Érjük utol magunkat! Aktualizáljuk az érzéseinket!

Tesszük a dolgunkat, végezzük a mindennapok feladatait miközben az érzelmeink olykor lemaradnak mellettünk vagy éppen előre haladnak. Ahhoz, hogy a váratlan események ne tudjanak megingatni bennünket, nem ártana, ha az érzelmeinkkel tisztában lennénk.

Tesszük a dolgunkat, végezzük a mindennapok feladatait miközben az érzelmeink olykor lemaradnak mellettünk vagy éppen előre haladnak. Ahhoz, hogy a váratlan események ne tudjanak megingatni bennünket, nem ártana, ha az érzelmeinkkel tisztában lennénk.

Annyi mindenre figyelünk oda nap, mint nap. A munkánk során arra, hogy jól, eredményesen végezzük el, elismerjenek bennünket, vagy legalábbis visszacsatolást kapjunk, sikerélménnyel gazdagodjunk és bevételt termeljünk. A családunkban, a magánéletünkben megoldjuk a napi rutinokat: gyermeket nevelünk, idős családtagot ápolunk, odafigyelünk a párunkra, meghallgatjuk a barátainkat, segítünk egymásnak. A háztartásunkban főzünk, takarítunk, kertet ápolunk, rendet rakunk, bevásárolunk, autót szervizelünk, az otthonunkat óvjuk.

Egy sor dologra koncentrálunk, amik különféle gondolatot, érzelmet, pozitív vagy éppen negatív reakciót váltanak ki belőlünk: örülünk, felháborodunk, sajnálkozunk, mérgelődünk, megvetünk, remélünk, elfásulunk, meghökkenünk, felpörgünk, kíváncsivá leszünk, lelombozódunk, nevetünk, megtorpanunk, várakozunk, megrendelünk, hálálkodunk, lemondunk, nekiveselkedünk, elismerünk és még végtelenségig folytathatnánk a sort. Őrült sok érzelmet élünk át nap, mint nap. Megérintenek bennünket: hol kevésbé hol éppen jobban, átmegy rajtunk, mint egy úthenger, akár a földbe is döngöl. Átéljük, de nem éljük meg, nem nézünk szembe vele, nem időzünk vele, és leginkább nem dolgozzuk fel, nem tesszük el a lelkünkben, a szívünkben, a gondolatainkban a megfelelő helyre.

Érzelmi vihar

Miután mindennel törődünk, csak saját magunk lelkivilágával nem, jobbára csak annyira, hogy tudomásul vesszük, vannak bizonyos érzelmeink, de nem hagyunk időt rá megismerni, átgondolni se nem feldolgozni, vagy pillanatnyi tüzet oltunk egy villanással, egy letargiával, egy sírással, egy dühöngéssel vagy egy elvonulással, azok bennünk maradnak, és összekuszálódnak, egymásra rakódnak, és később, amikor megcsömörlünk tőlük, akkor váratlanul törnek a felszínre oly módon, amilyen személyiség vagyunk. S mutatkozik ki számtalan módon.

Ventilálunk. Nem, nem fizikai értelemben, de hasonlóan a légmozgáshoz, a bennünk felgyülemlett érzelmi feszültséget vagy negatív érzelmeket adjuk ki és vezetjük le – többnyire máson vagy másokon – magunkból, könnyebben vagy erősebben kitörve. És bár a ventilláció jótékony stresszoldó hatással bír, mert a gőzkieresztéssel segíti a belső nyomás csökkentését, ám a legtöbbször csak pillanatnyi megkönnyebbülést hoz, arról nem beszélve, hogy ha ez máson csattanva történt, kellemetlen helyzetbe is kerülünk, ami újabb feszültséget, diszkomfort érzetet kelthet bennünk. Hiszen megbánthattunk vele másokat.

Blokkolt kreatív idő

Nevezik énidőnek, tigris időnek, mások meditációs sávnak, amikor önmagunkkal foglalkozunk kreatívan. Ebben az időben tekintjük át, dolgozzuk fel és váltjuk hasznunkra a negatív érzelmeinket, hogy ne blokkolja a kreativitásunkat. Mert a tudatalattinkban futó programok befolyásolják a viselkedésünket és az élethez való viszonyunkat. Meghatározzák, hogy mit hiszünk el arról, hogy mire vagyunk képesek, mit érdemlünk, mi jár nekünk és mihez nem vagyunk elég jók, hogy megérdemeljük. Ezek a programok, kondicionált gondolatok és érzelmek a mindennapi élethelyzetünket befolyásolják. Ha más jövőre vágyunk akkor új gondolatokat kell elültetnünk magunkban. Az új gondolatok folyamatos ismétlése a titka a tudatalatti újra programozásának.  Addig ismételgetjük az új gondolatokat, amíg azok új programokká nem válnak, amelyek majd azt a jövőt teremtik meg, amire vágyunk.

És mitől blokkolt a kreatív idő? Attól, hogy beépítjük azt a mindennapjainkba. Tartson ez húszpercig, vagy egy óráig, amikor nem teszünk mást, mint ötletelünk mindazzal, ami a lelkünkben dúl, felhasználva mind arra, amit szeretnénk elérni. Hogyan? Kezdjünk el egy adott témához lehetséges megoldásokat és kapcsolódó ötleteket összeírni. A cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt annyi ötletet generáljunk, amennyit csak lehet, amiből később kiválaszthatjuk a legjobb megoldásnak. Hogy ne rejtsük nevetés mögé a könnyeinket, ne növesszünk plusz kilókat magunk köré, hogy ne nyomjuk el magunkban mindazt, amire vágyunk, ami a lelkünkben dúl, hanem éljük meg az érzelmeinket, és azon keresztül mindazt, amit valóban szeretnénk és amit nem, ezért nem kérdés, hogy szükségünk van arra, hogy utolérjük magunkat érzelmileg.

Magukból kiindulva

Viszont egyet nem szabad elfelejtenünk, sosem szerencsés magunkat másokhoz viszonyítani, mérni, mert a vágyaink lehengerelnek bennünket és türelmetlenné válunk, vagy éppen elkeseredetté, lemondóvá. Kerüljük saját magunk kritizálását, szüntessük meg a negatív gondolatokat, amelyek akadályoznak bennünket a képességeink fejlesztésében. A megtervezett blokkolt kreatív időben szánjunk időt arra, hogy átnézzük az érzelmeinket és akár csoportosítva azokat átgondoljuk, miért érezhetünk úgy, ahogy. Keresve a közeli vagy távoli múltban azok eredetét, újra gondoljuk át, éljük meg azokat, hogy megérkezzenek a tudatunkba is. Ha tisztában vagyunk az érzelmeinkkel, vágyainkkal, akkor könnyebben tudjuk venni az elénk kerülő nem várt akadályokat.

Kép: Unsplash

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!