A mi időnkben minden könnyebb volt

A mi időnkben minden könnyebb volt, most olyan nehéz a fiataloknak – hallom nagymamám szavait a fülemben. Nem hinném, hogy nagymamámnak könnyebb volt az élete legyen az gyereknevelés, tanulás, munka vagy éppen a párkapcsolat, inkább úgy fogalmaznék, hogy: MÁS.

Nagymamám korában

Kezdjük a neveltetésnél. Itt van az első szakadék köztem és a nagymamám közt. Nőként arra nevelték, hogy fogadja el az édesapja minden egyes döntését, amit természetesen mindig minden körülmények között a család érdekében hoz meg. Hagyta, hogy az édesapja válasszon neki szakmát és a szakmához való megfelelő iskolát. Apuka választotta ki a kérőt, akit rangban megfelelőnek ítélt a kislánya mellé. A nagymamám pedig önként és dalolva, kétségek nélkül mondott igen a kiválasztottnak. Hiszen ki tudhatná jobban, mint a saját édesapja, hogy ki a neki való férj. Tudta? Nem tudta? És a nagymama valóban önként és dalolva ment férjhez? Ez most nem is kérdés, a lényeg, amit ki akarok emelni, hogy, nem volt bizonytalanság. Bizonyára volt félsz a nagymamámban, de nem bizonytalanság. Bízott az édesapja döntésében.  Így hát egymás mellé állt a fiú és a lány, megfogták egymás kezét és together forever.

A mi korunkban

Nézzünk engem: Nem tűrtem beleszólást, hogy milyen iskolát választok magamnak, hogy milyen fiúval randizom. Itt megjegyezném, hogy édesapámnak soha egy fiú sem tetszett. Nem kértem ki a szüleim véleményét, milyen is egy valódi női – férfi kapcsolat, házasság. Vidéki szüleim szó szerint rengeteget dolgoztak, az ő házaséletük nem nyújtott kellő alapot nekem, nem szolgált mintának. Láttam a hollywoodi filmekből milyen egy jó házasság – gondoltam én kis naivan – pontosan tudom, hogy kit is keresek magam mellé. Elteltek a diákévek, a fiatalkori évek és azt vettem észre, hogy egyre bizonytalanabb vagyok, ha ismerkedésről van szó. Egyre gyakrabban éreztem, de jó lenne, ha most valaki segítene nekem és előszűrné a delikvenseket és kapásból megmondaná, hogy ő nem lesz jó neked, viszont vele próbálkozhatsz, ígéretesnek tűnik.

Segítség helyett az online tér

Minden és mindenki egy karnyújtásnyira van tőled, bárkit és bármit megkaphatsz online. Vásárolhatsz, olvashatsz, nézhetsz filmet, de még a szexuális fantáziádat is kiélheted egy szimpla kedd este a tízórás munka után is. Nem kell felöltözni szexi fehérneműbe, nem kell órákig a hajadat göndöríteni, sőt még szőrtelenítened sem kell. Egy randi appra kell csak becsekkolnod és  máris kezdődhet a móka és a kacagás. Itt még élvezetes is a játék, nincs tétje.

Majd valakivel komolyabban kezdesz el bezsélgetni. Jönnek a lépcsőfokok, áttértek appról át viberre. Ha már kiadod a telefonszámodat, nagy az esély mindkét fél részéről, hogy ebből még személyes találkozó is lehet. Pár napig nyomjátok a betűket oda-vissza, nem törődve azzal, hogy mit is írunk le a másiknak magunkról. Lehet az egy kisebb füllentés is, kit érdekel, lehet nem is találkozom vele, ha mégis, majd kidumálom valahogyan. Ha írásban megvan az a bizonyos kémia, általában élőben is meglesz, akkor jöhet a személyes találkozó.

A találka

Manapság már nem izgulunk a randik előtt, nem készülődünk lázasan és nem járjuk a találka előtt napokig a ruhaüzleteket, mondván nincs egy rongyom se, amit felvehetnék. Találkozunk, egy gyors kávéra vagy egy laza vacsorára. Másodpercek törtérésze alatt kialakul, hogy fogjuk-e keresni egymást a jövőben vagy sem, lesz-e második felvonás, és ha lesz az milyen lesz?

Ennél a pontnál indul útjára a bizonytalanság. A második randi után már elvárásaink lesznek, nem tudom, hogy a férfiaknak is vagy csak nőknek, de az biztos, hogy a kisördög ott ül a nők vállán.

