Az etikettre tekintsünk úgy, mint egy útirányjelző táblára

Viselkedni a hétköznapi életben mindenki tud többé-kevésbé. Ám kivédhetetlen, hogy a tanulmányaink, a munkánk, de akár hatósági ügyintézéseink során ne találkozzunk hivatalos személlyel, akivel illően kellene viselkednünk. Ha ráadásul érvényesülni szeretnénk, pláne jó, ha ismerjük az alapvető etikettet.

Ha szerettem volna, ha nem, az ügyvéd elfordította a kézfogásra nyújtott kezemet és kellő távolságból csókot hintett rá, mert ő így szokta. Az etikett szerint, a férfinak éreznie kellene, ha a hölgy ezt nem szeretné, ahogy a hölgynek is, hogy a férfi bizony erre készül. Csakhogy Herr erről nem vett tudomást. Na igen, itthon és az osztrákoknál elfogadott eme régi szokás. De szerencsére az ügyvéd úr, aki jóval magasabb nálam legalább nem rántotta fel magához a kacsómat, hanem illően lehajolt hozzá. A kissé kínosnak induló jelenet így bájosra finomult végül.

A kezünk nem egy csúszós hal

Egyébiránt, ha ez egy kézfogásba torkollott volna, akkor az úr figyelt volna bizonyára, hogy határozottan szorítsa meg, de ne szorongassa a kezemet, ahogy én is arra, hogy ezt hasonló határozottsággal viszonozzam. A hátamon tud végig futni a hideg, amikor a másik fél petyhüdten a kezembe ereszti a sajátját. Gondolom, tudja az olvasó mire gondolok. Nem, nem az a rossz, ha határozottan megszorítjuk egy pillanatra a másik kezét, hanem az, amikor a hideg vagy éppen langyos, nyirkos kezünket a másikéba ejtjük, mintha undorodnánk a saját testrészünktől. Apropó, ha izzad a tenyerünk, igyekezzünk észrevétlenül megtörölni, mielőtt kézfogásra nyújtanánk. De ha a munkánk miatt éppen koszos a kezünk, mert pékként lisztes, autószerelőként meg olajos, akkor kérjünk eltekintést a kézfogástól vagy mossunk kezet. Tanítom mindezt a kilencéves fiamnak is, ahogy azt is, hogy a másik szemébe kell néznünk kézfogáskor. A visszajelzések szerint remekel a kis fickó ebben, nem rázogatja a másik kezét és nem fog kezet három-négy másodpercnél tovább.

Ne kuszáljuk a sorrendet

A bécsi ügyvédet tekintve, egy pillanatra megakadtunk, mert hiába vagyok én a hölgy, az ügyvéd úr jóval idősebb nálam, és én magamtól alapban megadnám neki a tiszteletet azzal, hogy megvárom míg bemutatnak neki. Ugyanakkor az alapszabály szerint, mindig a hölgynek mutatják be az urat, de ugyanakkor az idősebbnek a fiatalabbat.

A köszönésnél is jó figyelni a sorrendre, az egykori illemtankönyvek szerint előre köszön a férfi a nőnek, az egyneműek között a fiatal az idősebbnek, munkahelyen a beosztott a felettesnek, és bárhová mennénk, a belépő a bent lévőknek. Ugyanakkor, ha szembe jön velem egy jócskán bácsinak szólítható férfi, előre köszönhetek, hiszen megtisztelhetem ezzel, akárcsak az ügyvédet, aki jócskán volt a nyolcvan felett.

Ebben a helyzetben viszont, a már nem praktizáló ügyvéd bácsi hiába volt régimódi, igencsak trendi is igyekezett lenni, mert a bemutatkozás után már szó nélkül tegeződött, igaz, a találkozásunk mondjuk úgy baráti, családi helyzet volt, nem hivatalos.

Szerencsés egyébiránt, a teljesen idegen embereket egy pár mondattal úgy bemutatni egymásnak, hogy ne csak egymás nevét ismerjék meg, hanem annyival többet, hogy legyen lehetőségük beszélgetésbe elegyedni egymással.

Feláll, leül – asztaltársaság

Kedvenc egyik jelenetem a Micsoda Nő című filmből, amikor alighogy mindenki helyet foglal az étteremben az asztalnál, akkor a főszereplőnőt játszó Julia Roberts szinte azonnal feláll, hogy elinduljon a mosdóba, és a férfiak hirtelen maguk is felállnak, hiszen ezt így illik, de a nő nem tudja ezt, és jót mosolyog a férfiakon.
Ha egy bemutatkozásnál, üdvözlésnél a férfiak éppen ülnek, akkor nekik bizony fel kell állniuk, míg a nők maradhatnak ülve. Ha viszont, az édesanyját akarja a lánynak a fiú bemutatni, jobb, ha azonnal feláll a lány az asztaltól, a kanapéról, nem azért, hogy ezzel jó pontot szerezzen magának a leendő anyósánál, hanem mert, ha a fiatalabb nőt mutatják be egy idősebb nőnek, akkor a fiatalnak illik felállnia. De visszatérve az asztaltársasági etiketthez, ha egy hölgyvendég feláll az asztaltól, illetve visszatér az asztalhoz, az uraknak illik felállni egy pillanatra. A férfinek pedig a szék mozgatásával segítenie a hölgy felállását, illetve helyfoglalását. Amennyiben egy hölgy kísérő nélkül érkezik, ezt a feladatot az asztalszomszéd férfi veszi át.

Az éttermekben, rendezvényeken a vendégeket általában az asztalukhoz kísérik. Az asztalhoz érve a férfi mutatkozik be először, majd mutatja be kísérőjét a társaságnak. A kézfogásos bemutatkozástól el lehet tekinteni, mert az asztalon nem illik átnyúlni, körbe menni pedig körülményes lehet. Jobb, ha nem döntjük fel a vörösboros poharat a fehér asztalterítőn, azzal, hogy átnyúlunk az asztal felett kezet fogunk. Amennyiben mégis körbe megy az újonnan érkező, a férfiaknak fel kell állni a kézfogáshoz, míg a hölgyek ülve maradva nyújthatják a kezüket az üdvözlésre.

Kép: Unsplash

Szerző: Polgár Ágnes

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is nyugodtan fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!