Ugye apa nem Ronaldo?

A kicsik még tátott szájjal és őszintén csodálkoznak rá a világra. Kérdeznek és megállapítanak. Közlik a gondolataikat. Mi szülők pedig igyekszünk mindezt jegyzetelni és megőrizni. Egyfajta összegzése ez a gyerekkornak, amelyet mindig jó visszaolvasni. Most éppen a gyereknap apropóján.

Nincsen édesebb és kedvesebb a gyermeki beszédnél. Még akkor is így van, ha a szóban forgó kiskorú szája egész nap be nem áll. Kérdez, megállapít, összefüggéseket keres. Felfedezi a világot. Talán sokan gondolják úgy, hogy ez néha sok(k), és visszasírják a gagyogós időszakot, hiszen akkor még csönd volt. Szerintem pedig izgalmas korszak ez. Amikor már tud beszélni, és szívesen osztja meg velünk is, hogy mi jár a fejében. Lesz ez majd máshogy is.

Ők mondták

Három gyermekünk közül a két idősebb későn szólalt meg. A legidősebb beszédfogyatékos, így különös öröm számunkra, ha beszél. Szerencsére ez a nehézsége egyáltalán nem hátrány, szívesen mesél arról, ami éppen foglalkoztatja. Mert ez a lényeg. A mindennapjaik, az ő vágyaik, elképzelésük a világról – ezek mind megjelennek azokban az egyszerű mondatokban, amelyet a gyerekeink kimondanak. Egyfajta összegzése ez a gyerekkornak, amelyet meg kell őrizni, hogy bármikor felidézhessük. Olyan hamar felnőnek. A gyereknap apropóján összegyűjtöttem három gyermekünk megszólalásainak termését az utóbbi hetekből. Úgy, ahogyan elhangzott. Emlék ez arról, hogy ők hogyan élték meg ezt az időszakot. Visszaköszön mindaz, ami éppen foglalkoztatja őket.

Ők mondták: Örs 8,5, Bonifác 5, és Kisanna majdnem 3 éves. Megszólalásaikat a saját megjegyzéseimmel is kiegészítettem. Hiszen a gyermeki vágyakat mi szülők valósítjuk meg. Legalábbis, törekszünk rá.

Piknik a világvégén

Bonifác mondja. Anya, a világ vége nagyon messze van. Piknikezünk ott?

(Hát természetesen. Hol máshol? Már indulhatunk is. Bár a világ vége lehet akár a játszótéren, a közeli réten, vagy egy kedves barátnál. Így már nem is olyan elképzelhetetlen, nem igaz?)

Csak hozzáállás kérdése

Én: Kisanna, kérsz inni?

Ő morcosan, hüvelykujja a szájában azonnal rávágja: nem.

Egy pillanat sem telik el: anya, szomjas vagyok. Kérek inni.

Ugyanő. Felszólítással közli: inni.

Én: hogyan mondjuk ezt szebben?

Kisanna: szépen adjál inni.

(Mi mást írhatnék: az élet egy éppen dacoló kétévessel kihívás. Már várom a kamaszkort. Ja, mégsem.)

Eper vagy hüvelykujj?

Epret eszem. Kisannát kérdezem, kér e, mivel érdeklődve nézi. A válasza: nem, inkább cumizom. Az ujjam finomabb.

(Az ízlés kérem már gyerekkorban kialakul, ez nem vitás. Ha a kétes kinézetű élelem nem bizalomgerjesztő, két hüvelykujj  mindig kéznél van. Logikus.)

Nyelvújító

Kisanna elkámpicsorodva: Boni bántogat.

Szintén ő: fáj a pocam (pocakom).

(Fő az egyszerűség. Kétévesen Kazinczy nyomában. Ő kimondta, mi felírtuk. És azóta is használjuk így ezeket a szavakat.)

Öntudat

Mondjuk Kisannának: te kislány vagy.

