Romantikus szerelem: fogni és engedni egyszerre

Ha szerelemről beszélgetek bárkivel, legyen nő vagy férfi az illető, minduntalan felmerül a kérdés mennyire érezhetjük szabadnak magunkat egy kapcsolatban? Lehetünk-e önmagunk, kell-e taktikáznunk, élhetünk az elképzeléseiknek, céljainknak úgy, hogy a másik támogassa is azokat?

Ezek a kérdések éppen úgy felmerülnek egy kapcsolat elején, mint annak sűrűjében élve, kortól, nemtől függetlenül. Pedig a szerelemnek a lehető legtermészetesebbnek és így a legegyszerűbbnek kellene lennie. A szerelmi kapcsolatok két emberből állnak, vannak más variációk is, de a leggyakoribb egy két fős szerelemalapú szenvedély egy férfi és egy nő közt. Az egyik beleszeret a másikba, és viszont.  Vagyis egymásba szeretnek. Egyszerre, hasonló intenzitással alakul ki ez az érzelem, vagy erősségében némi csúszással. Egyikük bátrabban, ügyesebben fejezi ki az érzelmeit, a másik óvatosabban vagy ügyetlenebben. Bárhogy is van, ez a legszebb dolog, amit az élet adhat nekünk embereknek, a gyermekünk születésén kívül. Nemhiába kergetjük a szerelmet, görcsölünk rá az eléréséhez és a megtartásához.

Sajnos akár úgy, hogy pont ellentétesen viselkedünk, cselekszünk, mint ahogy szívünk mélyén szeretnénk, ahogy az okos és megfontolt lenne. Vagy, mondjam úgy, ahogy az valóban szerelmes lenne? Hogyan viselkedik az, aki valóban szerelmes, szereti a másikat?

Egyáltalán miről ismerjük fel, hogy valóban szerelmet érzünk? Túl, a sokat emlegetett gyomorban pillangó érzésen? …. Jutva eszembe, a várandós anyukáknak azt mondják, a magzat mozgása eleinte hasban úszkáló halacskákra emlékeztet……mintha bármikor is repült volna lepke a gyomorban, vagy úszott volna vízi gerincesek az ember hasában… én egyszerűen simogatásnak éreztem a magzatomat. Belülről. És a szerelmet is. A romantikán, a kölcsönösségen alapuló szerelem egy simogatás a lelkünknek. Szemben azzal, amikor nem szerelmet, hanem pofonokat kapunk.

Valódi szerelem

Egy szépen kiforrni hagyott, kiegyensúlyozott szerelmi kapcsolat többek között a szereteten, a szerelmen, a vágyon, a bizalmon, az elismerésen, a tiszteleten, a bátorításon, a támogatáson, a biztonságon, a kíváncsiságon, az elfogadáson, az értő figyelmen, a tolerancián, a megértésen, a szabadságon, az intimitáson, a beszélgetéseken, a nyitottságon, a rendszeres és odaadó szexen, a bátorságon, a rugalmasságon, a lemondáson, a fehér és fekete humoron, az adok és kapok kölcsönösségen, az egyenlőségen, a közös álmokon, saját álmunkon, a közös időnkön, az énidőnkön, a folytonosságon, a meggyőződésen, azaz a kettőnkben való hiten alapul.

S mi az, ami megsebzi, és tönkretesz egy kapcsolatot, mik azok, amik nem szerepelhetnek benne? A szerelem nem jelenhet alá és fölérendeltségi viszonyt, hatalomgyakorlást, versenyzést, ellenőrzést, birtoklást, bezárást, kisajátítást, a másik átformálását, közömbösséget, önzőséget, kényszert, rugalmatlanságot, feltételességet, kizárást, vádalmazást, tiszteletlenséget, háttérbe szorítást, ignorálást, érdektelenséget, gúnyt, bántást, érzelmi zsarolást, lelki terrort és főleg nem jelenthet fizikai erőszakot.

Ezekből már egy is elég ahhoz, hogy megtörje az ember önbecsülését, függetlenségét, azaz a szabadságát. És így a párkapcsolat létjogosultságát is.

Szelíd, romantikus szerelem

A szelíd, romantikus szerelem, messze nem jelenti azt, hogy nem létezne benne a szenvedély, hogy unalmas lenne, és azt sem, hogy ne lenne benne félreértés, akár vita, mérgelődés, hogy ne jelentkeznének időnként negatív érzelmek. Előfordulnak, akadnak. Hullámvölgyek a szabadságon és szereteten alapuló kapcsolatokban is vannak. Csak éppen a problémák ellenére a felek képesek egyszerre fogni a másik kezét szeretettel, tisztelettel, biztatóan, bátorítóan, a másik mellett állva, miközben elengedni is, hogy tegye a másik azt, amit szeretne, ami neki jó, amivel önmaga lehet, amivel elérheti a törekvéseit. De nem visszatartva, nem sakkban tartva, nem utólag megtorolva, nem bántóan. Ellenkezőleg: támogatva.

A legtöbben erre vágyunk, erre a szelíd szerelemre, ám ha meg is leljük, és így is indul, nem biztos, hogy képesek is vagyunk megtartani.

Hiszem, hogy azért nem indul minden kapcsolat így, azért nem lesz romantikus kapcsolat belőle, mert eleve hiányzik belőle a valódi szerelem. Vagy igen megvan, de azért nem tudják a párok megtartani minden törekvésük ellenére sem – legfeljebb csak egy ideig – mert a kapcsolatuk, nem ítéltetett többre. Borzasztóan nehéz ezt felismerni, belátni, és legfőképpen kilépni belőle, ha másként nem megy.

Persze két ember dönthet úgyis, ha már a szerelem elmúlt, vagy sosem volt meg igazán, de ezt felismerték, hogy nem akarják elveszíteni azt a szeretet és szabadságot, amit egymásnak adhatnak, mindaz ellenére sem, hogy romantikus szerelemről már nem beszélhetnek, de maradnak egymásnak. Ez csak döntés és végrehajtás kérdése, két azonosan gondolkodó embertől. Egy új papírforma az ő életükben.

Ám azok, akik hosszú egyedüllét, több nem sikerült párkapcsolat, válás ellenére még hisznek a romantikus szerelemben – akárcsak én – azoknak nem szabad feladni a reményt, hogy megtalálhatják és megtarthatják a szerelmüket, anélkül, hogy le kellene mondaniuk önmagunkról, a szabadságukról, a saját céljaikról, hogy taktikázniuk, sakkozniuk kellene. Egyszerűen azért, mert megtalálják azt, akivel erre egyszerűen nincs szükségük. Elég csak szelíden szeretniük egymást.

Az írásomhoz köszönöm azoknak a bizalmát, akik hozzám fordulnak megbeszélni a párkapcsolati dilemmájukat, és Sami Minkkinen hasonló gondolatait, aki megerősített abban, hogy nem vagyok egyedül. 

Kép: Pixabay

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!