Ádám és Éva továbbra is kíméletlen humorral
Vannak előadások, amiket többször jó megnézni. Az Ádám és Éva is ilyen, függetlenül attól, hogy változik-e a családi állapotunk vagy sem. Hiszen egy párkapcsolat sem stagnál, nem ugyanolyan minden nap. Valamikor érezhetjük maguknkat kiegyensúlyozottnak, máskor boldognak, esetleg élhetetlennek is. Mindenesetre ez a stand up segíthet tisztábban látni.
Benedek Zalán egyszemélyes stand-up comedy darabjáról egy évvel ezelőtt írtunk már ITT, de újra aktuális. A címe: Ádám és Éva, amiből azonnal kiderül: a nő és a férfi kapcsolatáról szól. Mégpedig a házasság szent intézményi keretében, a darab második felvonásában. Amennyiben túléltük az elsőt, amiben kellően csípős társadalomkritikával találkozhattunk. Ami alól, egy néző sem tudja kihúzni magát. Nincs olyan, akit ne érintene. A vígjáték mégsem csak párkapcsolatban élőknek szól, elváltként, éppen egyedülállóként is roppant szórakoztató, na meg elgondolkodtató.
Az előadás interaktív, sőt még kölcsönösebb a kapcsolat, a színész és néző közt, mint amikor három éve elindult a Professzor úr megtanítani nekünk, Földi halandóknak, hogy miért rizikós a házasság? Milyen szakaszokon megy át egy kapcsolat, hol ronthatjuk (még) jobban el, miért lenne jó olykor magunkba nézni?! És egyáltalán miért van szükség az egész párkapcsolatra? Ádámnak Évára, Évának meg Ádámra.
– Mióta is fut már az Ádám és Éva stand-up?
– 2016-ban volt az első előadás. Harmadik éve haknizom vele.
– Az első előadások óta változtattál valamit az anyagon?
– Igen, már rögtön az elején. Az első előadás tapasztalata felszínre hozta a kihagyható vagy áthelyezésre váró részeket. És azóta még markánsabban változtattam.
– Miért érezted szükségét?
– Előadások tapasztalata hozta. Ráadásul egy idő után elmúlt a „szerelem”, jobban láttam azt hol lenne érdemes javítani. Sokszor írtam-írom át, csiszolom. Egy félmondatos átírás is sokat dobhat egy jeleneten. Vagy húzok belőle, rövidíteni a szövegen fájdalmas, de sokszor jótékony.
– Azzal, hogy a szerelem elmúlt, azzal a lendület is? Nem félsz, hogy szerelem nélkül esetleg nem a jó irányba változtatsz?
– Nem félek, ellenkezőleg, bátrabbá váltam, megláttam, hogy ez szükséges, hiszen már nem rózsaszín szemüvegen át láttam a saját darabomat, így tisztábban láttam már a csiszolásra váró részleteket. Azt húztam ki, ami ugyanazt a gondolatot ismételte, tehát fölösleges volt, vagy ami idővel nem tűnt annyira frappáns poénnak már.
– Interaktív maradtál?
– Igen, sőt, közvetlenebb lett a Professzor figurája. Közelebb került a saját mindennapi énemhez, bár teljes összeolvadást nehezen tudok elképzelni, hiszen nem én vagyok a Professzor, ez mégis csak egy felvett szerep.
– Mit élvezel a legjobban? Írni, rendezni vagy előadni?
– Ez nálam gyakran összeolvad. Amikor írom, sokszor már el is próbálom. Persze eljön az a pillanat, amikor érezhetően összeáll az anyag, és akkor elkezdem klasszikus értelemben próbálni. Az alkotás introvertált folyamat, tele várakozással, kérdéssel, ami sok energiát emészt fel, de egyben ad is. Ugyanez igaz az előadások élményére, amikor közvetlen kapcsolatban vagyok a külvilággal, a nézővel. Ebben pedig az a jó, hogy történik.
– Mitől jó, mitől működik szerinted egy előadás?
– A nézőnek éreznie kell, hogy róla szól, köze van hozzá. Én szeretem az abszurd, elvont, intellektuális humort, de ha nincs tapasztalati alapja egy poénnak, akkor nehezebben tud robbanni a humordinamit az agyakban.
– Dolgozol új témán?
– Dolgozom. Van egy téma, amivel már régóta gyúrjuk egymást: a magyarság történelme, néplelke (ha van ilyen). Munkacíme: A fanyarok istene. Emellett más szövegeken is dolgoztam, írtam például egy Toldi-paródiát.
Az előadások időpontjáról és helyszínéről további információ: https://www.facebook.com/benedekzalanhivatalosoldala/
Regisztráció és jegyelőrendelés: info@benedekzalan.hu
Kép: Matuska Tibor
Szerző: Polgár Ágnes
Ha tetszett az írásunk, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!
arról 
