Puzzle: Öntudatra ébredés kockáról-kockára

Az élet folyása hol gyors, hol lassú. A filmekben sem ábrázolják másként. Valakinek az utóbbi unalmas. Pedig nem feltétlenül az, csak a lényeg az apróságokban rejlik. Amiket gyakran mi magunk sem veszünk észre, vagy nem akarjuk látni. Holott egymásba illenek, mint a puzzle darabok, amik új sodrást adnak.

Az élet, ha akarjuk, ha nem, akkor is halad. Még úgy is, hogy paplant húzunk a fejünkre, bízva abban, kissé kimaradhatunk belőle. El is takarhatjuk a szemünket, igyekezhetünk jobb színben feltüntetni magunk előtt az életünk folyását, és az is lehet, hogy észre sem vesszük, hogy valami nem klappol. Csak jóval később.

Mint Agnes életében. A Puzzle című film főszereplője egy negyvenéves nő. Magyar származású, a lánykori családi neve: Mata. Mata Ágnes lenne magyarul. De a filmben a férje után Agnes Oros. A férje után, aki már az első jelenetekben sem tűnik valóban jó férjnek. Akkor semmiképpen sem, ha önérzetes nőként nézzük a filmet.

Nem árulok zsákbamacskát, ha nem vagyunk oda a lassú folyású, hétköznapokat mutató filmekért, akkor szürkének érezhetjük a történetet. Olyannak, amit még otthon sem néznénk meg. 2018-as a film, tehát nem is kell moziban gondolkodnunk. Pedig sokatmondó film. Bármerre nézünk, Agneseket láthatunk magunk körül. Pont ilyen 35-45 éves háziasszonyokat, akik egyszer csak arra eszmélnek, hogy besavanyodtak a háziasszony és/vagy feleség szerepébe.

A filmbéli Agnes, okostelefont kap a családjától a negyvenedik születésnapjára, azzal a címmel, hogy akár bibliai appokat is letölthet rá. Holott azt sem tudja, mi fán terem a mobilalkalmazás. A Szoknya és Nadrág olvasói között is vannak olyan nők, akiknek nincs okosmobiljuk vagy igen, de nem használják ki azok lényegi tudását. – Tudom, hogy ellenőriznem kellene olykor, hogy a kamaszodó lányom mit chattel a barátnőivel, vagy mivel játszik, de legfeljebb csak bekapcsolni tudom a mobilját – kezdte e-mailjét egyik olvasónk – amit azzal folytatott, hogy még levelet is utál írni elektronikusan. Mégis olvasónk elárulta azt is, hogy azért tőlünk kér segítséget, mert az Online Kütyü írásunk megnyugtatta, nem baj, ha játszik a tizenhárom évese mobilon, de felkeltette a kíváncsiságát, mégis hogyan kellene követnie a lánya online jelenlétét? Válaszunkban küldött kérdésünkre meg tudtuk tőle azt is – amit sejtettünk – hogy nem, egy közösségi oldalnak sem a tagja, ami azért nehezíti, a javasolt megoldásunkat.

Ahogy az a szintén negyvenes üzletasszony sem, aki kategorikusan kijelentette, hogy nem lesz semmilyen közösségi oldal felhasználója – éppenhogy nem tette hozzá: mert az ördögtől valónak tartja – inkább külsős céget bízz meg terméke online jelenlétének biztosítására.

Persze, a legtöbb mai háziasszony – ellentétben a főszereplő Agnes-szel szemben – ott van a közösségi oldalakon, mi több tudatosan használja is azokat. Jól vagy rosszul, az már megítélés kérdése. Posztolnak a húsvéti menüről, a télből-nyárba nyaralásról, a gyerekek beállított önfeledt játékáról. Selfiznek is vadul, hogy boldog énjüket mutassák – a sminkappoknak köszönhetően, csodálkozó csillagszeműre és ránctalan babapopsira, emlékeztető arcra javítva, az amúgy pirospozsgás, természetesen bájos külsőjüket. Továbbá az interneten kommunikálnak másokkal, vásárolnak, ügyeket intéznek és tájékozódnak a világról. Mégis hasonlóan Agnes-hez egy bezárt világban élnek, amiben minden a férjük és a gyerekük körül forog.