Ő, morcosan: nem, Kisanna

(Szintén a kétéves logikája jelenik meg ebben a két szóban. Öntudatosan állítja, hogy ő bizony nem kislány. Tessék a nevén szólítani. És milyen igaza van. Lényegre törő, határozott jellem. Maradjon is így.)

Vajon ki kopogtat?

Én: Bonifáchoz ma átjön Levente.

Kisanna: Ronaldo mikor jön?

(Nemhiába bukkan fel több megszólalásban Ronaldo neve. A neves focista nálunk az elmúlt hónapokban állandó vendég. No, nem a vacsoraasztalnál. Örs csak róla beszél. Így mit tehet a szófogadó kishúg? Meghívná vendégségbe. Azért meglepődnék, ha egyszer tényleg becsengetne. A focilabda mindig kéznél van, talán nem unatkozna.)

Vállalkozó szellem

Apa olvassa a fiúknak a Harry Pottert: … és Dumbledore bezárta az ajtót.

Kisanna (aki semmiből nem maradhat ki, amit a testvérei csinálnak): mi kinyitjuk.

(Na tessék, újra a határozottság. Bármit kinyit. Még egy varázslók által bezárt ajtót is. Ez valamit csak jelent. Remélem.)

A városban

Egy budapesti kiruccanáson Kisanna rácsodálkozik a járművekre.

Szerinte: a metró kijött a fekete lyukból. A villamos a miénk. Azzal megyünk haza.

(Tudom, hogy a villamoson aztán tényleg mindannyian elférnénk. De sajnos nem hozhattuk haza. Nem fér be a garázsba.)

Harry Potter köztünk jár

Elszáll felettünk egy repülő. Kisannát kérdezem, hogy ki vezeti a repülőt.

A válasza: Harry Potter.

(Na igen, a másik gyakran hallott figura az életünkben. Egy kétévest nem lehet megvezetni. Naná, hogy tudja, hogy kicsoda Harry Potter. És azzal is tisztában van, hogy manapság már senki nem használ seprűt. A varázslók is repülőn utaznak.)

Magyar foci

Örs: menjünk el egy Juventus meccsre.

Én: előbb inkább egy közelebbire.

Örs: Jó, de Ronaldo akkor igazoljon át Magyarországra. Tanuljon meg magyarul. Így nem kell messzire utaznunk. És akkor a magyarok nagyon erősek lesznek.

(A gyerekek a lehető legegyszerűbben közelítenek a dolgokhoz. De tényleg: talán itt már csak Ronaldo segíthet.)

Logikus következtetés

Már sötétedés után autózunk a városon kívül. Mondom a gyerekeknek, hogy ott egy róka. Észre is veszik. Kisanna megjegyzi: ugye nem jön be mihozzánk? Bonifác: nem tudja, hol lakunk.

(Végül is logikus következtetés. Mi biztos nem árultuk el neki.)

A jövő

Kisanna: ovis leszek. Anya is oda jár majd velem.

(Pedig én ennek tényleg örülnék.)

A tudomány mindenek előtt

Örs, mielőtt elkezdi kitölteni a matek feladatlapot: felírhatom a hologrammomat is?

(Akinek olyan szuper tanítónénije van, mint nekünk, annak még ez is sikerülhet. De ha nem, mi akkor is nagyon büszkék vagyunk rá.)

A kétévesek világa

Ez milyen színű? Ugye kék (és amúgy tényleg az). Ugye apa nem Ronaldo? (na tessék, már megint Ronaldo, a válasz egyébként nem) Miért megyünk a játszótérre? Miért jön a nagyi? Miért eszünk fagyit? Miért nyomjuk meg a gombot?

Miért vitte el a szerelő a mi autónkat? Mert elromlott? Miért? Visszahozza?

(Kérdez, kérdez és kérdez. Van, hogy meg is válaszolja magának, de az biztos, hogy mindent tudni akar.  Mennyi minden jár a fejében. Szeretjük hallgatni a csacsogását.)

Kép: Pixabay

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!