Megszoksz vagy megszöksz? Heppen innen, mánián túl

Tahoma 10 

Végletesen élem az életemet, nálam nincs szürke. Valami vagy fehér vagy fekete! A köztes állapot nem érdekel, sőt untat is, de veszettül. Mint mindenkinek nekem is vannak heppjeim, ami az egyedül éléssel évről évre csak erősödnek. Napi szinten levelek tömkelegét írom, de mindig csakis kizárólag egy betűtípussal és betűméretben. Tahoma 10, ez illik hozzám. Ha nem a saját gépemnél vagyok, akkor is átállítom erre a típusra a végleges levelet. Bármelyik munkatársat helyettesítem, az ő saját gépén, akkor is kíméletlenül átállítom a saját megszokott szabványát.
Idegesít, ha a tusfürdős vagy samponos flakonok nyitva vannak, Használaton kívül azonnal bezárandó! feliratot ragasztanék rájuk, legszívesebben. Vendégségben is képes vagyok lezárni a kupakokat, ha meglátom, hogy nyitva van. A fogkrémes tubust alulról nyomjuk, nem a közepén.
A hófehér konyharuháim TABU tárgykörét képezik. Nem törölgetünk velük koszos konyhapultot, zsíros szaftot a konyhaasztalról. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezeket a merényleteket csak édesanyám tudja ellenem elkövetni. A mosogató csepegtető ne álljon már a vízben, azt ki kell önteni és szárazra kell törölni. Mit se mondjak cuki, ha egy pasi mosogat, bírom / bírnám. Viszont ezt a lezárási folyamatot is kérni fogom Tőle.
A WC papír gurigát semmilyen körülmények között nem hagyod a tartóban. Szépen kicseréled egy újra és a papír gurigát kihozod és a SZELEKTÍV szemetesembe dobod, hiszen az újrahasznosítható papír. Megszállott szelektív szemétgyűjtő vagyok. Képes vagyok a kukából kiszedni műanyagot, papírt, fémet – természetesen az otthonomban – ha valaki rossz helyre dobta. Ez az első, amire az összes vendég figyelmét felhívom, hogy hol találja a szelektív kukát.
Végletességemből adódóan vagy patikatisztaság van a lakásban, vagy szó szerint focizni lehet a porcicákkal. A mosógépet csak Én kezelhetem, senki nem nyúlhat hozzá, nem moshat rám vagy a gyerekeimre. Ez nem érvényes a vasalásra. Önként vasalók jelentkezését szívesen veszem!
Nem szeretek ébredés után beszélgetni, vagy híreket hallgatni. Ne bombázz aznapi feladatokkal, magamtól is tudom mi vár rám. Ezt 1000x elmondtam már a csaknem nyolcéves kicsit aggódós lányomnak is. Elhiszem, hogy nem könnyű neki egy Vízöntő anyával, bikaként.
Tartsd tiszteletben a heppjeimet, az egyéniségemet, a bioritmusomat! Cserébe móka és kacagás vár RÁD egy életen át!

Sárga Nóra
szerző

[ szerk. megj; Nem akartuk korlátozni a szerzőt, ezért az ő részét a saját betűtípusával írtuk ]

Beágyazás és kávé után indul a nap

Bár a nagymamám túltesz egy seregnyi mosómedvén, ezen a téren nem hasonlítunk egymásra – igaz, hogy szeretnék én is ilyen „rendes ember lenni, mint ő, mégsem tudnék lépést tartani az ő tempójával. Akár esik, akár fúj, minden reggel kirázza a teraszon a paplanokat és a párnákat, bevásárlás után a hazahozott portékák csak úgy kerülhetnek be a hűtőbe, ha előtte mindent egyenként áttörölgetett, és a nappaliban a szőnyeg rojtjainak eszébe sem juthat össze-vissza állni, az maga a világvége!
Az mondjuk rám is igaz, hogy a napot akkor érzem hivatalosan megkezdettnek, ha elrendezgetem az ágyunkat és megittam a reggeli kávémat. Ki lehet kergetni a világból a morzsás konyhapulttal és a „leevett” étkezőasztallal, ezeket tényleg mindig eltakarítom. A lelki nyugalmam stabilabb, ha tudom, hogy a mosdó alatti szekrényben sorakozik pár flakon öblítő és mosószer, ha ez nincs így, kifejezetten kényelmetlenül érzem magam, mikor ráeszmélek, hogy fogytán van a mosógépbe való. A nagytakarításra sajnos csak hosszas noszogatás árán tudom rávenni magam, de ha nekikezdek, akkor nincs megállás, könyörtelenül selejtezek és kiadom minden kóbor porcica útját, akár a kanapé alatt, akár a könyvespolc tetején vert tanyát.

