Mosolygó falatok: Szeretetből és féltő gonddal etetni

Egy éjszakai bárban jártunk. Rózsaszín neonfények között. Izgalmasan hangzik, ugye? Ráadásul fényes nappal merészkedtünk be, mert nyávogást hallottunk. A kivetítőn piros háttérben egy macska ült a gazdájával. Akik oda betévedtek, cicaeledel nélkül nem távoztak.

A sajtótájékoztató egy nem újságírónak különösen izgalmas programnak tűnhet, éppen ezért nehezen merem leírni, hogy nem kedvelem a műfajt. A firkászok – maguk közt szólva – azt várják, hogy legyen már vége a cirkusznak és jöjjön a svédasztal, de engem ez sosem vonzott. A szakmát napilaposként kezdtem, ami azzal járt, hogy még arra is nagyon ritkán maradt lehetőség, hogy kóstolgassunk, nemhogy jóllakjunk, mert mindig rohanni kellett a következő eseményre.

Viszont az a sajtótájékoztató, amin most jártam azért volt számomra mégis tetszetős, mert egyrészt izgalmas volt fényes nappal egy night klubban járni, másrészt, mert jól felismerhető volt ki érkezett a sajtótól és ki az aki, az állateledel cég munkatársa volt, a Cat névre hallgató éjszakai mulatóban. Jó, jó, elismerem: több embert eleve ismertem is.

De komolyan mondom, ha a reklámok arról szólnának, hogy milyen lelkes csapat munkája van az állati finomságok készítése mögött, ha a filmkockák a gyárakból és központi irodákból mutatná a termelőket, a logisztikai, a beszerzői, a munkaügyi vagy éppen a marketing kollégákat, akkor nem lenne kérdés, hogy a vásárlók melyik gyártótól szerezzék be az állateledelt. Mert a Previtálnál dolgozók két mondatából már kiderül, hogy tényleg szeretettel, jókedvvel, összetartozással dolgoznak az állateledeleken. Ha a macskák néznék a reklámfilmet még jól is szórakoznának, szerintem. Ez mind persze nem a sajtótájékoztatóról derült ki számunkra, ehhez jóval többre volt szükségünk: igen, a műhelytitokra.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat itt a Szoknya és Nadrág Magazinnál, hogy bejárásunk adódhatott a Previtálhoz, mert náluk tényleg mindenki derűs és joviális, bárkivel beszéljünk is. A húszéves cégnél nem véletlenül találunk olyan dolgozót, akik már jóformán a kezdetektől ott vannak. Beszéltünk olyan harmincéves munkatárssal, aki tíz éve van már ott, pedig ez az első munkahelye. Hány harmincast ismerünk, aki tíz éve ugyanott dolgozik? Keveset, ugye?

Tényleg, beugrik melyik a Previtál? Persze, hogy be, a macskaeledelein egy nagy szürke bundás cicát láthatunk. Bevallom, nekem az elején nem tetszett, túl átlagosnak tűnt, pedig egy rövidszőrű kék brit cica van a képen, egy viszonylag drága tenyésztett cica. Na meg, Rozi cicám falta a gyártó alutasakosait, így nem volt kérdés, hogy a stelázsi polcairól csakis a szürke bundás nézhet vissza, karton számra, ránk. Így teltek a hetek, végül azon kaptam magam, azon mélázom, hogy nekem is kellene egy ilyen hétköznapi szürke egér – beszélek állatságot – macska, mint amilyen a dobozon van, pontosan azért, mert a legtöbb cica pont ilyen mindennapos arc, mint a Prevital macskája. Meggyőződésem, hogy Rozi ezért is nyávogott annyira a kartont nézve, várta, hogy kilépjen a dobozról végre az ő kandúrja. És persze nem mellékesen legyen kaja is.

Nem tudom mi van azokban a tálcásokban, a nagy zörgő zacskókban, az alutasakokban, na meg a többiben, de eddig minden macska, amelyik megfordult nálunk, vagy amelyikhez mi mentünk látogatóba és vittük magunkkal a Rozi kedvencét ajándékba, ott a macskák rakattantak a cuccra. De végtére nem is csodálkozhatunk ezen, a kisfiam azért szereti a főztömet, mert mindig van benne pár csipetnyi szeretet. Szerintem, a Previtálnak is ez a titka. Ennél a cégnél tényleg szeretnek macskaeledelt gyártani az emberek.

Valóban képesek figyelni a dorombolókat, hogy mi a jó nekik. Kutatásokat végeznek, kísérleteznek. Nem légből kapottan beszélnek arról, hogy mindaz a maradék, amit mi bármilyen jó szívvel is adunk a kis családtagunknak abból, azokban mennyi olyan vitamin, ásványi anyag és nyomelem van, amire nekik szükségük lenne. Mert az egy dolog, hogy nekünk embereknek jók a mi ételeink. De ők macskák.

Cicák. Bentiek. Kintiek. Ki-bejárósok. Nőstények. Kandúrok. Sterilizáltak, azaz ivartalanítottak, vagy még nem. Vagy már nem. Vagy egyáltalán nem. Esetleg várandósok. Fiatalok még, kölykök, vagy már felnőttek, esetleg már aggastyánok. Egészségesek, vagy küzdenek valamilyen problémával. Fénytelen a szőrük, húgyúti problémájuk van, esetleg valami komoly betegségük. Nem mindegy! Ők ezt a Previtálnál tudják. Elkészítik nekünk gazdiknak azt, ami a legjobb a kedvencünknek. Nekünk semmi más dolgunk nem marad, mint megvenni és elé rakni pontosan azt, ami a mi cicánknak a felsoroltak szerint szükséges. Szeretetből.

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Pixabay