Megnyerőnek lenni kitárulkozás nélkül: félsiker

Munkainterjú, ártárgyalás, bemutatkozó találkozó, projekt megbeszélés, mind-mind olyan helyzet, ahol úgy kell önbizalmat keltenünk a másikban, hogy nem nyílunk meg a másik fél előtt túlságosan, hiszen van egy ránk tartozó magánéletünk.

Ezekben a helyzetekben, még ha pontosan tudjuk is, hogy mit csinálunk, mégis viselkedhetünk ügyetlenül, azért, mert bármit teszünk, elsőre úgy tűnik, hogy a kocka már el van vetve. Tehetünk bármit, nem tudjuk boldoggá tenni a tárgyaló partnerünket. De mégis mit tehetünk?

A legfontosabb amit tehetünk, hogy rögzítjük magunkban, hogy ez a megbeszélés nem más, mint munka. De nem az életünk. Legfeljeb csatát nyerhetünk vele, nem egy háborút. Ha képesek vagyunk magunkba a helyére tenni, hogy ez csak egy munka, és így felvázolni magunkban, hogy milyen eredményt szeretnénk elérni, azzal már szűkítjük a fókuszunkat a sikerre. Gondoljuk át azt is, mi történik akkor, ha nem áll módunkban úgy tárgyalnunk, ahogyan mi szeretnénk, mert tehetünk bármit, az üzleti partnerünket nem tudjuk perpillanat boldoggá tenni. Képzeljük el a találkozót előre, menjünk végig lépésről lépésre, milyen helyzetek jöhetnek elénk. Minél több verziót vázolunk fel magunk előtt, annál több választ alkotunk, a még fel nem tett kérdésekre, kifogásokra, kérésekre.

Akadályba ütközve

Tegyük világossá a helyzetet a magunk számára, amennyiben nem kedvező választ kapunk. Kérdezzünk rá egyértelműen a miértekre, az okokra, ott helyben, hogy orvosolni tudjuk a kifogásokat. Nézzük meg, hogyan folytatható úgy a megbeszélés, még ha vitába is fajult, hogy egyértelműen kiderüljön az elutasítás oka? Az egyenesen feltett kérdések meglepik a tárgyalópartnert, mert határrozottságot sugallnak. Ha megkérjük a másik felett, hogyan tudnánk tovább lépni, azzal előkészítjük a terepet arra, hogy kzös variácikat találjunk ki amegoldásra.

Ne a magunk szemszögéből keressük a megoldást, hanem tartsuk szem előtt a másik fél érdekeit. Hagyjuk, hogy a tárgyalópartnerünk a maga elképzeléséről beszéljen, hogy minél több információ álljon a rendelkezésünkre ahhoz, hogy mi tudjuk a legjobb lehetőséget kínálni.

A nyugalom önbizalmat mutat

Még ha úgy tűnik, hogy sehogy sem tudunk megfelelni a másik félnek, vagy nagyon kötekedik,  nem nyitott felénk, akkor is igyekezzünk nyugodt marani. Minél inkább kontroll alatt tartjuk magunkat, annál inkább vagyunk képesek tiszta fejjel gondolkodni. Ha meglep egy túl bizalmas, szemtelen, merész, kötekedő kérdés, megnyilvánulás, akkor ne válaszoljunk azonnal. Kérjünk nyugodtan egy kis időt arra hivatkozva, hogy át kell gondolnunk a feleletünket ahhoz, hogy megfelelő válasszal élhessünk. Bármilyen meglepő, ezzel nem bizonytalanságot, sokkal inkább bizalmat keltünk a másik félben, hiszen azt látja, hogy nem esünk pánikba, a stresszt jól tudjuk kezelni és valóban a legjobb helyzetre törekszünk.

Direkt támadással szemben

Van, hogy már az első perctől érezhető, hogy érdekütközésről, rivalizációról, ellentétes gondolkodásról lehet szó, borítékolva van az elutasítás. Ilyenkor sem szabad megfutamodni, ebben a helyzetben is a higgadtság az, ami a legcélravezetőbb. Kérjük, hogy tárgyalópartnerünk vázolja fel, mit vár el tőlünk, és miért gondolja, hogy mi nem tudnánk teljesíteni azokat? A nyílegyenes kérdések itt is határozottságot keltenek. Ráadásul meggnyugtatja a másik felet, hogy igen képesek vagyunk megfutamodás nélkül beszélgetni. Annak ellenére, hogy a találkozó érdekei mások lennének, nyugodtan mondjuk el a saját céljainkat is, ezzel is jelezve a szakértelmünket, a döntési kompetenciánkat  a másik felé.

Fontos, bárhogy alakuljon a megbeszélés tényleges vége, mi mindenképpen úgy jöjjünk el onnan, hogy mi barátságosan viselkedtünk, a helyzethez mérten korrektek maradtunk.