Bosszúállók: Végjáték – A szuperhősök is emberek

Lezárult egy korszak. A Bosszúállók: Végjátékkal egy olyan történetfolyam végére került pont, amely a kiegészítő filmekkel együtt huszonkét részes filmeposszá duzzadt. Bosszúállók-szűzként ültük végig a végjátékot, amely így is maradandó élmény volt.

Bevallom, nem követtem filmről filmre a Marvel szuperhősös alkotásait. Persze néhányat azért láttam, és azt is érzékeltem, hogy itt valami nagyon komplex történet állt össze, ahol különböző karakterek mindent beleadtak a sztoriba szerteágazó képességeikkel. Amikor 2008-ban kijött a Vasember, mi nézők talán még nem is gondoltuk, hogy ez így lesz. De egyre duzzadt a legenda, ahogyan sorra bekapcsolódtak az újabb, de azért már régóta ismert hősök. Ez a tény egyébként szerintem a legjobb a Marvel-mozikban. Igazán sokféle szereplő jelenik meg, amely mindig lehetőséget ad(ott) a folytatásra és sztori bővítésére. Aztán egyszer csak 2012-ben több szuperhőst csapatba állítottak, és elkezdődött a Bosszúállók-korszak. Tudom, szentségtörés, amit írok, de az utolsó Bosszúállók film volt az első, amelyet láttam. Mert a végjátékban bekapcsolódni igazán pimaszság. Így tény, hogy nem ismerem a karakterek közötti kapcsolati hálót. Hogy ki, kivel, miért és hogyan viselkedett a másikkal úgy, ahogyan? Mi állhat a háttérben egy-egy jelentős döntésnél? Kinek mit kell feladnia, vagy leküzdenie ahhoz, hogy folytatni tudja a közös munkát? Mindezen ismeretek hiánya ellenére sem érzem, hogy ne lett volna élvezhető a mozi. Úgy is fogalmazhatnék, hogy csak úgy elröpült az a három óra, amit az IMAX-moziteremben töltöttünk.

Akció, dráma és nevetés

Mert annyi bizonyos volt számomra néhány jelenet után, hogy a szereplőknek szorosan összefonódó közös múltja van. Még ha nem is mindig felhőtlen a hangulat, ismerik egymás jó és rossz tulajdonságait. Persze mindig van újonc a csapatban. Kezdjük a legelején. Azonnal feltűnt az energikusan repkedő szuperhősnő a fásult hősök között. Aztán kiderült, hogy ő Marvel Kapitány (Brie Larson), aki nem véletlenül volt jelen olyan frissen a többiek között, hiszen ő csatlakozott legutóbb a társasághoz. A többi karakter sokat megélt. Ez látszott is rajtuk. Persze, ez nem baj. Minden történetnek jót tesz, ha nem csak tökéletes főhősök bukkannak fel benne. A szuperhősfilmek se legyenek kivételek. És ha már a szereplőknél tartunk: be kell valljam, hogy Thor (Chris Hemsworth) megjelenését vártam legjobban. Talán mert valamiért közel áll hozzám a hosszú hajú, szakállas, magas harcos alakja. Nem hiába vártam. Nem árulok el a történetből azzal semmit, ha leírom, hogy a Bosszúállók: Végjátékban Thorhoz kötődnek a legviccesebb jelenetek. És a drámaiság mellett a nevetés is szorosan kapcsolódik ehhez a filmhez, amely szintén rendben van. Mert bár itt fantasy filmről beszélünk, nem kell ahhoz ismerni a teljes filmeposzt, hogy átjöjjön a dráma a harc mögül. Pókember ebben a történetben csak statiszta. A többi szereplő mellett egyszűen labdába sem rúghat. Tudom, nem újdonság, de le kell írnom: Mark Ruffalo Hulk személyesen. Mármint olyan, mintha mindig is ő lett volna az. Csak a Bosszúállók között zölden és nagy muszklikkal járkál. De minden mozdulata, pillantása Mark Ruffalo. És nagyon jól állnak egymásnak. Szerep és színész tökéletes találkozása.

Cél: a világ megmentése

Ha több embert csapatba állítanak, ott elkerülhetetlenek a személyes konfliktusok. Ez nincsen máshogy most sem. Sőt, sokkal kiélezettebb a helyzet, hiszen a cél nem más, mint a világ megmentése. Itt nem lehet hibázni, nem győzhetnek a személyes érzelmek. Meg kell tudni bocsátani a másiknak, és saját magunknak is. Ki a vezető, ki áldozza fel magát – ez mind kérdés hasonló helyzetben. Persze, mint ahogyan az akciófilmeknél szokás, a Bosszúállók: Végjátéknál is a végső harcon van a hangsúly, amely rendkívül látványosra sikeredett. De azért azt is el kell mondanom, hogy olyan fontos igazságokra is rávilágít a film, mint hogy minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és hogy legyen az mindenki, amire született. Nem kell álca mögé bújnia, ha nem érzi jól magát a bőrében. Bárki hibázhat, még a szuperhősöknek is szabad nem tökéletesnek lenniük. A szuperhősök is emberek. Emberek.

Szerző: Karóczkai-Müllner Helga