GMB, azaz Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a vízkereszti házszentelés

Gáspár, Menyhért és Boldizsár a három napkeleti bölcs látogatására emlékezünk vízkeresztnapján. Emléküket idézi a háromkirály járás, melynek szimbóluma a csillag, hiszen annak fénye vezette el őket a kis Jézushoz. Mai szemmel: szedjük le a karácsonyfát és kezdődhet a farsang!

Minél nemzetközibb és globalizáltabbak vagyunk, annál jobban terjednek, keverednek, módosulnak az ünnepeink megélése, változnak szokásaink, hagyományaink szűk és tágabb értelemben. Manapság a fenyőfa már nem feltétlenül Szentestére öltözik talptól csúcsig díszbe, valahol már hajnalok hajnalán álmos gyermekszemek kerekednek ki a csillogó fára, de az is lehet, hogy már első advent ünnepén előkerül a megszokott műfenyőfa. A karácsonyfa díszítése is évről évre változik, hol a kék-ezüst, az arany-piros, a zöld-barna, vagy éppen a rózsaszín-szürke gömbök a trendik.

A karácsonyfa leszedése sem feltétlenül kötődik a mai naphoz, vannak házak ahol csak január végén vagy majd csak februárban szedik le a fenyőt, de hallani olyanról is ahol, a karácsonyfa egészen a farsangi idő befejezettéig, azaz húshagyókeddig, a húsvét kezdetéig áll.

Pedig a régebbi szokások szerint, a vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárását és a farsangi időszak kezdetét jelenti, ami a karácsonyfa leszedését is jelentené.

A vízkereszt az egyik legrégibb egyházi ünnep, a 4. századig Jézus születésnapját és az évkezdetet is ezen a napon ünnepelték. A vízkereszt napi házszentelésről Mátyás király idejéből van már emlékünk. Január hatodikán szokás volt, hogy a helybéli plébános meglátogatta a híveit, megáldotta a ház népét és a jószágokat, majd az ajtó szemöldökfájára krétával felírta a G-M-B betűket és az aktuális évszámot. G-M-B azaz Gáspár, Menyhért és Boldizsár a három napkeleti bölcsről és arról, hogy a kis Jézusnak aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak a születésekor, így emlékezett meg a hagyomány

Mire jó a szenteltvíz?

A kereszténység korai szakaszában Vízkeresztkor még nyoma sem volt a három napkeleti bölcsnek.

A korai egyházban az epifánia ünnepen, január hatodikán Jézus evilági megjelenésére emlékeztek a hívők. Jézus születésnapjaként tartották számon ezt a napot. Azokra az eseményekre is emlékeztek, amikor Isten Fia először megmutatta magát a világnak: megkeresztelkedésére, és első csodájára Kánában.

A három napkeleti bölcs csak akkor kapott hangsúlyos szerepet, amikor a 4. század végén Jézus születésének ünnepét áttették a téli napforduló pogány ünnepnapjára, december huszonötödikére.

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szenteltek, s ebből a hívek hazavihettek valamennyit. A szenteltvizet, amelyet vízkeresztkor háromkirályok vizének is neveznek, az ember születésétől a haláláig felhasználtak. Megszentelték vele a gyermekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót és a háznál felravatalozott halottat. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is a szenteltvíznek. Borogatták a fejfájóst, itatták vele a beteget. Szenteltvízzel itatták meg az állatokat is, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy a hívők magukra locsolták, betegségek és persze rontás ellen is. A hívek úgy tartották, hogy és magában hordozza az isteni kegyelem hatékony erejét.

Mit jelent az Epiphania?

A vízkereszt, más néven epifánia ősi keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án tartanak meg világszerte. Vízkereszt, korábban Szentkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű ünnepének magyar neve. A keleti keresztény egyházak Jézusnak a Jordán folyóban Bemerítő/Keresztelő János általi ámerítkezésére/megkeresztelkedésére emlékeztek ezen a napon.

Ünnepi szokások határon innen és túl

A háromkirályok járás legalább olyan elterjedt volt a magyar lakta területeken, mint a betlehemezés. Vannak olyan falvak, ahol a két népszokás mára összeolvadt, ami nem is csoda, hiszen a betlehemi csillag megjelenésére utaló csillagjárás igen hasonlít a betlehemezés szokáshoz. Itt is házról házra járnak a gyerekek, de nem pásztornak, hanem királynak öltözve. Így a díszes süveg, vagy a színes korona ugyanúgy elengedhetetlen kelléke volt a háromkirályok járásnak, mint a szitából készített, kiugratható csillag.

A háromkirályok járása, a csillagozás a karácsonyi ünnepkör végét is jelölte. Vízkereszt napja után ugyanis elérkezett a vaskos tréfák, a féktelen mulatozások, és maskarázások ideje: a farsang.

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban, különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban, süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon, Día de los Tres Magos, kapják az ajándékot karácsony helyett.

Kép: Bespoke-graphics