Kijutnánk, ha tudnánk – gyerekekkel készüljünk fel a szabadulószobára

Szabadulószoba gyerekeknek. A játszóházas szülinapokat manapság a szabadulószoba váltja fel. A gyerekek elveszíthetik a játék alatt az időérzéküket, magával ragadhatja őket a válaszkeresés és feladatmegoldás. A sikerélményért viszont érdemes szülőként felkészülni.

Korábban írtunk egy harry potteres szülinapról (itt elérhető), a szabadulószoba, amiben most jártunk, szintén a varázslóiskola témája köré épül. A gyerekek körében ez az egyik legnépszerűbb kijutószoba történet, a másik a star wars. De számtalan más közül választhatunk még, mint a fáraók, a kalózok, a lovagi torna, a jégvarázs, a kincskeresős, vagy az emléktolvajok, ahol egy másik gyerek emlékei között kutatva kell egy feladatot megoldani.

Egy óra komfort

A játék története fontos ahhoz, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltsük, hiszen akkor lesznek lelkes kiszabadulók, ha nekik tetsző a megoldandó rejtély. Merthogy a szabadulószobák műfaja erről szól. A szó nem szoros értelmében bezárnak bennünket a témának megfelelően berendezett területre, egy helyiségbe, ahonnan akkor tudunk továbbjutni egy következőbe, végigmenni a pályán és végül kijutni, ha teljesítettük a feladatokat.

Gyerekek nézőpontjából, ha a tematika izgalmas, akkor garantált a szórakozás. Szülői szempontból viszont a helyszín, a körülmények is fontosak. Hiszen a saját gyerekén túl, a meghívottak kényelme és biztonsága is lényeges szemszög. Éppen ezért, ha gyerekzsúrt szervezünk egy kijutós játékra, érdemes előtte egyszer végigmennünk a szobán, vagy legalábbis egy betekintést kérni a helyszínen, ha már úgyis gyakorlott szabadulók vagyunk. Még akkor is, ha a kicsiknek nem igazán tűnnek fel az esetleges kényelmetlenségek. Szabadulószoba és szabadulószoba között óriási különbségek lehetnek. A műfaj gomba módra szaporodik, és nem mindegyik nyújt ideális, színvonalas helyszínt, kikapcsolódást. Gyakoriak a pincehelyiségek, az utcáról nyíló budapesti bérházakban.  Például a főváros hatodik kerületében, van olyan utca, ahol három szabadulószoba van egymást követően. Ezek lehetnek dohosak, ha nem megoldott a nyirkos falak rendszeres szellőztetése. Ahol mi jártunk, pont egy ilyen szabadulószoba volt. Van, ahol kifogásolható a tisztaság, vagy éppen a kiszolgáló személyzet felkészültsége. Ha lehet szülinapi zsúrt rendezni, nem árt, ha például van gyufa a szülinapi torta meggyújtásához, vagy elbírják viselni, ha a gyerekek hangosabbak, a felnőtteknél. Ugyanakkor vannak olyan helyszínek is, ahol kétségtelenül fel vannak készülve a gyerekekre. Máshol külön gondolnak a tinikre is, akik felkészült animátorok figyelmével, szülők nélküli uv-fényes buliban is részt vehetnek. Találkozhatunk olyan szabadulószobával is, ahol a gyerekekhez méretezett bútorok is vannak, és a születésnapon tematikus alapterítékről is gondoskodnak: színes műanyag tányérok, poharak, szívószálak, evőeszközök vannak. Ahogy az alap dekoráció sem kérdés, mint a színes lufidíszek, a Boldog szülinapot feliratok, molinók. Apróságnak tűnik, de ha a szülőnek nem kell ezért még külön rohangálnia, az könnyebbséget jelenthet a számára. A legtöbb helyen nem lehet tortát kapni, magunkkal kell vinni, de szerintünk ez a szerencsésebb, hiszen sok az erre-arra érzékeny gyerek, gyakori, hogy egy szülinapon több torta is van, külön egy mentestorta a diétázóknak.

Az igazán jó helyeken megoldott a várakozó szülőknek is a kellemes elfoglaltság, van kényelmes büfé, kávézó ahol tudnak beszélgetni, vagy home office-ban létezni.

Fontos még, hogy maga a pálya kivitelezése mennyire minőségi. A kisebb gyerekeknek még nem feltétlenül tűnik fel, ha a kellékek elnyűttek, kopottak, szegényesek vagy egyenesen vacaknak mondhatók, de egy idősebb, érettebb lurkónak akár csalódást is okozhat, ha valamiről nem tudja elhinni, hogy az „igazi“ vagy ha befolyásolja őt a feladat megoldásban. Mert például valamelyikük kezében marad egy titkos rekeszt záró rigli, vagy hiába oldják meg helyesen a feladatot, ez nem derül ki, mert nem világít a visszajelzést nyújtó led, a beépített érintkező nem ad jelt, ami negatív feszültséget kelt a kis játékosban, és így megrekedhet a fejtörésben.

Továbbá az sem utolsó szempont, ha a játék végén a gyerekek a kezükbe kapnak egy apró ajándékot, ami a megoldott rejtvény és a szabadulás sikerére emlékeztetheti őket később, de erre is kevés helyen számíthatunk.

Segítséggel vagy anélkül?

A kijutószobák egyéni sajátossága, hogy mennyi segítséget nyújtanak a szabaduláshoz. Apropó, bezártság. A klausztrofóbiában szenvedőknek, mint én, már eleve bajuk lehet azzal, hogy bárhová bezárják őket. Már a műfaj gondolatától börtönrácsokat, nem nyíló ajtókat, szűk, sötét ablaktalan helyiségeket látnak maguk előtt, olyat,  ahonnan sehogy sem lehet kijutni. Nekik írjuk, hogy ha van is ezeken a pályákon egy-egy ilyen szűkebb beugró, egy tükör, egy titkos ajtó vagy átjáró, egy festmény, ami mögé rejtett kis szűk tér, ahová a játék egyik részmegoldását rejtették, minden ajtó nyitható, minden helyiségben van pánikgomb, kamerákkal felszerelt a pálya, és vagy egy walkie-talkie vagy eleve egy operátor, játékmester áll rendelkezésre, a kiskorúakat meg mindig kiséri legalább egy szülő.

Azok a szabadulószobák, ahol a megadott témán túl, van egy bizonyos története is magának a játéknak, sokkal nagyobb kezdeti lelkesedét nyújtanak, mint azok, ahol egyszerűen csak beengednek, és magunknak kell kitalálni hogyan tovább. Itt segítségünkre lehet, ha, nyitottak és figyelmesek, aprólékosak vagyunk, mert jószerivel értelmesen meg van fogalmazva a különféle útmutatásokon, hogy mit is kellene keresnünk, hogyan kellene megoldanunk egy feladványt. De pont ezért, érdemes lenne, a gyerekeknek szánt zsúr előtt egyszer végighaladnunk, hogy szülőként már felkészülten tudjuk őket segíteni, ha szükséges, hogy ne toporogjanak ott a gyerekek egyhelyben, ha maguktól nem jutnak az eredményre. A megrekedés nem jó, elkeseredhetnek és megunhatják a nyomozósdit. Ráadásul, figyelnünk kell, hiszen van egy játékidő, amit tartani kell, mert utánunk már érkezik a következő csapat, akik alig várják, hogy beszabaduljanak a terepre. Persze van szünet két játékidő között, a szervezők számolnak a csúszással. Viszont nekünk szülőként jobb, ha nem csalódnak a gyerekek, mert beragadnak valahová, vagy nem tudnak végighaladni a pályán, mert hiányzik az útmutatás, vagy nem megfelelő annak a logikája.

Hasznos az is, hogy amikor az ünnepelttel összeállítjuk a meghívandó gyerekek listáját, akkor gondolunk arra is, hogy a csapatban legyen egy olyan gyermek is, aki jól ismeri az adott történetet, jól pörög az agya és még össze is tudja tartani a csapatot, ha szükséges.

Szabadulni vágyó varázslók

A hatodik kerületi szabadulószobában ahol jártunk, a varázslótanonc pályája teljesen elrabolta a tíz év körüli gyerekeket, még nekünk felnőtteknek is első látásra megnyerő volt az első helyszín, az Abszol út. Ahol a gyerekek beszerezhették azokat az eszközöket, amivel további belépést nyerhettek a varázslóiskolába, a Roxfortba. Ám ezelőtt némi kellemetlenségen is át kellett esniük. Volt olyan gyermek, akiben már az kellemetlenséget okozott, hogy valóban vigyázni kellett a fejére, be ne vágja, míg lejutott a pincébe, a játék helyszínére. És bizony a dohszag végig kísérte azt a csaknem két órát, amit a szülinapi köszöntéssel együtt ott töltöttünk. Az első szobában még viszonylag egyértelmű volt a játék, a gyerekek elég hamar értették a minimális instrukciókkal megoldható feladatot, ugyanakkor máris összezavarodtak, mert azonnal találtak olyan rejtvényt is, amit később kellett volna csak felhasználni. Az indulásnál furcsa volt, hogy nem a pályára belépés előtt hangzottak el a szabályok, útmutatók a kiszolgáló személyzet részéről, hanem már bent az elsú helyszínen, az Abszol úton. Ez nem volt túl szerencsés, mert a gyerekek itt már a környezetet szemlélték, és nem igazán figyeltek az elhangzott intrukciókra. Itt nem volt játékmester, mindössze egy walkie-talkie állt rendelkezésünkre, ha elakadtak volna a gyerekek. A masinára szükségük is volt, ami nem a lurkók ügyetlenségét mutatta, sokkal inkább azt, hogy az egymást követő lépések nem voltak logikusan felépítve, és hiányos volt az útmutatás. A gyerekek a pálya különböző helyszínein le-föl futkároztak, nem volt egyértelmű számukra mit is kellene csinálni. Kellett a szülői és a személyzeti segítség is az adó vevőn keresztül.

A megoldandó feladatokhoz a gyerekek nagyon várták, hogy felhasználhassák a regényből vett ismereteiket, de sem varázsszavakra, sem varázsfőzetek összetevőire nem igazán volt szükségük. Természetesen nem áruljuk el a feladatokat, pláne nem a megoldást, hogy más játékát véletlenül se rontsuk el. Annyit mondunk csak el, hogy bár felnőtt szemmel a berendezés és az eszközök hagytak kívánni valót maguk után, a gyerekek ebből vajmi keveset vettek észre, vagy igen, de nagyvonalúan átléptek a felett, ha valami nehezen volt használható. A feladatok így is adtak elég izgalmat, na meg a kellékek. Belebújni a Teszlek Süvegben és megnézni magunkat benne a tükrön át, még felnőttként is izgalmas volt. Na meg, csak elhangzottak olyan szavak is, mint a hoppanálás, tekergők térképe, sárkányvér, bájital könyv, házikupa, varázspálca vagy Griffendél Godrik kardja. Még ha a szavak kimondása nem is nyitott ki semmilyen ajtót, pedig a gyerekek nagyon várták, hogy egy fennhangon kiáltott varázsszóra legalább egy valami kinyíljon, megmozduljon, ők mégis maradéktalanul jól érezték magukat. És valóban egy varázslatos szülinapra emlékezhet vissza az ünnepelt!

Kép: Szoknya és Nadrág

Ha tetszett az írás, kérjük lájkold. Amennyiben nem tetszett, azt is fejezd ki, ahogyan megosztani is ér! Köszönjük a véleményedet!