volt – meséli cinkosan Kati – hamar rájött arra, hogy pár lépéssel, pillanatok alatt kivégezheti az egyes szériákat. Az anyukája igyekezett rávezetni őt arra, hogy nem az a lényeg, hogy azonnal túl legyen a sztorikon, hanem inkább az, hogy most kizárólag rajta áll, hogyan alakuljon a történet – meséli az üzletvezető, aki pont az ilyen vásárlói történetekért szereti a munkáját.

Nem csak lányoknak, nem csak fiúknak

Ugyan vannak könyvek, amik inkább lányoknak, vagy inkább fiúknak szólnak, de mégis mindkét nem olvassa. Ilyenek Balázsy Panna könyvei is. A hat részből álló igazán lányos, pasztell cukorkaszínű borítójú sorozata a Szandra és a 3. b. után most előrukkolt a folytatással a Szandra és a csajok sorozattal, ami már az ifjúságról, a hatodikos lányokról szól. Az első rész, a Csini már elérhető a könyvesboltokban. – A hatodikos korosztálynak szól, de már a másodikosok is kérik a szüleiktől. És nem kizárólag lányok viszik, a fiúkat is leköti – ossza meg a tapasztalatait velünk Kati.

Balázsy Panna: Szandra és a csajok – Csini?!

Hasonlóan a Varga Szilárd: Lele ​és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban meséhez. Kati egy kissé ijesztő külsejű könyvet tartva felém, megelőz: – Elsőre talán kicsit félelmetes a sötét külseje és a gyerekfejek sziluettje, de annál szebb mesét takar.
Nyolcévesek kortól önálló olvasásra ajánlott, leköti és fenntartja az olvasó gyermek figyelmét. A főszerepben a solymári nagyszüleiknél nyaraló hat és nyolcéves testvérpár, akik a közeli mocsárban egy más világra lelnek, ami egy rövid ideig fogva tartja őket. Igazi magyar mágia: táltosokkal, varázslókkal és javasasszonyokkal. A szerző azoknak ajánlja ezt a könyvet, akik szeretik, ha a hagyományainkra és kultúránkra épül egy történet.

Varga Szilárd: Lele és Lilla kalandjai a bűzös mocsárban

Kamasz témákon és azon túl

A kicsi, kuckós könyvesboltokra általában igaz az, amiért a Fantazmagória könyvesboltban is szeretünk lenni, hogy az eladó hagy bennünket hosszasan nézelődni, lapozni vagy akár bele is olvasni abba, ami felkelti a kíváncsiságunkat, ugyanakkor, ajánlást is nyújt, ha bizonytalanok vagyunk. Kati ezúttal éppen kamaszoknak sorakoztat fel könyveket:

A zöld borító önmagában feltűnő, a függőlegesen kettéosztott borítókép pláne az, a teáscsészével és a kávés bögrével. Majd kiderül, a tartalma is értékes. Maksai Kinga első műve a Mia és Maja, a Cerkabella kiadótól kerülhet a könyvtárunkba. Nem csak a gyerek, hanem a felnőtt polcára is. Az ajánlók szerint, szépen megfogalmazott, magával ragadó ez az ifjúsági regény, ami egy fiatal lány és egy harminc évvel idősebb nő barátságáról szól. Már ez önmagában egy nagyon bájos és nem mindennapi kapcsolat. Pedig lehetne az is. A két nő találkozása felveti a zaklatás, a pánikroham, a titkolózás, a gyász, a magány, és a testvérügyek kérdéseit, de nem feltétlenül válaszolja meg azokat. A kritikák szerint ettől hiányérzete keletkezik az olvasónak. Pedig talán nem is baj, hogy nem ad sem egyértelmű magyarázatot, sem megoldást, sem állásfoglalást, inkább csak felhívja a figyelmet a problémák létezésére. Bízva abban, hogy a gyerek még tovább olvas a kérdéses témában, vagy éppen a szüleivel kezd el erről beszélgetni.