Bagaméri Viktória
szerző

Papírtörlő, szemeteszsák sosem fogyhat ki 

Utálom, ha két tusfürdő vagy sampon vagy bármi ilyesmi van felbontva egyszerre. Tehát ha az egyikbe még van egy kicsi, és már bontjuk fel a következőt, kikészülök. Azt sem bírom, ha nincs itthon papírtörlő, ezért minden hónapban rendelek az online bevásárlásnál, akkor is ha még több tekercs van itthon. Nem szeretem, ha kifogy a szemeteszsák és ezért szatyrot kell a kukába rakni. Minden helyiségben lekapcsolom a villanyt, ha kijövök, akkor is ha csaknem két perc múlva visszamegyek. Na, a takarítással kapcsolatban viszont semmi heppem nincs, a legjobb az lenne, ha nem is nekem kéne csinálni.

CzakiK
szerző

Szószokkal a zombitámadás ellen

Szeretem magamat rendben érezni, és mivel rengeteg gyerekjáték vesz körül bennünket, az úgy jó, ha minden a helyére kerül vissza: Duplo a Duplok közé, a legók (nagyjából) témánként válogatva. A babák a játék babakocsiban, vagy a játék fotelben csücsülnek, ha lejárt a műszak. A plüssöknek is megvan a maguk helye egy óriási játéktároló zsákban. Alapvetően a rendezési elvem a szimmetria, ezért megőrülök, ha valami nem oda kerül vissza, ahol a helye van. Egész nap pakolok.
A konyhával párhuzamosan a babakonyhában is rendnek kell lennie. És ha már itt tartunk: este addig semmilyen körülmények között nem bírok úgy lefeküdni, hogy ne legyen meg az a bizonyos szimmetria a kanapén a párnák között, ne legyen elpakolva a mosatlan a mosogatógépbe. Sajnos ez a kényszerem a legnagyobb fiam osztálytermében is olykor, olykor előtörni látszik. Nem bírom látni az almacsutkákat, papírfecniket és a kiflicsücsköket a földön, ezért ameddig eljutok a fiam padjáig, amit látok, összeszedem, és a viszem a kukába. Az iskolai folyóson is összeszedegetem az eldobált kesztyűket, sálakat, párba rakom a cipőket. Nem mindet, éppen csak annyit, hogy meglegyen a szimmetria.  A cipőket a folyosón egyszer a fiam egyik lány osztálytársával rendezgettük. Kiderült, ő sem bírja, ha szanaszéjjel vannak.
Lekapcsolom a villanyt. Mindenhol, ahol feleslegesen világít. Kifordítva mosom a ruhákat. Mert az úgy jó.
Ételt halmozok fel az esetleges zombitámadás ellen. Kekszeket, szószokat, pástétomokat, amelyeket soha nem eszünk meg, így mindig lejárnak. Ezt a spájzolási kényszerem kislány koromból hozom, előfordult, hogy a katicás kis táskámban a lehetséges vész esetére elrejtettem húsz deka parizert. Mire előkerült, már zöld volt.

Karóczkai Müllner Helga
szerkesztő

A szék támlája nem fogas

Nem tudok felületesen takarítani, igen, amit lehet és el bírok mozdítani azt elhúzom minden porszívózásnál, azaz hetente akár kétszer, hogy sehol ne maradjon porcica. Amikor a kisfiam még kúszott-mászott, akkor naponta edzettem a bútorokkal.
Ki nem állhatom, ha az étkező asztal körüli székeket fogasnak használja családtag, vendég. Igyekszem nem túl feltűnően kicsempészni az előszobába, felakasztani a kardigánokat és kabátokat, komódra tenni a táskákat. Attól egyenesen kikészülök, amikor a konyharuhát a szék háttámlájára rakják, arra van hely a konyhában, több helyen is.
Mániám még, hogy nem szeretem, ha fogkefe, fogkrém elől marad a csapon, mindig felteszem a polcra a pohárba, mindenkiét a sajátjába. És a WC-ét naponta pucolom, fertőtlenítem mert rögeszmém, hogy tiszta legyen. De egyébként is mindent mániákusan pakolok vissza a helyére, mert mindennek van sajátja.
Személyes higiéniánkkal szemben kínosan ügyelek arra, hogy a körmeink tiszták és ápoltak legyenek, a kisfiam pontosan tudja, hogy a hét közepén és a végén is van manikűr-pedikűr. Egyébként az első, amit egy férfin az összkép után akaratlanul megnézek, az a keze.
Amit még nagyon szeretek, az a ropogós ágynemű. Éppen ezért vasalom a huzatokat, lepedőket, és elég gyakran cserélem, szinte azonnal, hogy túl puhák lesznek. Az is nagyon fontos, hogy nem vegyítjük a huzatokat, a párna-, a kis párna- és a paplanhuzat csak is ugyanabból a garnitúrából lehet. Magukat a párnákat és paplanokat is gyakran mosom, cserélem, állandó rotációban vannak. Ennek az oka az is, hogy poratka-allergiánk van. A kéztörlőket is hetente többször cserélem.

Polgár Ágnes
főszerkesztő

Kép: Pixabay