Homokozó felsősök – A Parlament mellett áll az Eiffel-torony

Mostanában az iskolai erőszakról bőven olvashatunk. Igen, sajnos nem kevés alappal íródnak a beszámolók. Mi is szóltunk arról, milyen nehézségek merülnek fel a gyerekek közt. Ám a mindennapokból olykor előkerülnek gyöngyszemek, akarjuk mondani homokszemek is. Mi is egy ilyenre akadtunk:

Az egész egy beszakadt hangyaboly-járattal indult. A harmadikosok komolyan kétségbeestek, hogyan tud a kis fekete sereg hazaérni a bányából, főleg, ha az otthonuk adta bolyra is rászakadt egy nagy adag föld. Nem lehetett cécózni, a gyerekeknek azonnal cselekedniük kellett, még jó, hogy éppen nagyszünet volt. Tizenöt perc csak elég arra, hogy mentsék, ami még menthető.

Így az A-osztályosok neki is álltak azonnal a mentőakciónak. A kis hősök lapátokat, vödröket, különféle formákat ragadtak, volt, akinek csak a keze jutott vagy valami fadarab, bot, amivel jó mély új alagutat lehet kotorni. Először is kinevezték a vezetőket. Volt aki a bányákért, mások az építésért, megint mások a kis rovarok mentéséért feleltek, és végül, de nem utolsó sorban azok, akik az alapanyagok beszerzését koordinálták.

Ezt követőn máris építésbe kezdtek a gyerekek, elsőként egy kis egyszerű falut húztak fel, hogy legyen hol lakniuk kis hangyáknak. Ezt a falut egy átmeneti otthonnak tervezték, majd nekiálltak egy bányaépítésének is, hogy abból szerezzenek megfelelő alapanyagot, a végleges hangyavár építéséhez. A harmadikosok egyébként monumentális tervben gondolkodtak, egy kész várost álmodtak a szerencsétlenül járt bogaraknak.

Apropó, itt már egyre több gyermekkéz szorgoskodott, már beálltak melléjük a kis elsősök. Mert az egyik harmadikos kistesója hozta magával a barátait is. Hiába a jócselekedet mások szívét is lágyítják. Miután felépült a bánya, amiből elegendő alapanyagot bányásztak a további építkezéshez, tényleg nekiállhattak a városépítéshez. Egymás után húzták fel a falakat, a Duna mellett pillanatok alatt már állt a Budai Várnegyed. Ahogy haladtak a munkával, már a látványra is gondoltak, a várostervezéshez szükség volt egy desingerre is.

Az építkezéshez többféle anyagot használtak az iskolások, nedves és száraz homokot, na meg földet is, ezekből egy olyan új különleges anyagot hoztak létre, amit azonnal szabadalmaztattak is, hiszen ez a világújdonság, alapjaiban változtatja meg innentől kezdve a hangyaváros építőiparát. Természetesen, ennek a folyamatnak is külön felelőse lett, akárki nem is tölthette be ezt a pozíciót, az egyik legokosabb gyerek vállalta magára a tisztséget. (Nem volt könnyű a döntés, ebben a csapatban, mindenki az egyik legokosabb gyerek volt)

Már nagyon látványosan haladtak a gyerekek, amikor is vége lett a harmadikosok nagyszünetének és bizony az építészeknek fel kellett menniük, mert kezdődött a napközi időszaka. Ekkor viszont megérkeztek a „nagyok” a felsősök, akik előzékenyen megkérdezték a „kicsiket” hogy folytathatják-e az építkezést, és megvédhetik-e a várat? A harmadikos hősök persze elfogadták az ajánlatot, már csak azért is, mert a „nagyok”máskor is kedvesek velük, és mert a hangyák mindenekelőtt állnak. Na jó, és azért is, mert nagyon szépeket szoktak építeni. Mert igen, a felsősök is homokoznak.

A nagyok fantáziája egyébiránt semmivel sem maradt el a kicsikéktől, ők már a Budai Vár szomszédságába képzelték a Parlamentet, és az Eiffel-tornyot. Felépült Budapest, Szeged és így kicsit Párizs is, közel egymáshoz. Mivel ez csak játék, aminek a lényege a kreativitás, csak úgy mint a mesékben, bármi lehetséges lehetett. Egy földrajz szakos tanárnak sem jutott eszébe, beleszólni a lehetetlenbe. Ahogy egy Színművészeti iskolából érkező tanár külön örült volna, hogy a hangyaváros mellé felépült a Jurassic Park és a Jurassic World is, mert a gyerekek a hangyákat dinóknak képzelték el.

Hát nem meseszerű? Igen, az! De nem kitaláció! Ez valódi történet egy pest megyei általános iskolából. Aminek, nekünk felnőtteknek, örülnünk kell, hogy igen, van ilyen, mert igen, a mai gyerekek is képesek szépen, békében játszani egymással. Alsósok a felsősökkel közösen.

Amit még külön a szülők figyelmébe ajánlunk, amire szerintünk kevesen gondolnak, hogy az egész homokozósdi egy videójátékra épült, a Kingdoms and Castles-re, amiben egy apró faluból egy várost lehet építeni. Mert a gyerekek eredetileg az ebben játszott virtualitást szerették volna átültetni a valóságba, azzal, hogy ugyanúgy kiviteleznek, mint a videójátékban. Csak éppen megtalálták a bajba jutott hangyákat.

Vagyis, az, hogy videójátékoznak az talán nem is olyan nagy baj, ha figyelünk arra, hogy a cyber világból szerzett tapasztalatot ki tudják játszani magukból az offline térben is. Azaz, ne csak arra ügyeljünk, hogy mennyi percet kütyüznek, hanem, hogy utána arra is maradjon lehetőségük, hogy vissza tudjanak térni a normál, való világba.

Kép: Pixabay

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!