Akadályok a labirintusban: Felkészülten kirándulni
Az idei tavasz nem igazán kedvezett a csatangolásnak. A hirtelen beállt és tartósnak igérkező jó időben viszont bátrabban indulhatunk messzebbre is akár. Várost nézni, erdőt járni, tópartra kavicsot dobálni. Mi is így tettünk, meg sem álltunk Ópusztaszerig, a rutinunkat viszont otthon hagytuk.
Nagyjából évente egyszer utazunk el közösen, vagy találkozunk valahol gyerekestül. A leggyakrabban Balatonfüreden sétálunk, hajókázunk és egészen biztosan fagylaltozunk együtt. Idén viszont teljesen más irányba indultunk. Ópusztaszerre mentünk, nem a híres Feszty-körképet megnézni, hanem a Csillagösvény Labirintushoz kirándulni. Na igen, a kiválasztott úticéljaink inkább szólnak már a gyerekekről, mint rólunk. Hiába, több mint tíz év telt el azóta, hogy egy szerkesztőségben ülve, munkatársként és barátnőként jóval szabadabb fantáziával és kötöttséggel tervezhettük a programjainkat. Szülők lettünk, és ma már teljesen másról szól egy kirándulás, mint korábban. Ezúttal egy harmadik család is velünk tartott. Így összesen hat felnőtt és hét gyerek kelt útra. A legfiatalabb egyéves, a legidősebb 10 éves. A menetfelszereléshez két babakocsi is tartozott. Na meg számtalan hátizsák.
Kár görcsölni az indulás miatt
Indulás reggel nyolckor! Biztosan? Na, igen a gyerekek elindulásnál jelentős hátráltató tényezőt jelentenek. Minél többen vannak, annál inkább. Szerintünk, ebből kilenc óra lesz. Ha nagyon utána gondolunk, akkor szerintünk egyikünknél sem volt jellemző, hogy képesek lettünk volna csak azért extra korán kelni, hogy dugót, tömeget elkerülve hamarabb odaérkezzünk valahová. Na, és azóta, hogy gyerek nélkül kirándultunk eltelt már tíz év. Sőt, azt is észrevettük, hogy mindketten egyre nehezebben vesszük rá magunkat az indulásra, mióta anyák lettünk. Nehezebben megy a készülődés. Ráadásul mindketten rendre otthon felejtünk valamit. Egyikünk (Helga) még azt is elmondhatja, hogy a gyerekek számával egyenesen arányos az utazás előtti előkészületre fordított idő. Nehezebben megy a készülődés, hiszen minden egyes gyereknek külön kell csomagolni úti csomagot, úgy mint hosszú ujjút, váltás nadrágot, esőkabátot – még kánikulában is, mert ugye bármikor történhet bármi. És mindezek mellett mindketten saját jogon is nehezen készülődők vagyunk. Már az ébredés is nehezen megy. Az órát nem hozzánk fogják igazítani, az fix. Akik hozzánk hasonlóan a lassan készülődők táborát erősítik, azoknak megnyugtatásul annyit tudunk mondani, hogy nincsenek egyedül, és nem késnek le semmiről. Legfeljebb később érkeznek meg a helyszínre. Emiatt azonban kár görcsölni.
Egyébként is már egy kölyök is képes megakasztani a jól kitalált menetrendet. A gyerekek már csak ilyenek, tuti, hogy induláskor kell elmélyedniük a színezésbe, a legó építésbe, a mesenézésbe vagy éppen önti le magát üdítővel, vagy jön rá valamelyikre a hascsikarás, ami bizony akár többkörös WC-én töltött láblógatást is jelenthet. És az sem kizárt, hogy ugyan időben el tudunk indulni, de útközben többször meg kell állni, mert valamelyik kölyök gyomra nem bírja az utazást. Így már letettünk a reggel nyolcas induláskor, és annál jobban örülünk egymás üzenetének negyed tízkor, hogy mindketten családostul sikeresen elindultunk.
Valami mindig otthon marad
Na igen, ha a tél túl sokáig vendégeskedett, és a tavasz is inkább ősznek mutatkozott, akkor a hosszú hidegben, könnyen kiesik az ember a kirándulás rutinjából, és felejt otthon valami olyat, ami egy nyári utazáshoz elengedhetetlen lenne. Egyikünknél a naptej fogyott ki – vagy volt túl sok, és a férj szemébe is került, ami így legalább nem égett le a tűzőnapon –másikunknál jó lett volna egy ragtapasz a cipő törte sarokra, nem beszélve a sapkáról, ami a gyerekeknél nyáron elengedhetetlen kellék. Azzal viszont végképp nem számoltunk, hogy a sövényből épített labirintus tele lehet szúnyoggal, vagy ahhoz hasonló rovarral, ami bizony csíp. Kicsit és nagyot egyaránt. Kis lábujjtól a fejbúbig bárhol. Nem ártott volna hozni ellene valamit, tartva az allergiás reakcióktól. A rovarcsípés már így is okozott korábban gondot egyik-másik gyereknél. Ahogy a csapat egy része még ételallergiás is, de a mentes étkezéssel nem volt gond, erre igazán felkészülten vágtunk neki az útnak.
