Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek

Néha jó egy kicsit kiszakadni a mindennapok szürkeségéből, és elszaladni jó messzire. De merre? És mit kezdünk magunkkal, ha ránk szakad a végtelen szabadság?

Ha van valami, amelyet már egygyerekes anyaként is a saját bőrömön tapasztaltam, az az, hogy az idő a kulcsa mindennek. Nem is feltétlenül arra gondolok, hogy minden tevékenységet időkeretek közé kell szorítanunk, és órával a kezünkben kell elvégeznünk a napi feladatokat. Hogyisne! Nem vagyunk mi gépek. Bár olykor mi is lemerülünk. Anyaként nem vagyok híve a szoros napirendhez szoktatáshoz. Értem és elfogadom, hogy ez miért jó, és valamelyest nálunk is kialakult egyfajta rendszer, de korántsem olyan szigorúan, ahogyan másoknál láttam. Például az ebédet nem mindig ugyanabban az időben kezdjük el, ahogyan az sem katasztrófa, ha valami miatt csúszik – vagy netalán teljesen kimarad – az alvásidő. De nincsen baj azzal sem, ha valaki máshogyan csinálja. Szerencsére nem vagyunk egyformák. Úgy vélem, hogy az idő nem szent és sérthetetlen. Inkább adjon támpontot, mint szigorú kereteket. Az idő szolgáljon minket, ne mi őt. Vagyis sokkal inkább tartom szem előtt azt, hogy ha (szabad) időm van valamire, azt hogyan használom fel. Gondolok itt arra is, hogy ha ebéd után alszik a kislányom, nem kezdek neki azonnal a házimunkának, hanem valami olyasmit is csinálok, amihez kedvem van (és ez esetemben nem feltétlenül a takarítás). Bevallom, nehéz volt ahhoz hozzászoktatni magam, hogy ne akarjak mindenáron valamilyen hasznos tevékenységet végezni. De hosszabb távon úgy érzem, inkább a magam javára fordítom az időt, mintsem loholjak utána.

Próbálj meg lazítani

Persze kérdés az is, hogy kinek mit jelent a szabadidő. Egyáltalán létezik ilyen a való életben? Sokan sokféleképpen megfogalmazták már, hogy mindenkinek szüksége van én-időre. Szülőként azt tapasztaltam, hogy ez nehéz terep, hiszen nagy a külső nyomás. Iskola, munka, otthoni teendők, háztartás, pihenés, alvás, otthonról végzett munka – kinek mi fér bele a gyereknevelés mellett. Pláne nehezebb a helyzet, ha valaki egyedülálló szülő. Ahogyan azt sem érzem tisztességes hozzáállásnak, ha a gyerekükkel otthon lévő anyákat lazsáló, semmittevő szörnyetegként festik le. Mert tapasztaltam már ilyen megközelítést is. Ahogyan nem annyira gáláns az a sokaktól és sokszor hallott megjegyzés sem, hogy mindenkinek arra jut ideje, amire szeretne. Persze, ha ez olyan egyszerű lenne. Aki ezt rendszeresen skandálja másoknak, attól szeretnék konkrét tippeket hallani, hogyan csinálja. Mint az élet minden területén, itt is a legnehezebb, de leginkább célravezető megoldás lehet az elfogadás. Elfogadni, hogy másnak nem biztos, hogy úgy jó, ahogy nekünk. Elfogadni, hogy nem kell mindig csinálni valamit, mert így is lehetünk jó emberek. A szabadidő értelmezése elég tág, és mindenkinél egyéni, hogy mi szerez örömöt. Lehetséges, hogy a gyermekével otthon lévő anyuka az éppen felszabadult idejében cikket ír. Ahogyan az egész napos munkából hazatért édesapának is lehet örömteli és felszabadító szabadidős tevékenység a gyermekeivel játszani. Nagyon fontos, hogy soha ne feszengjünk a saját igényeink miatt. Nem érdemes. Mindenkinek szüksége van arra, hogy kiszakadjon a mókuskerékből. Mi mást üzenhetnék most az olvasóknak, mint hogy próbáljanak meg lazítani. Mindegy hogyan. Valahogyan. Hiszen ahogyan a jól ismert sláger folytatódik: kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek, és aztán megint mehet minden tovább. Ugye, milyen igaz?

Unatkozni szabad

Noszvaj-lombház

Nem csúszunk le semmiről akkor sem, ha éppen nem csinálunk semmit. Semmit? Ezen a kifejezésen is érdemes elgondolkodni. Nem olyan régen egy lombházban töltöttünk kettesben a férjemmel néhány napot. A hétköznapok szürkeségéből elszaladtunk – ha nem is jó messzire, de valamerre. És ami a leginkább kihangsúlyozandó ebben az utazásban az éppenséggel az, hogy gyerekek nélkül. Úgy hiszem, ez az idő volt az, amit akár nevezhetünk semmittevésnek is. Már maga a környezet is igencsak idillinek nevezhető, hiszen ezek a kétszemélyes vityillók valóban a fák közé épültek, és a teraszba még egy kétszemélyes jacuzzit is beépítettek. Aki a jacuzzik tisztasága miatt aggódik, azt megnyugtathatom, hogy a vizet minden vendég után leengedik egy búvárszivattyú segítségével. Az elengedhetetlen tisztaság mellett a természet közelsége is hozzáad a hangulathoz. Mókusok a fán, madárdal ébreszt, és ha kinézünk a hatalmas ablakokon, a fákat látjuk, nem a betondzsungelt. Lazsálás, lustálkodás, henyélés, lebzselés, fetrengés. Bárhogyan is nevezzük, ez egyáltalán nem naplopás, hanem a szabadidő kellemes és hasznos eltöltése. Nekünk ott és akkor ennyi elég volt. Akárki akármit mond, unatkozni szabad. Legyünk bárhol. A kettesben eltöltött napokat mi töltjük meg tartalommal. Az idő ilyenkor új értelmet nyer. Egyáltalán nem kell figyelni, hogy hány óra van. Azt csinálunk és akkor, amikor csak szeretnénk. Mi ez, ha nem maga a szabadság? Mert megérdemeljük. Hogy aztán újult erővel térhessünk vissza.

Kép: A szerző családi albumából

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!