Maksai Kinga: Mia és Maja

Míg a lányok ismerkednek a Mia és Majával, Kati egy másik kupac könyvvel érkezik, de most egyenesen felém, a Scolar kiadótól.  – Ezeket jobban szeretem azoknak a fiataloknak ajánlani, akik a szüleikkel érkeznek. Nehéz fajsúlyúak – teszi így le azokat elém. Fogom az elsőt, a tartalomjegyzékkel kezdek. Megfeszül a hátam: nem semmi téma. A második, a harmadik és a negyedik sem. Nem elég a tartalomjegyzék, bele kell olvasnom. Valóban úgy van, ahogy Kati mondja. Talán nem is baj, ha előbb szülőként kiolvassuk azt, amit a kamasz gyerekeink már maguk választanak, vagy ha nem szeretnek olvasni, ezekre a témákra egészen biztosan felkapják a fejüket, és nekigyürkőznek. Mikre is? Mint például arra, hogy mi a semmi vagy mi a minden, na meg mi lenne, ha kitörne a háború? Tizennégy éves kortól ajánlottak. Ilyen például a dán Janne Teller: Semmi című írása, ami ízekre szed filozófiai, erkölcsi és generációs problémákat egyaránt. Első olvasatra igen depresszívnek tűnik. Az is. De mégis elképesztően jó! Nagyon röviden arról szól, hogy Pierre, mielőtt kilépne az osztályteremből, hogy oda soha többet vissza se térjen, még kijelenti: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Ezt az igen elgondolkodtató mondatot az osztálytársai nem is engedik el a fülük mellett, és bizony elkezdenek mindent összehordani, aminek szerintük értelme van. Ám ez a gyűjtés a Fontos dolgok halmán már nem csak ártatlan szívüknek szóló tárgyak, hanem már jóval több. Képesek lennének bármit és bármijüket feláldozni az Értelem hegyén, ha a szüleik nem avatkoznának bele. Mert már muszáj.

Janne Teller írónő Minden című alkotása sem szerez kevesebb meglepetést, sőt okoz bennünk elég sok frusztráltságot, hasonlóan a Semmi írásához. A Mindenben nyolc történet olvashatunk, – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről. Az írónőről érdemes tudni, hogy eredetileg makro-közgazdasággal foglalkozott. Az ENSZ és az Európai Unió kötelékében részt vett különböző konfliktusok megoldásában szerte a világon, különösen Afrikában. Ezt tudva, nem is váratlan, hogy a fiataloknak képes a hadakozásról is írni: Ha háború lenne nálunk címen. Ebben ferde tükröt tart, a véléménye szerint, elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják beleképzelni magukat mások helyzetébe. Egészen pontosan a menekültek helyzetébe. Előhozakodik a problematikával kertelés nélkül: mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene például Egyiptomba menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? és más hasonló kérdéseket feszeget. Mindezt a főhős tizennégy éves fiúnak indítványozza, akinek a nevét nem is tudjuk meg. Mert nem számít, az írónő a névtelenséggel is jelzi, hogy bármelyikünk is lehetne meneült. A magyar kamaszoknak azért is nagyon érdekes, mert, bár egy dán és egy magyar fiatal világa eltér egymástól, Janne Teller a magyar viszonyokra szabta a történetet: a könyvecskében felmerülő fiktív konfliktus Magyarország, Ausztria és Szlovénia között éleződik ki. 

Az összeállításhoz köszönjük a budaörsi Fantazmagória könyvesboltban Domány Katalin segítségét! Aki szintén arra bíztatja a szülőket, hogy ne szívassuk a gyerekeinket, viszont segítsünk nekik megtalálni azt a műfajt, terjedelmet, témát, amit valóban szívesen olvasna a gyerek, hogy valóban rákaphasson a betűk, a szavak és mondatok titokzatos világára!

Kép: Fantazmagória

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!