Sapka, sapka

Ha érdekes a pasi, és működik a kémia bizonytalanná válunk. Miért nem ír? Ha ír miért csak ennyit és miért ebben a katonás stílusban? Miért nem osztja meg velünk a mindennapjait? És miért csak én keresem őt, ő miért nem engem? Online volt tizenhárom perccel ezelőtt, de nekem egy sort sem írt. Tuti, hogy egy másik nőnek írt, több vasat tart a tűzben! Megteheti, hiszen alfahím! Jó, én meg egy értékes nő vagyok. Oké, akkor kénytelen vagyok taktikázni: én most tuti nem írok egy sort sem neki, míg ő nem ír valami kedveset. Minimum azt, hogy rád gondolok egész nap. Ha ezt írja, akkor maximum huszonnégy órára megnyugszunk, de utána már azt szeretnénk, hogy bombázzon a kérdéseivel, minél vehemensebben mutassa ki, hogy érdeklődik irányunkba. Ha nem teszi, megint elbizonytalanodunk. Önmagunkban. Benne. A saját érzelmeinkben. Az övében. Kettőnkben. Az egész kapcsolat létjogosultságában.

Férfisuttugó barátnőm mutatott rá arra – ami nekem eszembe sem jutott – hogy, esetleg a férfiak is lehetnek bizonytalanok, nem csak mi nők. A nagymamámtól örökölt fene nagy büszkeségemben egyre csak azt várom el a férfitől, hogy ő kérdezzen, a férfi bókoljon nekem, nem pedig fordítva. Sosem jut eszembe, hogy esetleg én is mondhatnék pár jó szót a másiknak. Kérek mindenkit, hogy semmiképpen ne én legyek a követendő példa mert, a módszertanom, nem működik. Félreértések teljes sorozatát idézem elő azzal, hogy szinte sosem kérdezek a férfitól, csak várok, várom a sült galambot, vagyis a konyhakész férfit. És igen, újra és újra rá kell döbbenem, nem úgy tűnik, hogy működne az önérzetességem.

Pedig el kellene hinnem, mindegy, hogy van rajtam sapka vagy sincs, igen, én is lehetek befutó nála, akkor is, ha nem pont úgy reagál, ahogyan én szeretném. Ha nem úgy udvarol, van jelen, reagál, keres, ahogyan én szeretném. Esetleg én is elmondhatnám neki, én mit szeretnék.

Kérdezni, kérdezni és nem agyalni

Bizton állíthatom – na jó, nekem nagyon úgy tűnik – hogy egy kapcsolatra kész férfi és egy kapcsolatra kész nő sincs a mostani időkben. Vagy legalábbis alig látok magam körül. Szinte kivétel nélkül mindannyian hozzuk előző kapcsolatainkból a sérüléseket és az egyre nagyobb elvárásokat. Ezúttal szeretnénk megkapni azt, amit az előző kapcsolatban nem értünk el. Persze az sem hátrány, sőt kiváló dolog az önismeret rögös útján, ha már halálbiztosan tudjuk, milyen kapcsolatot nem szeretnénk egészen biztosan, pláne, ha tudjuk, hogy ugyanakkor mi a szívünk vágya. Türelem kell saját magunkhoz és a másik félhez is, mert nem mindig haladunk egymás mellett azonos tempóban. Igen, a férfinek is jól esik, ha érdeklődnek iránta, ha kimutatjuk számára, hogy felnézünk rá, és ezt nyugodtan megtehetjük már az ismerkedés fázisában is.

Úgy érzed elakadtatok?  Könyögöm, ne agyalj, kérdezz! Vállald a kockázatot és ne tarts attól, hogy vajon ő mit fog gondolni rólad, ha kivételesen most te kérdezed meg, hogy mi a hétvégi programja. Én nagyon is hajlamos vagyok más fejével gondolkodni, és a saját kérdéseimet megválaszolni. Miért tesz valamit így vagy úgy, vagy miért nem tesz. Próbálok róla leszokni, de a függőségek leküzdése komoly munka.

Kérlek, próbálj te is bízni magadban, és a másik félben is. A kapcsolatotokban. Nem kell minden mögé rosszat látni. Mindig azt képzelni, hogy nem vagy elég értékesek ahhoz, hogy igen, te legyél a,z aki kell a másiknak. Igen, elképzelhető, hogy többen vagytok a játékban, de miért ne TE nyerhetnéd meg a pasi szívét örökre?

Létezik modernkori together forever. Amiben én életem végéig hinni szeretnék! És hiszek is!

Kép: Unsplash

Szerző: Sárga Nóra

Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!