A Döntés – A holokauszt után hogyan tovább

Ma van a holokauszt nemzetközi emléknapja. Összegyűjtöttük azokat a magyar vonatkozású kulturális emlékeket, műveket, amik méltón igyekeznek visszaadni a történteket. Amelyek megérinthetik az embert, és remélhetőleg vissza is tarthatják attól, hogy újra hasonló történjen.

Cipők a Duna-partján

A Duna-parti cipők emlékmű a budapesti holokausztnak állít örök emléket. Can Togay filmrendező, író, költő és a 2012-ben elhunyt Pauner Gyula, Kossuth díjas szobrászművész alkotása. Hatvan pár vasból öntött korhű lábbeli. A parti szegély terméskövére erősített cipők mögött negyven méter hosszúságú, hetven centiméter magas kőpad húzódik. Az emlékhely három pontján öntöttvas táblákon három nyelven – magyarul, angolul és héberül – olvasható: A II. világháborúban nyilaskeresztes fegyveresek által Dunába lőtt budapesti áldozatok emlékére. Állíttatott 2005. április 16 -án.

Az általában tömegesen végrehajtott kivégzések során az áldozatokat arra kényszerítették, hogy sorba rendezve álljanak a Duna partján, majd (jobb esetben tarkólövéssel) a Dunába lőtték őket. Az emlékmű helye közel a Steindl Imre utcához szimbolikus, hiszen a budapesti Duna-part szinte minden pontjáról lőttek a folyóba zsidókat, különösen a Margit-sziget északi része felőli oldalon.

Budapesti tavasz

A 2005-ben elkészült Cipők a Duna-parton megrázó emlékművét a Budapesti tavasz film is ihlette. A bronz cipők modelljei a forgatáson használt darabok voltak.

A Budapesti tavaszt 1955 -ben Máriássy Félix rendezte. A 99 perces fekete-fehér magyar játékfilmben Gábor Miklós, Molnár Tibor, Rajnay Gábor, Mezey Mária, Gordon Zsuzsa, Rajczy Lajos játszották a főszerepet. A történet 1944 karácsonyán játszódik Budapesten. Miközben a szovjet csapatok közelednek, két magyar katonaszökevény a fővárosba tart. Zoltán az elhagyott családi lakásban húzná meg magát, de a rokonait találja a helyszínen. Itt próbálja átvészelni a nyilasok uralmát a zsidó származású Jutka is. A két fiatal szinte azonnal egymásba szeret. Míg a férfi szeretné túlélni az ostromot, a katonatársa, Gozsó a partizánokhoz csatlakozik. Mikor Jutkát elfogják, Zoltán is kénytelen cselekedni. A szembenálló felek elkeseredett harcot vívnak a romok között, miközben a főhős a szerelmét próbálja megmenteni. Zoltán kiszabadul a nyilasok fogságából, de a szerelmét már nem tudja megmenteni. A Dunához rohan, de ott csak az elhagyott cipőket találja. A rövid jelenet a magyar filmtörténet egyik legmegrázóbb képsora. A rakparton sorakozó cipők és a nyomokat eltüntető szennyes víz a magyar holokauszt úttörő, mai napig érvényes vizuális reprezentációja. A Budapesti tavasz nemcsak elsőként ábrázolta a témát, de az a néhány perc örökre emlékezetes marad.

Holokauszt emlékközpont

A Holokauszt emlékközpont a főváros kilencedik kerületében a Páva utcában a mintegy 1500 m2-es kiállítótér az emlékközpont mélyföldszintjén és a zsinagógaterében található. A látogatókat különleges és egyedi építészeti környezet fogadja.  A modern épületegyüttesbe szervesen kapcsolódó Páva utcai zsinagóga autentikus hely, egykor Budapest második legnagyobb zsinagógája volt. Az állandó kiállítás témája a magyar holokauszt. Célja, hogy a faji ideológia által fizikai megsemmisítésre ítélt magyar állampolgárok, azaz a zsidók és a romák szenvedéseit, üldöztetését, meggyilkolását elbeszélje és bemutassa. Az intézmény folyamatosan gyűjti, rendszerezi a holokauszt idején keletkezett, vagy a vészkorszakkal összefüggő dokumentumokat, tárgyi emlékeket, igény esetén interjút készít a túlélőkkel, szemtanúkkal. Kiemelt feladata az embermentés dokumentálása, az Igazakkal való kapcsolattartás, az embermentésben résztvevő magánszemélyek és családok hazai és nemzetközi elismertetésének segítése. Az egyes tematikus egységekben az érintőképernyős számítógépek segítségével a látogatók filmeket, képeket, eredeti dokumentumokat tekinthet meg, és mélyebben megismerkedhet a magyar holokauszt témájával. A tárlatot a Magyar Nemzeti Múzeum rendezte.

Saul Fia

A 2015-ben készült magyar dráma, Nemes Jeles László első egészestés filmje a holokauszt talán utolsó tabutémáját dolgozza fel azzal, hogy a Sonderkommandót állítja a középpontjába, amiből szinte már dokumentarista hitelességgel kiderül a néző számára, pontosan hogyan szervezték meg több millió ember megsemmisítését. Egy mozi, amit lélegzetvisszafojtva néztek az emberek, ami után hosszú ideig képtelen volt megszólalni a száj. Főszereplője Saul, egy kitalált személy Saul Ausländer magyar zsidó. A helyszín: Auschwitz-Birkenau. Az évszám: 1944. Saul másfél napját követheti végig a néző, ami alatt megismeri a koncentrációs tábor gyárszerű működését. Saul annak a foglyokból álló Sonderkommandonak volt a tagja, akinek a feladata volt, hogy betereljék a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, átvigyék a holttesteket a krematóriumokba, kitakarításk a termeket az újabb transzport érkezéséig, és ők szállították ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve éltek, de mivel ők mindent tudtak, néhány hónap után őket is kivégezték. Mindig az újonnan alakuló sonderkommandó első feladata volt az előző generáció elégetése. Saul társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket.

A dráma a 2015-ös cannes-i fesztivál nagydíjasa, a 73. Golden Globe gála legjobb idegen nyelvű film nyertese, a 88. Oscar-gálán elhozta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó aranyszobrot. 2017-es adatok szerint, több, mint kétszáznyolcvanezren látták a magyar mozikban.

A döntés

A magyar származású dr. Edith Eva Egert klinikai pszichológus könyvét olvasva vissza-visszaköszönhet bennünk a Saul Fia filmkockái. Különösen az a pillanat, amikor a felszabadító katonák megérkeznek. Edith kislány volt, amikor 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Szüleit a hírhedt náci orvos, Josef Mengele küldte gázkamrába, aki később arra kérte Edithet, hogy táncolja el neki a Kék Duna keringőt. Túlélésének története mellett, könyve sokkal inkább szól arról, hogyan lehet egy ilyen traumából épésszel felállni. Edith úgy döntött, hogy megbocsát a fogva tartóinak és minden nap élvezi az életet. Ehhez pszichológiai tanulmányai és praxisa is hozzásegített. Mai napig dolgozik, többek között az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat a poszttraumás stressz legyőzésében. Az olvasót a praxisából merített esetekkel segíti felismerni és eljutni ahhoz, hogy a körülményeinktől függetlenül, az élet örömeit és a szabadságot válasszuk. Ahelyett, hogy benne ragadnánk a múltban megélt kudarcaink, félelmeink, dühünk, botlásaink, megbánásaink okozta feloldhatatlan fájdalmainkba. A döntés a mi kezünkben van.