Te fiú vagy, én lány, azért még lehetünk barátok?

Amikor a játszótéren vagy egy szülinapi zsúron a „pálya széléről” nézem a gyerekeket, újra és újra rácsodálkozom, jé, ez náluk milyen könnyen megy! Egy bizonyos kor alatt még az is mindegy szinte, hogy fiú vagy lány az illető. Minden félelem nélkül odamennek egymáshoz hogy megkérdezzék: Lehetünk barátok?

Majd ahogy egyre nagyobbak leszünk és haladunk a felnőtté válás felé ez a barátkozás dolog teli lesz elvárással, félelemmel, és már nem megyünk oda idegenekhez barátkozás céljából. Akkor sem, ha nagyon szimpatikusnak véljük a másikat, ha inspirálónak tartjuk a másik személyiségét, ha furdal bennünket a kíváncsiság, vajon milyen ember az a valaki?

Mindig is értékeltem azokat az embereket, akiknek bőven felnőtt fejjel is még megmaradt egy-két-három gyermekkori barátja. Szerintem, igen figyelemre méltó dolog, hogy annyi év után kitartottak ezek a kapcsolatok. Bár bizonyára voltak döccenők és összeveszések is, akár hónapokig tartó sértődések, a végén mégiscsak győzött a sok közös emlék és megmaradtak ezek a barátságok.

Tényleg olyan jó hallgatni azokat a beszámolókat ahol baráti társaságok minden évben egyszer vagy többször összejönnek, mint régen, akár fiús vagy csajos buliról is legyen szó.

Legalább ilyen jók azok a történetek is, amik egy-egy baráti társaság kiteljesedését regéli el. Kezdetben csak néhányan voltak srácok, akik minden évben elmentek közösen nyaralni, mostanra pedig az eltelt évek alatt, csatlakoztak hozzájuk eleinte csajok, barátnők, majd később menyasszonyok és feleségek. Az apartmanok később kisbabák gügyögésével és gyerekek lármájával lett teljes. Igen, már nem csak néhány srác bandázik a Balatonon, hanem több apartmant kell bérelni a horvát tengerparton, hogy mindenkinek jusson hely.  

Természetesen vannak az életünkben olyan barátságok is, amik nem állják ki az idő próbáját és hiába volt kacagással és élménnyel teli az a idő amit együtt töltöttünk, már nem abban az élethelyzetben vagyunk amiben találkoztunk, ami összehozott bennünket, a kapocs ami köztünk volt, nem bizonyult egész szorosnak és nem tart ki. Velük túlnyomórészt csak facebook ismerősök maradunk. 

A legszebb barátságok egyike, amely csak néhány embernek adatik meg, az, amikor, élete párja egyben a legjobb barátja is. Amikor nemcsak szerelmesek, hanem a legjobb barátok is ketten. A hosszú, együtt töltött évek alatt folyamatosan változnak mindketten, hol fent vannak és hol lent, mégis kitartanak egymás mellett. S ha a gyerekek már kirepültek , ők akkor is tudnak közös tevékenységet találni, új hobbiba belekezdeni, mert a szilárd alap, amire építkeztek nem más, mint a barátságuk.

És bizony barátságok felnőtt korban is kialakulhatnak, váratlanul, olyan módon, amilyenben barátságot előtte el sem tudtunk képzelni. Barátra lelhetünk a gyerek bölcsődéjéből vagy a boltban a pénztár előtt egyre csak hosszabbodó sorból, és még egy orvosi rendelőben is. Az Élet akár meglephet azzal is, hogy hűséges barátokká válunk a főnökünkkel. Vagy a beosztottunkkal. 

Lehet, hogy pont az válik idővel a legfőbb bizalmasunkká, akit az elején ki nem állhattunk, vagy aki a legellenszenvesebbnek bizonyult elsőre a munkahelyünkön.

Minden barátság legfőbb alapja a bizalom. Ahhoz, hogy az kialakuljon, ahhoz kell valamiféle összhang. Ha úgy tetszik, mondhatjuk úgyis hogy, működnie kell két ember között a kémiának, nem, most nem arra gondolok….na…. szóval nem feltétlenül szexuális értelemben.

Mert igen vannak olyan barátságok is, amit a környezetünk, a társadalmi elvárások, a helyes viselkedési forma nem igazán tud hova tenni. Közöttük is működik az a bizonyos „barátság kémia”, de attól, hogy ez nem szexuális jellegű, attól sokan nem tudnak elvonatoztatni. Igen, arra gondolok!

Jöhet a nagy kérdés? Vajon létezik csupán csak barátság egy Férfi és egy Nő között?  Mit tehetünk akkor, ha a legjobb barátunk, az ellenkező nemből való? 

Ki lehet egyértelműen jelenteni, hogy a szexuális vonzalom teljesen és minden esetben kizárható? Hiszen ha kiskorunk óta barátok vagyunk, akkor előbb vagy utóbb előkerül ez a kérdés. A kamaszkoron átvergődve vagy teret adunk a fizikai vonzalomnak és talán egy barátság végének, vagy tartjuk magunkat ahhoz, hogy a barátságunk fontosabb. És nem marad meg egy életen át a nagy kérdés: mi lett volna ha….?

A felnőtt korban kialakult férfi és nő közötti barátságban talán még nehezebb külön választani a testi vonzalmat a lelkitől. Hiszen felnőtt fejjel valóban bizalmunkba fogadni valakit, az már szinte felér egy párkapcsolattal. S bizony, olykor pont hogy a  lelki kötődésen át vezet az út a fizikai érzések kinyilvánításához. 

Nehéz felnőttként bizalmunkba fogadni egy idegent. Még ha könnyebb is, akkor sem szabad elhatárolódni a többi embertől.

Merjünk bátrak lenni, ha valakit kiszemeltünk a nagybetűs élet játszótéren, nyugodtan menjünk oda hozzá, és kérdezzük meg tőle, mintha még gyermekek lennénk: Leszel a barátom? Akkor is, ha ő férfi, én meg nő vagyok. S akkor is ha én férfi vagyok, ő meg nő.