Mindenesetre összegeztük, mit nem szabad(na) otthon hagyni:
– enni és innivaló, a melegben számoljunk több itallal az átlagos igényünknél
– váltás ruha (az alsóneműtől kezdve. Nem túl egészséges, se nem komfortos leizzadva egy légkondis étterembe, múzeumba stb belépni. Rossz időben akár cipőt is, a gyerekek képesek bármikor belecsúszni a Balatonba. Tapasztalatból mondjuk)
– sapka, kendő vagy valamilyen könnyű fejfedő, ha sokat tartózkodnánk a napon
– naptej leégés ellen, és ha beüt a ménykő, akkor leégésre való gyógyír
– rovar elleni riasztó és védőszer szúnyog, darázs és méhcsípés ellen
– kullancs elleni riasztó és védőszer
– ragtapasz, kevés kötszer, betadin spray vagy valamilyen sebfertőtlenítő, horzsolás gyógyítására szolgáló krém
– mobiltöltő
– nedves törlőkendő, papírzsebkendő, WC-papír
– toll, papír (valamit biztosan fel kell írni)
– allergiásaknak antianyag
Babakocsival behajtani szabad?
Sokkal inkább nehezítő körülmény, ha az utazás célpontja nem annyira családbarát, amilyennek gondoltuk. Így jártunk mi is Csillagösvény Labirintussal. Három család, különböző igények. Több a nagy, önjáró gyerek, akik amint kiszabadulnak az utazás után az autóból, máris szaladnának. Ha azonban vannak kicsik, vagy nem is olyan kicsik, de olyanok, akik kevésbé bírják a meleget, akkor jól jöhet a babakocsi a pihenésre. A rutinos kirándulóknál természetesen lapulhat babahordozó is, és jó is, ha van, mert kis helyen elfér, így bármikor kéznél lehet. A hirtelen jött kánikula és a már éppen totyogó korból kinőtt, de még sokszor elfáradó nagyobbacskák súlyát viszont nem biztos, hogy mindenki elbírja. Így jön képbe a babakocsi, amely mint a labirintus egy pontján kiderült, nehézkesen használható. Ugyanis a zölden kanyargó ösvényeket több kikerülhetetlen lépcsős híd – babakocsival akadály – tarkítja. Okuljanak a mi hibánkból, és kérdezzenek utána, (bárhova is kirándulnak) hogy babakocsival is járható e a terep. Mi ennek ellenére jól éreztük magunkat, igaz, nagyon elfáradtunk. És végül is mi anyukák megosztottuk a feladatokat: egyikünk az aktuális gyereket, másikunk a babakocsit, a harmadik a babakocsiban még elhelyezett egyéb holmit –, mint több liter ásványvíz, nassolnivaló – vitte.
Finom halászlé, rossz szájíz
Mivel szeretünk jókat enni, nálunk a kirándulás együtt jár a környék éttermeinek felfedezésével. Vagy ha visszajárók vagyunk egy-egy térségben, vannak olyan bizonyított vendéglátóhelyek, amelyeket rendre felkeresünk. Nem muszáj külföldre utazni ahhoz, hogy új ízeket kóstoljunk. Ha pedig bevált az étterem, mert jól főznek és kedves a személyzet, szívesen térünk vissza hozzájuk, akár ismerőseink, barátaink társaságában is. Ha már autóba ültünk, és két órát autóztunk Ópusztaszerre, onnan csak egy ugrás Szeged, ahol kihagyhatatlan a halászlé. Kérhetünk pontyból, afrikai harcsából, szürke harcsából készültet, vegyes hallal főzöttet. Tányérban vagy bográcsban. De a hal ízletes sütve is, vagy paprikásan készítve, szintén többféle halból – fogas, süllő, lazac –, az éttermek minden igényt kielégítenek. Hozzá a köret is választható ízlés szerint. Plusz jó pont, ha egy étterem arra is figyel, hogy sült krumpli gyanánt nem mélyhűtött terméket rak az asztalra a vendég elé, hanem újburgonyából, frissen készíti el azt. Illetve ha a harcsa-, és pontypaprikáshoz is ajánl többféle köretet, mint a falusi nudli vagy a kapros juhtúrós puliszka. Az is dicsérendő, ha az ételallergiás vendég is jól lakik. A halászlében a pirospaprika lehet kérdéses – bármilyen hihetetlen, egy nem jó minőségű pirospaprika őrlemény tartalmazhat búzaszármazékot –, egyébként a legtöbb allergiás fogyaszthatja. Biztonság kedvéért saját kenyeret csomagoljunk magunknak otthon indulás előtt. Az már kevésbé vet jó fényt egy vendéglátóhelyre, ha át akarják verni a vendéget. Mondjuk két deci bor helyett két litert számláznak ki, vagy a kancsó bodzás limonádé helyett egy kancsó szörpöt is, amelyről ugyan volt szó rendelésnél, mégsem hozták ki. Hiába a finom halászlé, ez a hozzáállás rossz ízt hagy maga után.
A közös utazást három autóval könnyítette a folyamatos messengerezés, nem csak azt követtük így, hogy ki hol jár, hanem azt is, hogy kivel-mi történik az út során. Már az indulás pillanatát is megosztottuk egymással, illetve azt is, ki-hol áll meg pihenésre, és miért. Sajnos a rosszullét sem kímélte a csapatot. Izgultunk is az ok a gyerek nem jóllétét valami betegség vagy maga az utazás adta. És megosztottuk azt is, ki mit látott az út során, a legelésző tehenektől kezdve, a szürkemarhán át, mind a huszonegy őzikéről is értesítettük egymást, a pacikról nem is beszélve.
Szerzők: Karóczkai-Müllner Helga és Polgár Ágnes
Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!
arról 
