Szoknya és nadrág: Hosszú hajú fiúk, rövid hajú lányok

Ha csak azt a két színt mondom ki, hogy kék vagy rózsaszín, mindenki tudja, hogy kikre is gondolhatok. Általánosságban a kék a fiúkat, férfiakat, a rózsaszín a lányokat, nőket jelképezi. A hajunk ugyanúgy meghatározó szerepet tölt be abban, hogy kik is vagyunk valójában. A színe mellett a hossza is számít. Számít?

Gyerekkoromban nem is volt kérdés, hogy rövid vagy hosszú hajam legyen. Csakis a rövid jöhetett szóba, mert így erősödnek a hajszálak. Legalábbis a szüleim ezt sulykolták rendületlenül, én pedig kénytelen voltam beletörődni, hogy maradok rövid hajú kislány. Copfok nélkül. Pedig óvodásként vágytam a hosszú hajra. Talán mert akkor ha belefújt volna a szél, az arcom körül repkedtek volna a tincseim. A szoknyától viszont idegenkedtem.

Nadrágos kislány voltam, mert az sokkal kényelmesebb. Egy szoknyában tudni kell viselkedni, míg a nadrág megengedi a viselőjének, hogy szabadon szaladgáljon annak tudatában, hogy nem látszik ki semmi illetlen a ruhája alól. A hajamat csak általános iskolás korom előtt kezdtem el növeszteni, amikor kaptam egy fekete alapon zöld és fehér virágokkal applikált hajpántot. Persze a szüleim később bevallották, hogy az óvodáskori rövid hajúságomnak sokkal inkább a praktikum volt az oka, nem pedig a hajszálerősítés.

Gatyában is lehet babázni

Számít a szín és hossz? Szerintem nem. A rövid haj és a nadrágos szerelés ellenére ízig-vérig kislány voltam. Ugyebár gatyában is lehet babázni. Az öltözködés és a haj azonnal szembetűnő, maghatározó lehet a megítélésben. És persze az általánosítás alapja is. Egy átlagos kisgyerekről valamiért nem sokat változott az elképzés. A lányok lehetőleg legyenek szoknyában, hosszú hajukban masni, és nem hiányozhat róluk valami rózsaszín. A fiúk ruhája szinte csak kék, esetleg barna lehet, és természetesen rövid hajat hordhatnak. Mindezeket nem én találtam ki, hanem anyaként úgy tapasztaltam, most is ez az elvárás. Ha valaki picit is kilóg a sorból, magyarázkodhat.

Gatyában is lehet babázni

Rózsaszínt csak nyomokban tartalmaz

A kisgyerekes szülőknek biztosan ismerős a szituáció. – Jaj, de aranyos, kisfiú? A babakocsiban, vagy a kismotoron pedig egy teljesen rózsaszínbe öltöztetett kislány ül. Vagy (igaz történet alapján): de szép vagy, ha nagy leszel, tetszel majd a fiúknak. Anya válasza: egyébként kisfiú. Játszótéren, áruházban, de akár az utcán, vagy bármelyik üzletben lejátszódhat hasonló jelenet, ahol emberek megfordulnak.

Még mindig él az elképzelés az igazi kisfiúkról és igazi kislányokról. Legalábbis mi is így tapasztaltuk. Ha a megjegyzést tevőknek lelepleződik a tévedésük, sokszor megpróbálják helyrehozni a helyrehozhatatlant. Mondjuk: ó, elnézést, úgy láttam, hogy kék nadrágban van. Anya mindeközben (persze csak magában morfondírozik, mert mondani minek): ezt miért fontos megjegyezni? Hiszen mi, felnőtt nők is elég gyakran bújunk nadrágba. Egyébként a kék nadrágon elég jelentős a virágok száma, így fiúra rá sem adnám.

De hallottam már ilyen magyarázkodást is, szinte felháborodva: nincsen fülbevalója. Esetleg: de hát szürke sapkában van. Akiről szó van pedig történetesen kislány, és miért ne hordhatna nadrágot, vagy éppen szürke ruhadarabot? Ha már a színeknél tartunk. A rózsaszín mióta csak és kizárólag a lányok színe? Vagy máshonnan közelítve: egy lány csakis attól lány, ha valamilyen rózsaszín ruhaneműt hord? A kéket sem sajátították ki a fiúk, férfiak. Sőt, igenis lányos szín. Gondoljunk csak a kékfestő ruhára.

Bevallom, hogy a majdnem hároméves lányunk gardróbja rózsaszínt legfeljebb nyomokban tartalmaz. Helyette inkább bézst, szürkét, kéket, feketét (igen, tényleg feketét), pirosat, sárgát. Nem kerüljük a rózsaszínt, egyszerűen jobban tetszik a többi szín. De ennek tényleg ekkora jelentősége van?

Nem fiú lány. Anya lánya.

Hosszú hajú fiúk, rövid hajú lányok

A másik örök téma a színek mellett: a haj. Hosszú, rövid. Milyen a formája? Szembe lóg, vagy sem. Persze, tudom: a haj szembetűnő az embereken. Nálunk viszont ez is állandó magyarázkodásra ad okot. Két fiam van, akik hosszú hajat hordanak. Nem mellesleg a férjem is hosszú hajú. Én három évvel ezelőtt döntöttem a hajnövesztés mellett (miután tiniként levágattam nagyon rövidre a sokáig növesztett, hátközépig érőt), de jelenleg csak vállig ér. A lányunk rövid bubit hord. Nem hinném, hogy ez egyedi jelenség, mégis rendszeresen téma idegenek körében. Így úgy tűnik, hogy hajászati szempontból szabálytalan család vagyunk.

Érdekes, mert úgy tapasztaltam, hogy a haj hossza inkább a fiúk esetében mérvadó. Vagyis az utca embere velük foglalkozik többet ilyen aspektusból. Bár ezzel kapcsolatban végül is inkább pozitív visszajelzéseket kapunk, és fürdünk a bókokban. Például számtalanszor hallottuk az alábbi mondatot teljesen idegenektől: olyan szép, hogy lánynak is elmenne. És amit mi ebben a helyzetben magunkban gondolunk a kéretlen bókot osztogatókról: köszönjük szépen a dicséretet, de jobb, ha inkább nem mond semmit. A fiúk már nem bízzák a véletlenre, és sűrűn előfordul, ha méregetik őket, hogy minden kérdés nélkül közlik, ők bizony fiúk. Még az sem számít, ha az apjukkal vannak. Ilyenkor is gyakran titulálják őket a hajhossz alapján lánynak. Mit sem számít az őket kísérő hosszú hajú apuka.

Variációk hajra

Ha ennyit beszélek erről, akkor talán adódhat a kérdés, hogy miért is nem vágatjuk le a fiúk haját, igaz? A haja hosszát mindenki maga választja meg a családban. Ők így szeretik. És különben is, miért ne lehetnének a fiúk hosszú hajúak, a lányok rövid hajúak. Nem a hajuk hossza határozza meg, milyen emberek.

Kép: Tamás-Vancák Adrienn és a családi fotóalbum

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga