Kezdj már magaddal valamit, fiam! – Az unatkozásra mindenkinek szüksége lenne

Amikor egy gyerek látványosan unatkozik, a szülő egy idő után frusztrálttá válik a gondolattól, hogy neki kellene lekötni a kölyköt. Ám van ezer dolga, így mit tud tenni, jobb híján rászól, kezdjen már valamit magával. Holott nem kéne. Az unatkozásnak is vannak jótékony hatásai.

Nincs is jobb annál, mint az unatkozás. Ülni egy padon a napsütésben és lóbálni a lábunkat. Vannak, akiknek jó magas pad kellene ehhez. De a láblógatás helyett az is megteszi, ha simán csak elengedjük magunkat és hátra dőlünk és pihentetjük az aktívan az agyunkat azzal, hogy unatkozunk.

Az idő relatív

Teljesen másként érzékeljük az időt, amikor egy nehézség kellős közepén vagyunk, mint amikor jól érezzük magunkat. Szinte vánszorog, vagy jóformán nem is telik, amikor nagy bánt bennünket valami, sajog a szívünk, amikor betegek vagyunk és fájdalmaink vannak és még hosszú az út a gyógyulásig, amikor türelmesen kell várakoznunk valakire, vagy valamire, ami vagy, aki fontos nekünk. A várakozás izgalma játszhat velünk, érzékelhetjük másként az időt függően attól mire vagy kire és milyen körülmények között várunk, jó vagy rossz az, amire várunk?

Ahogy akkor is másként érzékeljük az időt, amikor hirtelen lesz egy szakadék, egy lyukas óra, egy dologtalan délután a hektikus mindennapunkban és hirtelen úgy érezzük nem tudunk mit kezdeni a szabadidőnkkel. Már néhány órát nem tudunk jól érzékelni: kevésnek tartjuk arra, hogy belekezdjünk egy filmnézésébe, egy könyv olvasásába, egy régóta mozgó asztalláb javítására, egy elszakadt ruha megvarrására, ugyanakkor túl soknak arra, hogy ne csináljunk semmit. S míg ezen morfondírozunk mit tegyünk, és látványosan unatkozunk, igazából az agyunkat használjuk aktívan.

Teremtő gondolatok

Mert amikor unatkozunk nem teszünk mást, mint elkezdünk álmodozni és fantáziálni. A gyerekek ebben igazán szakértők tudnak lenni, míg nem törjük le a korábbi lelkendezésüket már azzal, hogy folyton rájuk szólunk, ne unatkozz olyan látványosan! Ha hagyjuk magunkat utazni a koponyánkon belül, az elképzeléseink, az álmaink mentén, akkor egyrészt pihentetjük az agyunkat, másrészt beindíthatunk olyan gondolatokat, megoldásokat, lehetőségeket, amik eddig nem is jutottak az eszünkbe. Miért? Mert teljesen más úgy ötletelni, hogy nem kényszerítjük az agyunkat arra, hogy kutasson az eddig megszerzett tudásunk és tapasztalatink alapján, hanem hagyjuk, hogy szabadon, keretek nélkül szárnyaljon, alkosson. Hogy akár olyan rafinált, elsőre oda nem illő, mégis passzoló, furfangos, agyfúrt elgondolás pattanjon ki a fejünkből, ami nem várt megoldást eredményezhet életünk számos területén.

Görcsölést elhagyva

Így adunk magunknak lehetőséget arra, hogy a különféle félelmeink, bennünk felhalmozódott gátak, szorongásaink feloldódjanak az alkotás örömében. Ha hagyjuk unalmunkban a lelkünket, gondolatainkat szabadon szárnyalni, kihasználva az időt a semmittevésre, azzal nemcsak testünk, hanem a lelkünk is megpihen. Természetesen nem kell ezt órákon át művelnünk, akár átlapozhatjuk a hetek óta gyűlő magazinokat, amikhez még hozzá sem nyúltunk, vagy egy régóta várakozó könyvet olvasásra foghatunk, megnézhetünk egy sorozatot, egy filmet, ami régóta érdekel bennünket, de vehetünk egy forró fürdőt, vagy elgondolkodhatunk olyan dolgokon, amikben idáig nem jutottunk magunkban dűlőre. Ha a váratlan ul felszabadult idő nem otthon ér el, és valóban csak unalmasan várakozhatunk, akkor engedjük magunkat álmodozni, gondoljunk szép dolgokra, hagyjuk a pesszimizmusunkat el, hogy a bennünk rekedt szomorúság pillanatai feloldódhassanak, és megtalálhassuk a lelki békénket.

Kép: Unsplash