A nagyapámról szóló versemet, ha lehet, tegyétek bele

Költeményei a legváratlanabb pillanatban és támában jelennek meg a közösségi oldalon, különféle irodalmi lapokon. Nyomtatásban is megjelent némelyik. Olykor a három soros haiku versei úgy ütnek, hogy nem kap levegőt, aki olvassa. Válogatás Dienes Tibor kortárs költő verseiből a magyar költészet napjára.

Örökség
(Nagyapám)

még emlékszem arra a nyárra
a hársillatban távolodó vén hátra
csorbult kaszára a szürkületmaradék
fényesen ívelő riadalmára tetőgerendák
sóhajára lécek vödrök zajára a hazatérés
poros arcára gyűrődő fáradt ráncra
szürcsölt levesben szétázó morzsákra
a megbékélt sorsra szótagolt emberi
hangra amit az asztalra borulva
nekem mondott nagyapám

◊

És az

Mikor körülöttünk a világ
elviselhetetlenül hangos,
hajszálaid rezdülésein
füledbe ültetett mondatom
csillapítson, mint az alkony.
Itt fűszálak vannak s nyugalom,
és az, hogy vagy, – jó nagyon.

◊

MOST

Körülötted állandósultként
a jelen folyamatban ;
minden változatlan ;
ahogyan
anyagban s létben
az ősiség
teredben
most
hatalmas rózsáid nyílnak
rácsodálnak ;
mert
a telhetetlen átmenetben
megcsináltad
mint tereletlen illat
tulajdona vagy önmagadnak
s
formált tudatodban
az előbb virultak
nyugodhatnak
már
meztelenre szagolták
és
a látvány
csak
kedélytelen ígérethalmaz
de
sziromarccal
napnak szegezve csak
te
vagy
magadban
önmagad

◊

Ártéren
(Gyerekkori vers)

Gátfala
gátfala büszkén
hála zsong árnak a földjén
bástya a zsombolya kazla
tornya a nyárfaág rajta

Nyár-tüze
nyár-tüze délben
gát-udvar nap-kemencében
árva fa árnya gulyára
lombja a táj koronája

Tó vize
tó vize rezzen
őrzik a sáshadak körben
fészkére vadkacsa surran
pihéje tojásra koccan

Tópartja
tópartja ármány
béka a gólyának zsákmány
lépésre sás-dárda roppan
tó vize fodrára loccsan

Fűszála
fűszála zörren
fészkéről vadkacsa röppen
vadászok puskája dörren
nyár-ege könnye lecsöppen

◊

Most már tudom

„a mostani boldogság a majdani fájdalom része”
a mostani fájdalom a majdani boldogság része”
(Árnyékország)

Ő csak sarkára ült
fekete ujjatlan hosszú ruhában
míg benne elveszett a teste
s keze mozdult valamerre
most már tudom hogy akkor
akkor emelt fel magához mindörökre
(A szigeten)

◊

Hozzád

Lehet, hogy elsiettem:
utam göröngyein,
időm, mint döcögő szekér,
s méterenként lepereg
életem halogató jelzőrendszerére
egy-egy cipelt, nem várt esemény.

◊

Esőben

a szembesülés örök pillanatában
becsukott szemmel
hideg ablaküvegre lehelünk
s nyelvünk hegyével rajzolunk rá
arctalan lelket mit szívünk úgy ver
míg kint az eső kopog s csendre int

◊

Mondom

Veled megosztom,
egy szelet kenyér: sorsom,
törj s egyél. Mondom.

◊

gyere közelebb
holdfénybe burkolózva
beszélgess velem

◊

Az üres éjben

oly sok a kérdés
az üres éjben mikor
szétfeszítve úgy kering
bennem a vér és a korláton
megül hiányod mint egy
vérszomjas denevér

◊

Tavaszkeringő

Ma ölbe veszlek, úgy szeretlek,
temetett tél felett, ágakra is ültetlek,
ha kell, esőben, szélben: csillogó szemedtől
tavaszkeringőkben: rebbenjenek a bagolyseregek.

◊

Lent a parton

dúlt-fúlt a Duna
partjára habzott mint még soha
ostoba kiáltottam mint aki nem félt mint aki hallana

-„-

és szólt a kő
szabad vagyok
vegyél magadhoz
markolj szoríts keményen
és ha jön a hajnal
dobj el dobj a habokba

◊

Kereslek

alkonyra akasztott hittel
most a házakat járom
reménnyel minden lépcsőfokon
két zárt ajtó között elringatom magam
bár tudom hogy itt nem vagy otthon

◊

Így akartuk

Vérzik az ég a kék,
távolban parázslik a tűz,
mint rég. A kezed, kezemben alszik.
Így akartuk s eljött a vég.

◊

Völgy felett

Gondolatban öleltelek újra és újra,
míg a hajnali vonat a sínek görbületét
követve futott be a völgybe,
ott álltam fent, ahová vitt,
repített az a decemberi este,
magamat ölelve: hangoddal
a völgy felett, szinte megkövesedve,
és a vonat úgy futott el lent, elsietve,
mintha fényben az idővel örökké szeretkezne.

◊

Kell egy Csillag

Nemcsak ott fent
az elérhetetlen magas égben,
hanem itt a földön is, hogy élj
s életben maradj, kevés a hit
a remény. A nagy várakozásban
kell egy Csillag, aki éltet s élni hagy.
Minden más, mint tóvízében a nádszál, ingatag.

◊

nem maradt semmid
vásárra vitt bőrödben
haza kell menni

◊

bennem a helyed
Isten és ember előtt
állok most veled

◊

Múzsa

úgy vagyok veled
mint költő az új verssel
jelenj végre meg

◊

Előadás után

későre járt az előadás után
a hársillat körbejárta a többi fát
szerettem akkor ott a magányt
gondolataim kereszttűzében
felvállaltam a világ összes alázatát
ami átjött maradt s így hatott rám
egy est egy élet megannyi pitypangkoronán
én magammal viszlek te emlékezz rám

◊

villanydróton a
tavaszi várakozás
kelt feszültséget

◊

És ott

és ott azon a helyen ahol befejezem
ahová a valóság által egyszer megérkezem
lesz-e feldíszített folyó oly halkan dunnyogó
s rajta sok-sok színes vízre tett papírhajó
és a vétlen esőcsepp koppan-e úgy a felszínen
mint itt kéretlenül a keresztülmetszett hegyen
mi ujjaim között befejezettnek tűnt
ha ráült a csend míg az alkony jövőmből építkezett

◊

Vigaszul

Ma sem menekülsz, nem menekülhetsz,
napjaid érzelmi feszületén már átfúj a szél,
vigaszul: bár enyhül, szelídül a tél,
míg ágyadban kezed kezem lesz,
Te letépett ruháid felett megremegsz, mint aki félt.

Állj mögém a bajban,
mintha én lennék csak.
És mikor szeretsz, ölelj,
annál is szorosabban.

◊

És akkor ott

És akkor ott, mértani pontossággal
megnyílt az ég felettem,
míg két hullám között eveztem,
az Isten szólított talán engem,
hallottam, hallani akartam amit éreztem,
majd kékre festett lelkesedéssel, a hullámra fel,
úszni kezdtem.

◊

legszebb szavakkal
mesés köntösöd alá
oson a vágyam

◊

mindent elvehetsz
tudom és ez döbbenet
könny is esőcsepp

◊

félúton állj meg
szakadék felett járunk
hozzád sietek

Kép: Pixabay