Agnes egyébként egy okos, művelt nő. Hívő, aki helyén kezeli a vallását. A férje egy jóravaló ember, aki szépen viszi a saját autószerelő-műhelyét, amivel egész jó körülményeket teremt a családjának. Ahhoz viszont, hogy felnőtt fiaik egyetemre járhassanak, már le kell mondania a hétvégi nyaralóról, ahová csak ő szeret eljárni pecázni. Ahogy a férfi meggondolatlanul kijelenti, az az egyetlen öröme, a horgászás. A házaspár két teljesen egyszerű, jóindulatú ember, akik kissé tudatlannul élik a másoktól elvárt kispolgári életüket. A nő a tökéletes háziasszony és feleség, a férfi a tökéletes családfő, férj. Azaz, mindenkinek boldognak kell(ene) lennie, hiszen hozzák az otthonról hozott, az amerikai kisvárosban elvárt viselkedésmintát, ami egyenes út a minta, boldog házassághoz.

De nem azok. Nem boldogok. Agnes tulajdonképpen tudatára ébred, ami nem is csoda. Hiszen életét nem is teszi ki más, mint a férje, a gyerekei, a háztartás, az ünnepek és a helyi közösség. A néző ezt már az első percekben felismeri és ezért megsajnálja. Az ébredésben Agnes-t a nagynénje ajándéka segíti, egy ezerdarabos puzzle, aminek használati utasítását Agnes körültekintően el is olvas. Mindent ilyen borzasztóan körülményesen és tökéletesen csinál. Mielőtt az óra ébresztené, ő már visszaszámol, hogy lenyomja azt. De Agnes nem áll meg az ajándékba kapott kirakósnál. A játék új lendületet ad az életének. Miután az otthonukban, a gyermekei játékai közt fellelhető összes puzzle készletet kirakja, a városba indul másikért. A boltban ráakad egy hirdetésre, amiben egy férfi játékpartnert keres. Így ismerkedik meg Agnes az indiai Roberttel, akivel puzzlezni kezd.

A többit valószínűleg nem kell elmesélnem. A történetben Agnes szép lassan a tudatára ébred, miszerint nem a saját életét éli. Ahogyan olyan sokan körülöttünk. Tele vagyunk Agnes-ekkel, akik tulajdonképpen beletörődnek abba, amit vagy fel sem ismernek, vagy megváltoztathatlannak hisznek. Finoman elnyomott nők, akiket a férjük nem is tudatosan kebeleznek maguk alá, hanem egyszerűen nem ismernek más férfimintát. Ahogyan a nők sem, más női mintát. Észrevétlenül válnak az Agnes-ek évek alatt olyan feleséggé, amilyenné a férjük akarja, hogy legyenek. Talán nem úgy öltözködnek, nem úgy viselik a frizurájukat, ahogyan nekik tetszene, hanem úgy ahogy a férjüknek az szép. Lehet nem is sminkelnek, vagy igen, de a férj „elvárása” szerint. Úgy főznek, olyan programokra járnak el, olyan hobbiknak kedveznek vagy semmilyennek, amilyen a férjnek is tetszik. Talán még úgy is élnek társadalmi életet, a családtagjaikat, a barátaikat annyira engedik közel vagy tartják távol, ahogyan azt az uruk elvárja tőlük, azaz lehet, visszafogottan, vagy sehogy.

Nem változtatnak az Agnes-ek semmin, eszükbe sem jut, legfeljebb akkor, amikor felismerik, hogy tulajdonképpen boldogtalanok, és valamiért találnak egy másik utat. Gyakran egy másik férfit, aki mellett ideig-óráig öntudatukra ébrednek, de végül újra Agnes-ek lesznek, csak éppen másmilyenek. Olyanná válnak, amilyennek az új férfi akarja látni őket. Mert a magukba idegződött mintát nem bírják megváltoztatni, talán azért nem, mert csak egy megmondó férfi oldalán érzik magukat biztonságban.

Kép: Ryoji Iwata a Unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!